Apró öröm Trianon után: Somoskő és Somoskőújfalu hazatérése

A diplomácia porondján

A bizottság 1922. márciusi ülésén az angol mellett csak a japán (és természetesen a magyar) delegált óhajtotta Somoskő és Somoskőújfalu visszatérését, ami szavazategyenlőséget eredményezett.

A bizottság így felterjesztette a kérdést a Nagykövetek Tanácsához, amely kitért a döntés elől és a vita eldöntését a két országra bízta.

A magyar követeléseket a csehszlovák fél annak ellenére nem fogadta el, hogy az csak Somoskőre korlátozódott ekkor. A kérdés így ismét a Nagykövetek Tanácsához került, amely innen még feljebb dobta az ügyet a Népszövetség elé.

Ehhez a magyar fél kifejezetten ragaszkodott is, a Nagykövetek Tanácsa ugyanis nem a vesztes országok javát szolgáló döntéseiről volt híres.

A világszervezet 1923. április 23-án hozta meg a várva-várt döntést, amelynek értelmében visszakerült Magyarországhoz Somoskő és Somoskőújfalu, a környék bazalt és szénbányáinak egy részével együtt.

Magyarország megkapta a kitermelési jogot arra a bazaltra vonatkozóan, amely Somoskő határának Csehszlovákiához ítélt részén található – ilyen bánya volt Krepuska professzor birtokán is.

A bányák bonyolult tulajdonjogi viszonya ellenére a magyar fél járt jól: a tulajdonosoknak joguk volt fejleszteni, bővíteni bányáikat, sőt vasútvonalat is építtettek, amelyen vám- és illetékmentesen hozhatták be a bazaltot.

Ilyen volt például a határtól 9 kilométerre fekvő Macskalyuk-Somoskői kőfejtő is. A „klasszikus” kocka alakú bazaltköveket bizonyára mindenki ismeri – a 19-20. század fordulóján, az aszfaltozás korszaka előtt ezzel kövezték le a hazai, sőt a bécsi utakat is.

Bazaltoszlopok Somoskő vára alatt, 1977 (Kép forrása: Fortepan / Varga János)

Ezeknek az ismertebb neve a macskakő, amely a különös sorsú macskalyuki kőfejtőről kapta a nevét. A salamoni döntés következtében a palócföldi bazaltbányák egészen a második világháború végéig elláthatták Magyarország városait, utait.

A Népszövetség megoldást talált a vasútvonalakra oly éhes csehszlovák delegáció igényeinek kielégítésére is: a somoskői vasútállomást közös magyar-csehszlovák használatba rendelték, ahol a csehszlovák vonatokat szerelhették és parkoltathatták.

Mind a bánya, mind a vasútállomás magyar, illetve csehszlovák személyzete külön, évente megújított fényképes igazolvánnyal léphette át a határt nap mint nap.

A bányák és a vasútállomás használatának „elcseréléséhez” a világszervezet döntése mellett a két kormány együttműködése és beleegyezése is kellett. A komprommisszumos döntés részeként az állomásfőnök magyar, míg a bányaigazgatók csehszlovák állampolgárok voltak.

1. A „Palóc Olümposzon”
2. Az angol beteg meggyógyul
3. A diplomácia porondján
4. Trianon rugalmas határai?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. A középkori város és a céhes ipar
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
• A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
• Valóban nem ittak vizet a középkorban?
• Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
• Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?