Ő maga nehezen fogant meg, ellenben rengeteg utódott nemzett az Isten ajándékának tartott Napkirály
2020. október 22. 08:40 Hámori Nagy Zsuzsanna
A francia történetírásban az Igazságos névvel illetett XIII. Lajos és a mindenki által Napkirályként ismert XIV. Lajos közvetlen apa-fiú kapcsolata mindössze négy és fél évig tartott, hiszen ennyi ideig ismerhették egymást személyesen. Bár az Isten ajándékának tartott XIV. Lajos kisgyermekkorát némiképp beárnyékolta szülei viszálya, uralkodóként számos döntésében atyja emlékének adózott, előde örökségét próbálta megőrizni, mindenkor érvényesítve a dinasztikus szempontokat.
Korábban
Kéretlen udvarló
1638. szeptember 5-én, délelőtt 11 óra tájban XIII. Lajos francia király éppen asztalhoz ült volna, hogy megebédeljen, amikor sürgősen visszahívták abba a szobába, ahol a királyné, Ausztriai Anna vajúdott nyilvánosan majdnem egy teljes napja: Dauphin, vagyis trónörökös született! – adta hírül a királyné egyik udvarhölgye. Amikor a bába megmutatta neki az újszülöttet, a király zokogva térdre borult, és hálát adott az égnek, hogy huszonhárom év házasság, valamint a királyné négyszeri vetélése után végre gyermeke, sőt trónörököse született.
Nehéz út vezetett e boldog pillanatig. A vallási és nemesi felkelésektől sújtott Francia Királyság trónjára 1610-ben maga XIII. Lajos is gyermekként lépett atyja, IV. Henrik meggyilkolása után. Uralkodását a belső és külső háborúkon kívül családi viszályai is meghatározták: anyja, Medici Mária régenskirályné csak hosszas és véres konfliktusok árán adta át a hatalmat elsőszülött fiának, akinél amúgy is jobban szerette annak öccsét, Gastont. Utóbbi pedig – anyja és egyes udvari körök támogatását élvezve – nem átallott több összeesküvést szőni bátyja ellen, hogy mielőbb a gyermektelen uralkodó helyére léphessen nemcsak a trónon, hanem a királyné férjeként is.
Súlyos ellentét alakult ki a hallgatag, visszahúzódó természetű XIII. Lajos és szépséges felesége, Ausztriai Anna között, mivel a nő a saját könnyelműsége miatt elvetélt
A melankolikus, visszahúzódó természetű, hallgatag, és egész életében súlyos hasi bántalmaktól szenvedő XIII. Lajos nem talált támaszra feleségében, a spanyol Habsburg-házból származó, a kor szépségének tartott Ausztriai Annában sem, akivel 1615-ben kötött házasságot. A fiatal uralkodó és felesége között az 1620-as évekre mély ellentét bontakozott ki többek között azért, mert Anna – saját könnyelműsége miatt – elvetélt.
A helyzetet súlyosbította az Alexandre Dumas A három testőr című regényéből ismert konfliktus, amelyet Buckingham hercegének kéretlen udvarlása okozott: bár a követként Franciaországban tartózkodó herceg közeledését Anna – legalábbis nyilvánosan – nem viszonozta, a botrányos helyzet csak még jobban felesége ellen ingerelte a bizalmatlan XIII. Lajost.
A Dauphin születése előtti évben a házastársak viszálya politikai színezetet is kapott: a spanyol származású királyné Franciaország és Spanyolország 1635-ben kezdődő nyílt háborúja és a spanyolok katonai támadása alatt sem vonakodott kapcsolatot tartani egykori hazájával: levelezését egyik udvarhölgye és lakája segítségével titokban folytatta. A súlyos árulásnak tekintett ügyre 1637 nyarán derült fény; a kegyvesztett Ausztriai Annát ekkor rövid időre Chantilly kastélyába száműzték.
Lajosnak több összeesküvéssel is szembe kellett szállnia. Öccse, Gaston a trón mellett a feleségét is meg akarta szerezni. Utóbbit Buckingham hercege is.
Az uralkodópár gyermektelensége kezdetben a fiatalok tapasztalatlanságának, később pedig valószínűleg az egymástól való elhidegülésüknek volt a következménye, bár XIII. Lajos ügyelt arra, hogy rendszeresen eleget tegyen házastársi kötelességeinek. A dinasztia, illetve egész Franciaország jövőjének kérdése azonban egyre égetőbbé vált, és nemcsak a királyi udvart, hanem a szélesebb közvéleményt is élénken foglalkoztatta.
Az 1630-as évekre több, látnokként fellépő egyházi személy ígérte próféciáiban a mielőbbi királyi gyermekáldást vagy imádkozott buzgón a dinasztia fennmaradásáért. Maga XIII. Lajos, akit francia uralkodóként megilletett a legkeresztényibb melléknév, szintén égi támaszt keresett szorongató helyzetében: 1638. február 10-én írta alá azt a pátenst, amelyben „a szent és dicsőséges” Szűzanya oltalmába ajánlotta saját személyét, államát, koronáját és minden alattvalóját.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- A jégkorszaki állatvilágról és emberekről is mesél „az ősök Sixtus-kápolnája” a kolumbiai dzsungel mélyén 10:15
- Az austerlitzi diadallal piros betűs ünneppé változott Napóleon számára december 2-a 08:45
- Legendás anyósok – megjelent a Múlt-kor téli száma 08:20
- A jogi pálya helyett örök szerelmét, az irodalmat választotta Vörösmarty Mihály tegnap
- Így szórakoztunk régen a téli Városligetben tegnap
- Nem érhette meg Tisza Kálmán, hogy fia is a miniszterelnöki székbe üljön tegnap
- Ferenc József időbeosztásához igazodva adták át a Szépművészeti Múzeumot tegnap
- A tavalyi tűz óta először fog kórus énekelni a Notre-Dame-ban karácsonykor tegnap
