Atlantisztól a Himalájáig – miről szólt a nácik okkultizmusa?

Egy generáció kulcsa

Adolf Hitler falta a könyveket. Elolvasott mindent, amiben igazolni látta sajátos teóriáit, a forrás hitelességével, a mű minőségével vagy a cselekmény érdekességével egyáltalán nem törődve. Azokat az írásokat kedvelte igazán, amelyekben fel tudta fedezni valamilyen formában elméletei közül a három legfontosabbat, vagyis hogy az élet szakadatlan küzdelmében csak a legerősebb faj képes életben maradni, hogy ez a faj az árja (indoeurópaiak), amely felsőbbrendű a többinél, s melyet a zsidóság tönkre akar tenni.

Ifjú korában bár komoly festőművészi ambíciói voltak, a bécsi Szépművészeti Akadémiára nem vették föl, ezután hosszú éveket töltött a császárvárosban munka nélkül, szűkös albérletekben tengődve, olvasással, sétálgatással és gondolkodással ütve el az időt. Legkedvesebb olvasmányai közé tartozott az Ostara folyóirat, amelynek főszerkesztője később elmesélte, hogy a fiatal Hitler 1909-ben felkereste őt, és régebbi számok után érdeklődött. Lelkesedésén és szemmel látható nyomorúságán megindulva a szerkesztő nemcsak a keresett példányokkal ajándékozta meg, hanem néhány korona alamizsnát is adott neki. De vajon mi érdekelte annyira Hitlert, mi rejtőzött az Ostara címlapja mögött?

Az ősi germán tavaszistenről elnevezett Ostara folyóiratot 1905-ben alapította Jörg Lanz von Liebenfels, az árjaelmélet egy megszállott képviselője. Valódi neve Adolf Josef Lanz volt, s cisztercita szerzetesből lett neognosztikus vallásalapító, aki a fajelméleten alapuló, liberalizmusellenes nézőpontjából nemcsak a Habsburg Monarchiát bírálta, hanem arra a veszélyre is figyelmeztette az osztrák olvasókat, amelyet az „alsóbbrendű fajok” jelentenek rájuk, árjákra nézve.

Folyóiratának egyik legnagyobb vonzereje – különösen az ifjak számára – azokban a pornográfia határát súroló elbeszélésekben lakozott, amelyekben a gyönyörű szőke germán nők a szexuális vágytól túlfűtött „sötét férfiak” martalékául estek. Az Ostara rendszerint a néger, a szláv és a zsidó férfiakat illette a „fekete” jelzővel, s agyafúrt, majomszerű lényekként ábrázolta őket, akik csillapíthatatlan szexuális étvágyuktól hajtva mindenáron be akarják szennyezni a tiszta árja vért.

Az Ostarához hasonló periodikák nemcsak Ausztriában élték virágkorukat, hanem Németországban is, ahol nacionalista láz fűtötte az embereket. Mindkét nemzetben szélsőséges társaságok alakultak, melyek az újságokat használták kifejezési eszközükül, s hatást gyakoroltak a polgárokra – erősítve bennük a legfőbb célt: hogy egyetlen államban, a Nagynémet Birodalomban egyesüljön minden germán.

1. Egy generáció kulcsa
2. A náci párt előképe: a Thule-társaság
3. Kutatások politikai megrendelésre

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták