A túlnépesedés is hozzájárult az asszírok bukásához

2014. november 6. 18:30

Asszíria hanyatlása nem csak a polgárháborúkkal és a politikai helyzet gyökeres megváltozásával magyarázható: a régészeti, történeti és paleoklimatikai bizonyítékok mind arra utalnak, hogy az Észak-Mezopotámiában, a Tigris és az Eufrátesz felső szakasza között hajdanán elterülő birodalom csillagának leáldozásában a klímaváltozás és a túlnépesedés is szerepet játszott - olvasható Adam Schneidernek (University of California-San Diego) és Selim Adalinak (Research Center for Anatolian Civilizations) a Climatic Change-ben megjelent tanulmányában.

Korábban

Miután az Újasszír Birodalom létrejött, az Assur központú, egyre agresszívabb, expanzív politikát folytató állam életében az i. e. 10. századtól kezdve ismét a felemelkedés korszaka köszöntött be. A birodalom magába olvasztotta Babilóniát, Szíriát és Kánaánt, sőt egy időre meghódította Egyiptomot, kiiktatta Urartut és Elámot, így lényegében vetélytárs nélkül maradt. Az i.e. 7. század elején az asszír birodalom hatalma csúcspontján volt.

A század végén kezdődő gyors hanyatlás, majd bukás kérdése lényegében azóta foglalkoztatja az asszirológusokat. Az Újasszír Birodalom rohamos gyorsasággal végbemenő szétesését általában a megváltozott politikai erőviszonyoknak, polgárháborúknak, Ninive i.e. 612-es méd-babilóni seregek által történt elfoglalásának és lerombolásának tudták be. Mindez azonban nem magyarázta meg azt a tényt, hogy az asszír állam - katonai és politikai értelemben korának szuperhatalma - miért bukott el olyan hirtelen.

Schneider és Adali a Climate Change-ben publikált tanulmányukban amellett érvelnek, hogy ezeken túlmenően a túlnépesedés és a gyakori szárazságok szintén hozzájárultak az Újasszír Birodalom felbomlásához. A csak nemrégiben ismertetett paleoklimatikus adatok azt mutatják, hogy a Közel-Kelet időjárása egyre szárazabbá vált az i.e. 7. század második felében. A másik döntő tényező a lakosságszám megugrása volt, az újonnan meghirdetett területek népességét ugyanis a birodalom határain belül, erőszakkal telepítették le.

A szerzők szerint az erőforrásaiban korlátozott állam már nem volt képes ellenállni a birodalmat sújtó súlyos szárazságoknak, mint amilyen az i.e. 657-es is volt. Öt év sem kellett hozzá és az asszír állam politikai és gazdasági stabilitása erodálódott, az azt követően kibontakozó polgárháborúk pedig végletesen meggyengítették a több sebből vérző birodalmat. "Azt állítjuk, hogy ezek a demográfiai folyamatok és klimatikus változások közvetett, de jelentős tényezők voltak az asszír birodalom bukásában" - magyarázta Schneider.

Schneider és Adali az Újasszír Birodalom bukása és a Közel-Keleten a klímaváltozás következtében ma végbemenő gazdasági és politikai hatások közötti párhuzamokra hívják fel a figyelmet. Mint írják, az i.e. 7. században a száraz időszakokat követő politikai fejlemények hasonlóságot mutatnak a mai szíriai és észak-iraki eseményekkel. Globális szinten - hangzik végkövetkeztetésük - a modern társadalmaknak szem előtt kell tartaniuk azt, hogy mi történik, ha a rövidtávú gazdasági és politikai lépéseket helyezik előtérbe a hosszú távú gazdasági fenntarthatóság és kockázatcsökkentés helyett.