Szinte nincs olyan része a világnak, ahol ne hajtottak volna végre egykor emberáldozatokat
Az őskortól a 21. századig a világ minden táján előfordultak az emberiség történelmében az emberáldozatok. Az alábbiakban 15 olyan kultúra következik, amely egykor gyakorolta (vagy ma is gyakorolja) e hátborzongató szokást.
Az őskori Európa rejtélyei
Az utóbbi évtizedek régészeti felfedezései alapján az európai vadászó-gyűjtögető emberek már a késői paleolit korszakban (Kr. e. 26 000 – Kr. e. 8000) embereket áldoztak fel.
Az ebből a korszakból származó többszemélyes sírok száma kiugróan magas – minden ötödik e korszakból származó temetkezés kettő vagy több embert tartalmaz.
Sokuk esetében megalapozott a kivégzésszerű erőszakos halál gyanúja.
Egy Csehországban feltárt sírban például három gyermek maradványait találták meg, akiket bizarr módon helyeztek örök nyugalomra.
Egyikőjük arccal lefelé feküdt, míg a másik kettő oly módon, hogy az egyik kezei a másik szeméremtájékánál voltak. E vélhetően szimbolikus jelek szertartásos körülményekre utalnak.
Kína az agyagkatonák előtt
Kínában évezredeken át bevett szokás volt az emberáldozat. Egy, az ország északnyugati részén feltárt 4000 éves temetőben a régészek több száz sírra bukkantak, amelyek közül több feláldozott emberek maradványait rejtette – a legfiatalabb áldozat 13 éves lehetett.
Későbbi, a Sang-dinasztia korából (Kr. e. 1600-1040) származó emberáldozatok maradványai is előkerültek a mai Anjang városánál Honan tartományban.
A gyakorlat egyre ritkábbá vált, és szinte meg is szűnt az ország első egyesülése, azaz Kr. e. 221 körül, Csin Si Huang-ti császár uralma idején.
A Kínában ma is rendkívül széles körben tisztelt császár híres agyaghadserege vélhetően szintén emberáldozat-ellenes meggyőződéséből jött létre, hogy ne valódi embereket temessenek el vele túlvilági védelméhez.
A mezopotámiai halálgödör
A mai Irak területén található ókori város, Úr egyik feltárt helyszíne a városállam királyainak temetője, amely tartalmaz egy, a régészek által „nagy halálgödörnek” nevezett tömegsírt is.
A tömegsír 68 nő és hat férfi maradványait tartalmazza, akiket a nyomok alapján feláldoztak. A 4600 éves sírban több kincset, köztük az ezüstből, kagylóból, aranyból, lazuritból és karneolból készült, „Kos a cserjésben” névre keresztelt szobrokat is.
Az inka gyermekmúmiák
A virágkorát a 15. században élő Inka Birodalomban a gyermekek feláldozása igen gyakori szertartás volt.
A legtöbb esetben hegyek – különösen vulkánok – magaslataira helyezték ki a többnyire szépségükért kiválasztott, alkohollal és egyéb kokalevéllel elkábított gyermekeket, és hagyták, hogy az elemek végezzenek velük.
A gyermekek teste mumifikálódott, emiatt ma is gyakran kerülnek elő gyermekmúmiák az Andok csúcsain.
A maják áldozatai
Az aztékokénál régebbi, még a spanyol hódítás előtt letűnt maja civilizációban különleges alkalmakkor volt bevett szokás az emberáldozat.
Az aztékokhoz hasonlóan a templompiramisok voltak ezek fő helyszínei, az áldozatok pedig jobbára hadifoglyok lehettek.
A módszerek igen változatosak voltak: Chichén Itzá városában például az eső és a viharok istene, Chaac tiszteletére kékre festették a feláldozandókat, majd egy kútba hajították őket.
Egyes kutatók szerint a maják és aztékok hagyományos labdajátéka, az ulama vagy pok-ta-pok egyes esetekben a vesztes (vagy éppen a győztes) csapat feláldozásával végződhetett.
E vélemények alapja több maja faragvány, amelyeken egyes értelmezések szerint ez történik, más kutatók azonban kételkednek az elméletben.
A véreskezű aztékok
A mai Mexikó területén élő aztékok központja a mai Mexikóvárosban található Tenochtitlán volt, amely a 14-15. század során élte fénykorát.
A régészeti leletanyag és a spanyol hódítók leírásai egyaránt alátámasztják, hogy az azték kultúrában igen fontos szerepet játszott az emberáldozat, a legtöbbet pedig a tenochtitláni nagy templompiramis oltárain hajtották végre.
Az azték emberáldozatok rendszerinti igen véresek voltak: az áldozat bordakosara alatt obszidiánkéssel vágást ejtve a papok benyúltak, és kitépték a szívet, amely szintén különleges rituálék tárgya volt az azték vallásban.
Az azték emberáldozatoknak a spanyol hódítás vetett véget – az őslakosokkal való kegyetlen bánásmód egyik gyakori indoklása e szokás volt.
