Az Itália fölötti uralomért vívták a nagyhatalmak a lovagkor utolsó csatáját

Kié lesz Észak-Itália?

A francia Valois-ház és a Habsburgok között Itália fennhatóságáért folytatott háború az 1490-es évekre nyúlik vissza. A francia uralkodók már régóta áhítoztak az Európa leggazdagabb területének számító észak-itáliai befolyásra és a nápolyi trón megszerzésére. Előbbi azonban évszázadok óta – igaz, csak formálisan – a Német-római Birodalom része volt, utóbbi terület pedig kisebb megszakításokkal a 15. század közepe óta az aragóniai királyok kezében volt.

1494 és 1503 között a Nápolyi Királyságot VIII. Károly, majd XII. Lajos francia uralkodók rövidebb ideig meg tudták ugyan szerezni, de a trón 1503-tól hivatalosan az aragón, majd 1516-tól V. Károly spanyol királyságával kezdődően a Habsburg-család fennhatósága alá tartozott. Károly a német királyi cím megszerzésével (1530-ban fogja császárrá koronázni a pápa, igaz, a cím szempontjából erre már nem volt szükség, hiszen már e nélkül is választott császárként tekintettek rá) a Német-római Birodalom uralkodójaként 1519-től részben Észak-Itáliát is magáénak tudhatta.

A francia előrenyomulás 1524-25-ben

I. Ferenc azonban ezt megelőzően, trónra lépésekor az 1515-16-os hadjáratában megszerezte északon Lombardiát és a Milánói Hercegség élére került. A király ezt követően lemondott arról, hogy a nápolyi trónért is harcba szálljon, cserébe Habsburg Károly elismerte őt Milánó hercegének. Az ifjú német uralkodó azonban 1521-ben visszafoglalta Milánót, majd 1522-ben a bicoccai csatában a császári és a velük szövetséges pápai hadtest a francia csapatokra újabb vereséget mért Lombardiában, majd kiűzte őket a gazdag Genovából is. 1524-re Észak-Itália a német–spanyol uralkodó kezébe került, míg I. Ferenc helyzete ekkor vált igazán kritikussá, hiszen ezzel egy időben érte őt a korábban említett angol támadás, illetve a Bourbon herceg árulása is.

A francia uralkodó 1524-ben úgy döntött, személyesen vezet hadjáratot Észak-Itáliába Lombardia elfoglalására, megtörve ezzel a számára nyomasztó Habsburg szorítást, amely országát több helyen is betörésekkel gyengítette. A vállalkozás eleinte úgy tűnt, sikeres lesz, az uralkodó mintegy 30 ezres hadsereggel kelt át az Alpokon. Ezt követően bevonultak a Milánói Hercegségbe, amelyet a pestis elől menekülő lakosság jelentős része, Francesco Sforza herceggel együtt már elhagyott, így az gyakorlatilag harc nélkül került francia kézre.

A császári helyőrségnek helyet adó Paviát azonban nem tudták ostrommal bevenni – a jól megerősített várat valamivel több mint 5 ezer ember védte – ezért végül a kiéheztetés mellett döntöttek. Ferenc megnyerte szövetségesnek VII. Kelemen pápát, aki azt kérte a franciától, hogy támadja meg a Róma közelében lévő Nápolyi Királyságot is. A király eleget tett a kérésnek, miközben egy partra szállni szándékozó spanyol csapatot Genovában a franciák sikeresen visszavertek. Arról, hogy I. Ferenc próbálkozása mégse legyen eredményes, az 1525 januárjában érkező német birodalmi hadsereg gondoskodott.

1. A csata előzményei: a Habsburg–Valois ellentét
2. Kié lesz Észak-Itália?
3. A lovagi hadviselés veresége
4. Fogságban a király

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig