Borzasztó áron, de megállította a Wehrmacht gőzhengerét Sztálingrád

Sztálingrád 1942 decemberében (Bundesarchiv, Bild 146-2006-0106 / Gehrmann, Friedrich / CC BY-SA 3.0)

1943. február 2-án 91 ezer német katona kapitulált a Sztálingrádnál győztes szovjet csapatok előtt. A foglyok közül mindössze hatezren élték túl a munkatáborok kemény világát és térhettek haza szülőföldjükre.

Bár a német hadsereget 1941 telén visszaszorították Moszkva alól, a következő évben a Harmadik Birodalom hadigépezete újból támadásba lendült. Hitler figyelme ezúttal Moszkváról a Szovjetunió déli területei felé terelődött.

A német hadsereg számára két célpont tűnt kézenfekvőnek: elfoglalni a kaukázusi olajmezőket, illetve birtokba venni a Volga parti várost, Sztálingrádot. Sztálingrád jelentős ipari központ volt és fontos szállítási útvonalak csomópontja mentén feküdt. A város elfoglalásával biztosítani lehetett a Kaukázus olajmezői felé tartó német hadsereg északi szárnyát, ráadásul az esetleges győzelem katonai jelentősége mellett, Hitler szemében a Sztálin nevét viselő város elfoglalása is fontos propagandaértékkel bírt.

1942. június 28-án a német gőzhenger újra támadásba lendült. Az elbizakodott Hitler nem sokkal a hadműveletek megindulása után kettéosztotta erőit, így a Wehrmachtnak párhuzamosan két grandiózus feladatot kellett megoldania: a 7. hadsereg és 1. páncélos hadsereg a Kaukázust vette célba, míg a 6. hadsereg a 4. páncélos hadsereggel egyetemben Sztálingrád felé száguldott.

Az ellenállhatatlanul menetelő Wehrmacht 1942 augusztusában rommá bombázta Sztálingrádot. A civil lakosság evakuálását Sztálin megtiltotta, mert úgy gondolta, hogy a szenvedő lakosság látványa fokozhatja a harci morált. Bár a németek által csak Ivánnak hívott szovjet katonák minden házért és utcáért elkeseredett küzdelmet folytattak, novemberre a Wehrmacht kezére került a város 90 százaléka.

A hódítók nem sokáig örülhettek, mivel a november 19-én megindított szovjet ellentámadás felmorzsolta a 6. hadsereg szárnyait védelmező, gyengén felszerelt román és olasz erőket. A sikeres átkaroló hadművelet következtében több mint 260 ezer, zömében német katonát sikerült körülzárni.

Hitler hallani sem akart a város feladásáról és megtiltotta a kitörést a sztálingrádi katlanból. A német légierő, a Luftwaffe megpróbálta légihíd útján ellátni a bent rekedt katonákat, de kudarcot vallott.

A felmentő csapatokban reménykedő, fagysérülésekkel és éhséggel küzdő németek embertelen körülmények mellett próbáltak helyt állni. Hitler 1943. január 30-án marsallá nevezte ki a bekerített német haderő parancsnokát, Friedrich Paulus tábornokot.

Mivel a német történelemben addig egyetlen marsall sem kapitulált, a Führer azt remélte, hogy a frissen kinevezett Paulus is kitart a végsőkig. A marsall, aki hívő keresztényként nem volt hajlandó öngyilkosságot elkövetni, 1943. január 31-én megadta magát.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

JFK

• Számtalan kérdés maradt nyitva Kennedy elnök halála kapcsán
• A Kennedy-fivér, akiben családja a legkevesebb politikai tehetséget látta, mégis a szenátusig jutott
• Mi történt John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök agyával?
• Hová vezetnek a Kennedy-gyilkosság máig elvarratlan szálai?
• Összeesküvés-elméletek sokasága kering ma is a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatban
• Politikai karrierjébe került Kennedy elnök apjának a náci Németországgal való szimpatizálása
• Valóban egy magányos merénylő végzett Robert Kennedyvel?
• Amerika jövőbeli elnöke testközelből figyelte az új világrend felépülését 1945 nyarán
• Még mindig nagyon sok a kérdőjel a Kennedy-merénylet kapcsán