A prériváros tömegsírja
Az Egyesült Államok Missouri államában található mai St. Louis város közelében 1050 és 1200 között virágzott a Cahokia néven ismert település, ahol akár 40 000 ember is élhetett, ezzel messze Észak-Amerika legnagyobb települése lehetett a korban.
A régészek által 72-es számú halomnak nevezett magaslat egy tömegsírt rejt, összesen 272 ember maradványaival.
A vizsgálatok alapján úgy tűnik, az itt nyugvó halottakat nem egyszerre, hanem több alkalomra elosztva ölték meg.
A halom egyik rétege 52 alultáplált, 18-23 éves nő, valamint egy 30-as éveiben járó nő maradványait tartalmazta, akiket egyszerre áldoztak fel. Egy másik rétegben 39 férfit és nőt találtak a régészek, akiket a jelek szerint halálra ütlegeltek.
A halom egy külön részében két együtt eltemetett ember maradványait találták meg, 20 000 apró kagylóból készült gyönggyel együtt – lehetséges, hogy e magas státuszú pár tiszteletére történtek az emberáldozatok.
Emberáldozatok a Bibliában
Az Ószövetség több emberáldozatról is beszámol az ókori zsidók körében, azonban a történészek megosztottak abban a kérdésben, valójában mennyire is voltak gyakoriak az ilyen esetek – nem valószínű, hogy a vita egyhamar eldőlne bármelyik irányba.
A leghíresebb bibliai emberáldozat természetesen az, amelyik végül nem kerül végrehajtásra: Isten arra utasítja Ábrahámot, hogy ölje meg fiát, Izsákot, azonban az utolsó pillanatban közli vele, hogy csupán próba elé állította.
Egyiptom korai uralkodói
Az ókori Egyiptomról keveseknek jut eszébe az emberáldozatok gondolata, azonban e kultúra igen korai időszakában is jelen volt a szokás.
A dél-egyiptomi Abüdosznál, az egykori fővárosnál és Ozirisz isten kultuszának központjánál a korai fáraósírokban feláldozott emberek maradványait is megtalálták a régészek. Mire 4500 évvel ezelőtt a gízai piramisok épültek, a szokás úgy tűnik, megszűnt.
Hawaii brutalitása
A Hawaii-szigeteken még a 19. században is dokumentáltan hajtottak végre emberáldozatokat, pontos okuk azonban nem teljesen tisztázott.
Lehetséges, hogy az elitek a brutális szertartásokkal akarták megőrizni irányításukat a lakosság felett (a bevett módszer a lekötözött áldozat fejének bunkósbottal való bezúzása volt).
Egyes szakértők szerint a beszámolókat és rajzokat készítő európai látogatók túloztak, és valójában nem történtek emberáldozatok a szigeteken.
Mindazonáltal tény, hogy a 14. századtól olyan oltárokkal épültek a hawaii templomok, amelyeken akár ember- vagy állatáldozatokat is végrehajthattak.
Leírások Nyugat-Afrikából
A 17. századtól 1894-ig virágzó nyugat-afrikai Dahomey királyságban (a mai Benin területén) a gyarmatosító franciák leírásai szerint megérkezésükkor még bevett szokás volt az emberáldozat a helyiek körében.
Habár e források gyakran egyszerre ezer ember feláldozását is említik, a valós számok ennél a modern kutatások szerint minden bizonnyal kisebbek voltak, gyakoriságukról pedig csak találgatni lehet.
Kétségbeesett rómaiak
Számos ókori római forrás beszámol arról, hogy a városállam, majd birodalom történetének egyes időszakaiban történtek emberáldozatok.
A Kr. e. 216-os cannae-i vereséget követően is történt ilyen, a két évszázaddal később élt Titus Livius leírása szerint: „Egy gall férfit és egy gall nőt, valamint egy görög férfit és egy görög nőt élve eltemettek a Forum Boarium alatt.”
Gyermekek Zeusznak
Az ókori görög szövegekben ritkán, de találkozni emberáldozatokra való utalásokkal. Egy 2016-ban a Lükaión-hegyen feltárt, 3000 éves Zeusz-oltárnál egy kamaszfiú csontvázára bukkantak a régészek, ami alátámasztja azon szövegeket, amelyek a hegyen végrehajtott gyermekáldozatokról írtak.
„Önfeláldozás” Indiában
A szati nevű ősi hindu gyakorlat, amelynek során az elhunyt férfi felesége úgy dönt (vagy arra kényszerítik), hogy ráugrik férje halotti máglyájára a temetésen.
Habár 1987 óta törvények tiltják, időnként ma is előfordul – 2006-ban például egy 40-es éveiben járó nő ugrott rá férje mágylájára és vesztette életét.
Tanzánia babonái
A kelet-afrikai országban sajnos él és virul az albinizmussal született emberek rituális meggyilkolásának és testrészeik mágikus szertartásokban való felhasználásának szokása.
Ez is érdekelhet
Sokan jó szerencsét remélnek a gyakorlattól, a helyi vajákosok pedig különösen az elmaradott területeken tudják eladni áldozataik csontjait.
2015-ben a sajtó arról számolt be, a helyi hatóságok 32 vajákost tartóztattak le, akik részt vehettek a testrészek kereskedelmében.
