Az első világháború végén még a fegyverszünet aláírását követően is folytak harcok

2024. november 11. 08:20 Múlt-kor

Az első világháború végét jelentő, 1918. november 11-ei fegyverszünet aláírása és életbe lépése között eltelt hat óra csaknem 3000 katona életébe került – az utolsó egy amerikai volt, aki az utolsó percben esett el.

A fegyverszünet aláírását ábrázoló képeslap.

Korábban

Értelmetlen áldozatok

1918. november 11-én kevéssel reggel 5:00 után a német, brit és francia küldöttség tagjai egy vasúti étkezőkocsiban gyűltek össze Párizstól északra, és aláírtak egy fegyverszüneti egyezményt, amely kijelölte az első világháború végét.

Az antant erők főparancsnoka, Ferdinand Foch francia marsall elutasította a harcok azonnali beszüntetésére irányuló német kérelmeket, és kijelentette, hogy a fegyverek délelőtt 11:00-kor fognak elcsendesedni, részben azért, hogy legyen idő arra, hogy a fegyverszünet híre elérjen mindenkit a fronton.

Ferdinand Foch marsall

„Ott volt emellett a szimbolikus indok, hogy a tizenegyedik hónap tizenegyedik napjának tizenegyedik órájában legyen vége” – mondja Jonathan Casey, az Egyesült Államokban, Kansas Cityben található Nemzeti Első Világháborús Múzeum és Emlékhely levéltára és az ehhez tartozó Edward Jones Kutatóközpont igazgatója.

A törekvés, hogy költői szimmetriát vigyenek egy korántsem költői háború végébe, borzalmas áldozattal járt – csaknem 3000 katona életével, köztük egy amerikai közlegényével, aki jó hírnevét szerette volna helyreállítani a háború utolsó percében.

A fegyverszünet aláírását követően még hat órán keresztül folytatódott a háború. Habár a fegyverszünet feltételei azt diktálták, hogy a német csapatok két héten belül hagyják el Franciaország területét, egyes amerikai parancsnokok nem voltak hajlandók feladni korábbi terveiket – folytatták azon francia területek visszafoglalását, amelyekről a németek a fegyverszünetben már lemondtak.

„A parancsnokoknak azt mondták, harcoljanak tovább 11-ig. Egyesek így tettek, mások nem, ez attól függött, ők mennyire látták érdemesnek” – mondja Casey. „Amerikai részről vegyes volt a fogadtatás, a németeket pedig meglepte, hogy az amerikaiak továbbra is ilyen intenzitással harcolnak. Úgy gondolták, nyugalom lesz. Az antanthatalmak azonban meg akarták mutatni a németeknek, hogy az utolsó óráig fenntartják a nyomást, hogy tudják, komolyan veszik a fegyverszünet feltételeit.”

A fegyverszünet aláírását követően tovább harcoló amerikai egységek közé tartozott a 79., „Szabadság” hadosztály 313. gyalogezrede. „Semmiféle enyhülés nem lesz az eredeti tervek végrehajtásában 11 óráig” – mondta a többségében Baltimore városából való katonáknak William Nicholson dandártábornok.

November 11-én reggel a 313. ezred katonái a Meuse-Argonne offenzíva jobb szélén találták magukat. A két hónapja folyamatosan harcoló egység semmiféle pihenőt nem kapott a fegyverszünet aláírását követően sem – helyette elfoglalta Ville-devant-Chaumont városát, Verduntől 16 kilométerre északra.

A sűrű ködtől ugyan nemigen látták a németeket, hallották azonban géppuskáik és a harctér felett elsüvítő tüzérségi lövedékek hangját.

következő oldal 1 / 2