Angliában egykor egy seprűnyélen is elég volt átugrani az érvényes házasságkötéshez
2020. május 15. 18:55 Múlt-kor
A modern esküvők a legtöbb esetben megszokott kellékeket vonultatnak fel: a menyasszony ruhája fehér, az egybekelő pár gyűrűt húz egymás ujjára, és fogadalmakat tesznek. Mióta létezhetnek e szokások, és mi tette őket nem csupán népszerűvé, de időtállóvá is?
Korábban
A gyűrűk
Az 1680-as években Henry Swinburne angol író már kiemelte a gyűrűceremónia fontosságát: „Gyűrűt adni és kapni mindenek felett álló Jel, mely a házassági szerződéskor a leggyakoribb.”
Swinburne szerint egyáltalán nem fontos, a gyűrű milyen anyagból készült, mivel lényegét alakja adja: „kerek, és vég nélküli.” Ez azt jelképezi, a pár „kölcsönös szeretete és szívélyes érzései körforgásban folynak egyiktől a másikhoz.”
Hogy miért éppen a bal kéz negyedik ujján kell őket viselni? Az író e magyarázattal szolgál: „Van egy vérér, amely ama negyedik ujjtól a szívbe fut.”
A templomi esküvő
Nagy-Britanniában csupán a 18. században vált kötelezővé a templomban megesküdni ahhoz, hogy a házasság jogi erőre emelkedjen.
A „common law”, azaz a hagyományos angolszász szokásjogból eredő mindennapi törvényrendszer addig szinte bármilyen informális, közös eskütételt elfogadott, ezek közé tartozott a földre fektetett seprűnyélen egyszerre átugrás népszokása is.
Az egyházi nyilvántartás – és a felszentelt pap jelenlétének – előírása kölcsönözte a ma is ismert komolyságot és formalitást a korábban gyakran könnyed ceremóniának. A népszokások közül azonban sok megmaradt: még a későbbi IV. György angol király is végrehajtotta a seprűs mutatványt titkos „esküvőjén” szeretőjével, Maria Fitzherberttel 1785-ben.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
- A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
- A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
- „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
- Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
- Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
- Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
- Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
- 10 tény a Mona Lisáról
- Kevés örömet lelt a pesti társasági életben Berzsenyi Dániel 15:05
- Imre király egyedül fogta el lázadó öccsét 14:20
- Nem nyerte el a korabeli kritikusok tetszését Beethoven IX. szimfóniája 09:50
- Eredetileg veszélyesnek tartották a Nagy-Britanniát és Franciaországot összekötő alagutat tegnap
- Érvénytelen házasságok és törvénytelen gyermekek tarkították Anglia történelmét tegnap
- Rooselvelttől kapott segítséget a nácik elől menekülő Freud tegnap
- Hazugságok sora kísérte Peary északi-sarki expedícióját tegnap
- Épített fény címmel nyílt kiállítás Lucien Hervé munkáiból a zürichi Le Corbusier-pavilonban tegnap