Amerikai blamázs: reménytelen puccskísérlet a Disznó-öbölnél

Bevetés a Disznó-öbölnél

A terv alapja az volt, hogy a kiképzett kubai emigránsok partraszállnak, és nem elsősorban katonai erőként, hanem a szabadság hírvivőiként támogatókat szereznek a civil lakosság körében, belülről buktatva meg a kommunista rezsimet. Ehhez az Egyesült Államok a légierő fedezésével biztosította – volna – a vízi utánpótlást.

Voltak baljós előjelek. A  hírszerzés figyelmeztetett, hogy az akció sikere kérdéses: a civil lakosság jelentős része támogatta a vezetést, így nem számíthatnak arra, hogy a partraszállók a saját ügyük mellé állítják a lakosságot. Arról ugyan nem tudhattak biztosan, hogy a szovjet titkosszolgálatok is tudomást szereztek az akcióról, és adatokkal látták el a kubai rezsimet, de arra felkészülhettek volna, hogy Kubát nem fogja teljesen váratlanul érni az akció.

A nagyjából 1500 fő alkotta 2506. számú dandár 1961. április 17-én szállt partra a Disznó-öbölnél. A Havannától százhatvan kilométerre fekvő, nehezen védhető vidék jó kiindulópontnak tűnt az offenzíva megindítására.

Az aggasztó jóslatok viszont igaznak bizonyultak. Kuba óriási túlerőben, már felfegyverkezve várta a partraszállókat: körülbelül kétszázezer fős polgári haderő, és több mint huszonötezer hivatásos katona állt szemben azokkal az emigránsokkal, akik még a civil lakosság köreiben sem leltek támogatókra.

Két nap alatt véglegesen visszaszorították a támadókat, így Fidel Castro április 20-án már be is jelenthette a győzelmet. A gyors lefolyású, bukással végződő intervenció összesen száztizennyolc kubai emigráns, és százhetvenhat védő életét követelte. Nagyjából kétszáz embert sikerült kimenekíteni, a maradék ezerkétszáz fő pedig hadifogságba esett.

A forradalmi törvényszék közel száz halálos ítéletet hozott, mivel a nemzetközi jog nem védte a bevetés résztvevőit. Az Egyesült Államok ebben a nehéz helyzetben előlépett, és gyógyszereket, egészségügyi eszközöket kínált fel Kubának, a fogságba esettek szabadon – majd „haza” – engedéséért.

A terv balul sült el mind az emigránsok, mind az amerikai vezetők számára. A presztízsveszteség mellett az intervenció az Egyesült Államok és Kuba, valamint a Szovjetunió közti konfliktus elmérgesedésének is egyik fontos lépcsőfoka volt.

A tovább romló viszony többek között azt is eredményezte, hogy a szovjetek rakétákat kezdtek telepíteni Kubába, amire válaszul az amerikaiak tengeri blokád alá vonták a szigetet. A kubai rakétaválság szerencsére nem eszkalálódott, így a világ megmenekült egy esetleges nukleáris katasztrófától.

1. Kuba, a hidegháború kulcsszereplője
2. Bevetés a Disznó-öbölnél
3. Kié a felelősség?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
• A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
• Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
• Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
• Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
• Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
• Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban