A testi fenyítés volt Viktória királynő és Albert herceg fő gyermeknevelési módszere

A szerelmes pár családot alapít

Viktória és férje, Albert herceg szenvedélyes szeretők voltak kölcsönös fizikai vonzalommal, de látszólag semmilyen fogalmuk nem volt a családtervezésről. Az eredmény kilenc gyermek volt: négy fiú és öt lány, akik 1840 és 1857 között születtek. Albert intelligensen, de becsvágyától fűtve elhatározta, hasznos célra fordítja e nagy fészekalját. Viktóriával egyetértettek abban, hogy nem csak mintaszerű, szerető és boldog család lesznek, de erkölcsi példát is mutatnak majd, amely újradefiniálja a királyiság fogalmát és alapjául szolgál egy egész Európán átívelő dinasztiának, amely békét és harmóniát hoz a civakodó kontinensre.

Nemes terv volt, melyet a legmagasztosabb ideál motivált, és e terv vezetett a brit királyi család ma ismert eszményéhez. De hasonlóan megannyi kiválóan előkészített tervhez, az emberi természet ennek is az útjába állt.

Albert, az értelmiségi volt a királyi család 19. századi modernizálásának felelőse, befolyása pedig jócskán a következő évszázadban is kitartott. Viktóriával való 1840-es összeházasodásának pillanatától 21 évvel későbbi, igen korai haláláig a brit monarchia védelmében és ápolásában látta saját rendeltetését egy olyan korban, amikor a politikai zűrzavar fenyegetett Nagy-Britanniában, az európai kontinensen pedig forradalmak söpörtek végig. Albert úgy hitte, a túléléshez és virágzáshoz a királyiakat tiszteletreméltó és szoros, szerető családként kell prezentálni. Ahogy Miranda Carter angol történész mondja: „Olyan, mintha Albert és Viktória középosztálybeli alattvalóik felé nyújtanák kezüket, és azt mondanák: 'nézzétek, olyanok vagyunk, mint ti, bízzatok bennünk!'”

Természetesen a királyi család korántsem volt olyan, mint a középosztály. Az udvar zárt buborékában létezett, ahol a feszültség és az ellenségeskedés a felszín alatt gyülekezett, a gyermekeket pedig születésüktől fogva elkényeztették. Ugyanakkor ezektől a kicsiktől azt várták el, legyenek a szüleiknek teljességgel engedelmeskedő mintagyerekek. A feszültség elviselhetetlen volt.

Bajos gyermekkorok

A terhelt családi élet talán nem volt meglepő, tekintve a királyi pár saját tapasztalatait. Mindketten boldogtalan gyermekkorok termékei voltak. Albert németországi neveltetését beárnyékolta szülei házasságának összeomlása. Apja, Szász-Coburg-Saalfeld  hercege (majd 1826-tól Szász-Coburg és Gotha hercege) sorozatos nőcsábász volt, aki keveset foglalkozott fiával. Albert apja szeretetére vágyva nőtt fel, miközben megvetette viselkedését. Elhatározta, hogy amikor eljön az ideje, mintaszerű apa lesz, és mindenben apja ellentétét fogja képviselni. Amikor azonban apa lett, nem volt előtte minta, amelyet követhetett volna. Viktóriának szintén sok mindennel kellett szembeszállnia. Magányosan nőtt fel a Kensington-palotában zsarnoki anyja, Kent hercegnője irányítása alatt. A későbbiekben sokatmondóan beismerte: „Igen boldogtalan életem volt gyermekként – nem volt terem kifejezni igen erélyes szeretetemet (…) és nem tudtam, mi a boldog családi élet.

A mélyen szerelmes és fizikailag is alkalmas pár olyan családot akart létrehozni, amely nem csupán saját boldogtalan múltjuk elől nyújt menedéket, de egy páneurópai dinasztiát is eredményez, országuk népe számára pedig mintául szolgál.

Nem meglepő módon, tekintve a szerelmesek egymás iránti rajongását, első gyermekük, a Vickynek becézett Viktória kilenc hónappal esküvőjük után született. A királynő igen elfoglalt volt uralkodói teendői miatt, és vajmi kevés időt fordíthatott csak az újszülöttre: naponta mindössze kétszer láthatta. Vicky születését követően egy éven belül megszületett Albert Eduárd – a későbbi VII. Eduárd király –, akit Bertie-nek szólítottak. A királynőnek immár volt egy egészséges fiúörököse. „Kisfiunk csodálatosan erős és nagy gyermek” – írta Viktória büszkén. „Reménykedem és imádkozom azért, hogy olyan legyen, mint drága papája.” Az öröklés biztosítottságával az ember azt hinné, helyénvaló lett volna egy kis szünet a gyermekszülésben, de nem így történt. A következő öt év során újabb három gyermek született: Aliz, Alfréd és Heléna.

Miközben Viktória királynő sok gyermeknek adott életet, nem feltétlenül szerette a babákat. „Egy ronda baba igen undorító teremtmény, és még a legszebb is borzasztó ruha nélkül (…) amíg megvan az a nagy testük a kis végtagokkal, és az a szörnyű békaszerű mozgás.” A királynő gondolni sem mert a szoptatásra, olyannyira visszataszítónak találta az egész folyamatot. Így tehát szoptatós dajkát alkalmazott minden gyermeke mellé, ő maga pedig Albertnek szentelte magát. Az eredmény további négy gyermek lett: Lujza, Artúr, Lipót és Beatrix. Viktória 17 év alatt kilenc gyermeket hozott világra – ez elképesztő fizikai teljesítmény, és rendkívül veszélyes is, tekintve a kor magas gyermekágyi halandóságát.

1. A szerelmes pár családot alapít
2. A mintacsalád
3. Királyi házasságok

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. A középkori város és a céhes ipar
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
• A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
• Valóban nem ittak vizet a középkorban?
• Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
• Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?