2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata
ITT támogathatsz bennünket

Az „igavonó marha” Kossuth feldúlva mondott fel Landerer lapjánál

2020. május 1. 12:02 Múlt-kor

„Landerer és Heckenast uraknak minden mértéket meghaladó szennyes piszkosságát tovább tűrnöm lehetetlen. Dolgozom, mint a barom, kérkedés nélkül mondhatom, lelke, fenntartója vagyok a Pesti Hírlapnak… Sok ember mondotta már, hogy valósággal bolond vagyok az ő igavonó marhájuk lenni, s az örökös munkával, örökös bosszúsággal életemet, egészségemet érettük felemészteni…” – így fakadt ki Kossuth Lajos, a reformellenzék ikonikus alakja főnökei, Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv ármánykodására, amely végül Kossuth felmondásával végződött. 1844-ben senki nem fogadott volna rá, hogy Landerer és Kossuth a nagy szakítás után valaha együtt fog dolgozni. De az élet nagy rendező.

Landerer Lajos

A szabad magyar sajtó első dokumentumainak kinyomtatója, Landerer Lajos Pozsonyban született 1800. május 1-jén. Apja és nagyapja után ő is a nyomdász szakmát választotta, Bécsbe ment és kitanulta a kőnyomtatást. A család pozsonyi nyomdája mellett családi örökségként megkapta a Landerer család pesti nyomdáját is.

Huszonnégy éves volt, amikor átvette a nyomdák igazgatását, és úgy döntött, energiáit inkább a pesti nyomda fejlesztésére fordítja. Pest ugyanis az 1820-as évektől egyre nagyobb fejlődésnek indult és az élénkülő kulturális élet ígéretes üzleti lehetőségekkel kecsegtetett. Landerer a pozsonyi nyomdából több gépet Pestre hozatott. Nyitott volt az új technológiák bevezetésére is. 1833-ban az ő nyomdája készített az országban először színes nyomatot.

1840-ben Heckenast Gusztáv könyvkereskedővel könyv- és lapkiadó vállalkozást nyitott, amely további lehetőségeket nyitott számára. Heckenast és Landerer elsősorban nem könyvekben gondolkodtak, az igazi nagy bevételt a nagy példányszámú újságokból lehetett kovácsolni. Lapengedélyt azonban nem volt könnyű szerezni a Habsburg hatalmi igényeket kiszolgáló cenzúra vizslatta Magyarországon.

Hiába, a kapcsolati tőke már, akkor is nagy kincs volt. Landerer igen jó kapcsolatokat ápolt a bécsi udvari körökkel és a mindenható Metternich kancellár jóvoltából 1841-ben elindulhatott a Pesti Hírlap. Az engedélyt egy feltételhez kötötték: a lap szerkesztésével a rebellis nézetei miatt börtönbüntetésre ítélt és a nemrég szabadult Kossuth Lajost kellett megbíznia.

Landerer számítása bejött, mert a hetenként kétszer, majd a növekvő népszerűsége miatt háromszor megjelenő sajtótermék igazi szenzáció lett, és hamarosam 5000 előfizetővel büszkélkedhetett. Metternich viszont alaposan elszámította magát, mert Kossuthot nem lehetett féken tartani; a lap igazi ellenzéki orgánum lett és nyíltan bírálta a fennálló társadalmi viszonyokat. Metternich „leszólt” Bécsből, Kossuthnak mennie kellett. Landerer és Heckenast  teljesítette az ukázt, anyagi vonatkozású vitát generáltak, amelyre válaszul a felháborodott Kossuth 1844 nyarán távozott a laptól.

Landerer 1848. március 15-én lett a „forradalom embere”. Az, hogy mennyire őszintén támogatta a Petőfit és a márciusi ifjakat, máig vitatott. Egy nappal a forradalom előtt már megsejthetett valamit, mert nagy mennyiségű papírt hozatott és másnapra minden alkalmazottját berendelte dolgozni. Amikor március 15-én a forradalmárok berontottak pesti nyomdájába cenzori engedélyt kért tőlük a Nemzeti Dal és a 12 pont kinyomtatása végett.

Mivel a lánglelkű fiatalok nem rendelkeztek semmiféle hivatalos irománnyal, Landerer megtagadta a nyomtatást. Ekkor ugyanis még nem lehetett tudni, merre mennek tovább az események. Landerer ekkor diplomatikus lépést tett, feloldotta a feszültséget: odasúgta Petőfinek, hogy foglalják le az egyik nyomdagépét. Gyanítható, hogy a márciusi ifjak a súgás nélkül is megtették volna ezt. Landerert ezután bezárták a nyomda egyik helyiségébe és a forradalmi sajtótermékek pedig nyomtatásra kerültek.

Március 15-e után Landerer a forradalom szolgálatában állt. Az élet útjai kifürkészhetetlenek: az első szabadon választott magyar kormány pénzügyminisztere a szerkesztői posztról 1844-ben kiutált Kossuth Lajos Landerert bízta meg az első magyar bankjegyek kinyomtatásával. Landerer a kérésnek eleget téve felállított egy bankjegynyomdát ahol serényen készítette a Kossuth-bankókat a forradalmi kormány számára. A bankjegynyomda a magyar kormányzattal vándorolt a szabadságharc folyamán Debrecenbe, Szegedre, Aradra és végül Lugosra.

A bosszúálló osztrák kormányzatnak ez a fajta szerepvállalás már sok volt, így Landerer a szabadságharc bukása után bujdosni kényszerült és később sem irányíthatta cégét, amelyet egyébként üzlettársa, Heckenast Gusztáv vezetett (ő nem ment be március 15-én dolgozni). Landerer 1854-ben hunyt el. Nyomdája halálát követően még kilenc évig viselte a Landerer és Heckenast nevet. Heckenast 1874-ben adta el a céget a Franklin Társulatnak, amely a századfordulóra az egyik legmeghatározóbb magyar könyvkiadóvá vált.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
A forradalmi tömeg Landerer nyomdája előtt
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár