2022. tél: A szeretet mártírjai
ITT vásárolhatsz termékeinkből

„A szép nő nem arra való, hogy dolgozzon” – női szerepek a Horthy-korszak filmvásznán

2022. december 7. 18:10 Múlt-kor, Korall

A magyar filmtörténet 1931 és 1944 közé eső időszakát a filmtörténeti szakirodalom hagyományosan egységes korszakként kezeli. A kezdődátum az áttérést jelzi a némafilmről a hangosfilmtechnikára: a magyar hangosfilmgyártás a Lázár Lajos rendezésében készült, 1931. szeptember 15-én bemutatott A kék bálvánnyal vette kezdetét.

Szeleczky
Szeleczky Zita és Hajmássy Miklós az Édes Ellenfél című filmben

Lakatos Gabriella: Karriercélok és házasság. Női sikernarratívák az 1931 és 1944 között készült magyar vígjátékokban című tanulmánya a Korall Társadalomtörténeti Folyóirat 21. évf. 81. számában jelent meg 2020-ban, és az alábbi linkre kattintva olvasható teljes egészében. Amennyiben az írást forrásként kívánja felhasználni, kérjük, hogy az eredeti megjelenési helyet adja meg forrásul.

Az ezt követő másfél évtizedben Magyarországon piaci alapú filmgyártás működött, és jellemzően szórakoztató filmek készültek. Az ekkor gyártott 354 nagyjátékfilm fele (176 film) vígjáték volt, 40%-a melodráma (142 film), a fennmaradó 10% pedig valamilyen egyéb műfajba – bűnügyi film, dráma, kalandfilm, szkeccs-, történelmi film – sorolható.

Noha a háborús konjunktúra idején az évente gyártott filmek száma folyamatosan emelkedett (1939- ben 25, 1940-ben 38, 1941-ben 40, 1942-ben 48 és 1943-ban 53 film készült), 1944-ben a német megszállás, a sorozatos bombatámadások és a fokozódó nyersanyaghiány következtében az év második felére teljesen leállt a filmgyártás.

Tanulmányomban a korszakban készült vígjátékok női főszereplőihez kötődő anyagi siker (vagyonosodás) és társadalmi felemelkedés (mobilitás) történeteit, ezeken belül is a házasság által megvalósuló siker témáját vizsgálom. Mivel jelen tanulmány kereteit meghaladja, hogy a női sikernarratívákat a teljes filmes korpuszon vizsgáljam, elemzésemben a korszak filmtermésének felét kitevő vígjátékokkal foglalkozom, önmagában is megfelelő nagyságú vizsgálati korpusszal a téma árnyalt bemutatásához.

Célom, hogy bizonyítsam: bár a korszak vígjátékaiban a nők számára az anyagi és társadalmi siker elérésének legjellemzőbb módja a házassági mobilitás, és az egyéni kompetenciák (kemény munka, kitartás, szorgalom, szakértelem) által elért siker igen ritka, mégsem mondhatjuk, hogy ezek a filmek kizárólag a Horthy-korszak konzervatív, a hagyományos családképet és női szerepeket propagáló nézeteit tükrözik.

A Horthy-korszak nőképe

A feminizmus első hulláma a 19. század végétől körülbelül az I. világháború végéig tartott, célja a nők politikai, oktatási és munkavállalási jogainak elérése volt. A kijelölt célok elérését követően „a feminizmus apályának” nevezett második korszak a mozgalom meggyengülését eredményezte. Ezt követte az 1960-as években a feminizmus harmadik hulláma. Sipos Balázs az új nő fogalmával írja le a 19. század végén megjelenő, bizonyos szintű önállóságra törekvő nőket: ez a típus a Horthy-korszakban már relatív társadalmi elfogadottsággal rendelkezett.

„Az új nők életük egy vagy több területén a férfiakkal való egyenlőségre törekedtek, társadalmi pozíciójukat nem férjük, apjuk vagy valamelyik férfirokonuk pozíciójához kívánták kötni, hanem maguk akarták meghatározni […].”

A tízes évek közepén felgyorsult az újfajta nőtípus térnyerése, mivel az I. világháború kitörését követően a hadba lépő férfiak helyét a munkahelyeken és az egyetemeken is nők vették át. A nők politikai emancipációját szolgálta Magyarországon az 1918 ősze és 1919 márciusa között a polgári köztársaság I. néptörvénye által biztosított (a férfiakéval ugyanakkor nem egyenlő) választójog. 1919. november 17-én a Friedrich István-féle választójogi rendelet szintén biztosította a nőknek az általános, titkos és egyenlő választójogot, bár megint csak nem a férfiakéval azonos feltételek mellett. 1920-tól vette kezdetét a demobilizálási hullám, „amely a nőket újra társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai passzivitásra próbálta kényszeríteni.

A kulturális demobilizáció részeként „a világháborút követően a dolgozni vagy tanulni vágyó nőket megpróbálták visszaterelni a családba és a hagyományos női szerepekhez […]”. A Horthy-korszakot ebből a szempontból tehát konzervatív értékrend jellemezte: a női szerepek feminista felfogásával szemben 1920-tól „egy keresztény politikai szerveződéssel összekapcsolódó konzervatív irányzat lép fel”.

Sikernarratívák az 1931 és 1944 között készült vígjátékokban

Az 1931 és 1944 között készült filmekben központi helyet foglalnak el az anyagi és társadalmi helyzettel kapcsolatos témák: anyagi gyarapodás vagy elszegényedés, társadalmi felemelkedés vagy deklasszálódás, örökség, lakhatási problémák, szegény és gazdag rokonok, munkanélküliség vagy a végzettségnek megfelelő munkahely megtalálása. Ha a vizsgálatot az anyagi és a társadalmi helyzet változására szűkítjük, akkor a korszakban készült 354 játékfilm közül összesen 123-ban került 155 karakter magasabb társadalmi osztályba a történet végére, 30 film 34 karaktere pedig a társadalmi lecsúszás folyamatát ábrázolja.

Az anyagi helyzet pozitív változása összesen 160 filmben 255 karaktert érint, az elszegényedés pedig 47 filmben 73 szereplőt. Míg a sikertörténetek, vagyis a társadalmi vagy anyagi helyzet pozitív változása összesen 183 filmben, tehát a korpusz 52%-ában jelenik meg, addig az elszegényedés és társadalmi lecsúszás csupán 65 esetben, tehát kevesebb mint a filmek egyötödében (18%).

A társadalmi és anyagi siker vizsgálatát a főszereplőkhöz kötődő sikernarratívákra és vígjátéki reprezentációjukra szűkítve (ez 109 filmet és 148 főszereplőt jelent) a következő sajátosság figyelhető meg. Noha a korszakban a társadalmi és anyagi siker narratívái dominálnak, és a filmkészítők sokkal ritkábban ábrázolják a társadalmi és anyagi kudarc történeteit, az ekkor készült vígjátékokban a siker kevés esetben az egyén kompetenciájának (kemény munka, kitartás, szorgalom és szakértelem) az eredménye.

A társadalmi vagy anyagi siker kiváltó oka az esetek 9%-ában az álidentitás vagy szerepjáték: a hős másvalakinek adja ki magát (Bánky Viktor: Kölcsönkért férjek, 1941), vagy a tudta nélkül összekeverik valakival (Ráthonyi Ákos: A hölgy egy kissé bogaras, 1938). Az egyéni kompetenciák esetében (10%) a hős a sikert hangsúlyosan a szorgalma, kitartása, szakértelme és kemény, áldozatos munkája révén éri el (Ráthonyi Ákos: Fűszer és csemege, 1940).

Az egyéni kompetenciák + egyéb járulékos, pozitív tényezők esetében (11%), noha a történet során az egyén kvalitásai és erőfeszítései hangsúlyosak, a társadalmi vagy anyagi sikert mégis egyéb körülmények, a szerencse, nexus vagy az identitással való ügyeskedés segítik elő (Podmaniczky Félix: A kegyelmes úr rokona, 1941). Az esetek 6%-ában a siker örökség formájában érkezik (Székely István: Segítség, örököltem!, 1937), 5%-ban pedig valamilyen trükk (Csepreghy Jenő: Családi pótlék, 1937) vagy a szerencse folyományaként (Martonffy Emil: Egy bolond százat csinál, 1942). Végezetül a rokoni kapcsolatból eredő sikert (1%) az a két példa mutatja be, amelyben a karakter a siker elérésében passzív szerepet játszik, s azt valamely másik karakter éri el, akihez őt rokoni kapcsolat fűzi (Székely István: Piri mindent tud, 1932; György István: A nagymama, 1935).

Az új nő típusai az 1931 és 1944 között készült vígjátékokban

A nőkhöz kapcsolódó, filmre vitt sikernarratívákat két trend határozza meg: a rájuk legjellemzőbb mobilitási csatorna a házasság (73%) volt, és a siker csupán 8%-ban köszönhető a hősnő kompetenciáinak (négy esetben a hősnő tisztán egyéni kompetenciáinak, kettőben ezen túl egyéb tényezőknek is). A korszak filmjeiben ezzel együtt is gyakoriak az emancipált, önállóságra törekvő nőkarakterek.

Jellemzően a filmek az új nő és a konzervatív típus hibrid formáját mutatják be. Előfordul például, hogy kezdetben a hősnő elsődleges célja az, hogy keresőként segítse családját, vagy eltartsa saját magát, de amint lehetősége adódik, a munkavállalás helyett gondolkodás nélkül „a főzőkanalat” választja (Martonffy Emil: Édes ellenfél, 1941). Máskor az önálló egzisztencia megteremtésére törekvő talpraesett, független hősnő úgy menti meg bajba jutott vállalkozását, hogy kényszerűségből igencsak rendhagyó érdekházasságot köt (Gaál Béla: Mai lányok, 1937).

Az egyetemre járó vagy egyetemi diplomával rendelkező nő

A Horthy-korszakban a nők iskolázottsága általánosan alacsonyabb volt, mint a férfiaké, de az egyre terjedő népoktatás a két nem közti különbségeket folyamatosan csökkentette, majd a korszak végére az oktatás alsó szintjén meg is szüntette. A középfokú iskolák legalább négy és nyolc osztályát végzettek és a felsőfokú végzettségűek között a férfiak aránya a nőkhöz képest mindvégig magasabb volt – noha a felsőfokú végzettséggel rendelkező nőké egyenletesen emelkedett, és mindkét nemben nőtt a középiskolát végzettek aránya.

Nők 1895-től tanulhattak felsőfokú oktatási intézményekben: ezen rendelet értelmében a bölcsész-, az orvosi és a gyógyszerész karra beiratkozhattak, 1904-től azonban már bizonyos tanulmányi eredménytől tették függővé rendes hallgatókénti felvételüket. 1918-tól a Műegyetem és a jogi kar is fogadott női hallgatókat, de ez az intézkedés a Tanácsköztársaság bukását követően érvényét vesztette. 1919-től 1926-ig nők nem tanulhattak a budapesti orvosi karon, és ugyancsak numerus nullus volt érvényben a budapesti hittudományi, jogtudományi karon és a Műegyetemen.

Mindezek alapján nem meglepő, hogy a korszakban készült filmekben csekély számban jelennek meg egyetemi tanulmányokat folytató vagy egyetemi diplomával rendelkező nők főszerepben, hiszen a Horthy-korszak évtizedeiben a népességen belül is „elenyésző volt a lányai[ka]t egyetemre járatók aránya”. A kevés példa közé tartozik az Úrilány szobát keres (Balogh Béla, 1937), melyben a hősnő tandíjmentes joghallgató, az Ez történt Budapestenben (Hamza D. Ákos, 1944) és a Kádár kontra Kerekesben (Ráthonyi Ákos, 1942) pedig praktizáló ügyvéd. A Pókhálóban (Balázs Mária, 1936) az egyik női főszereplő tudományos fokozattal rendelkező reálgimnáziumi tanár, aki emellett tagja a Nőmozgalmi Ligának, a Férfihűség (Daróczy József, 1942) és az Idegen utakon (Apáthi Imre, 1944) hősnői pedig medikák.

Lakatos Gabriella: Karriercélok és házasság. Női sikernarratívák az 1931 és 1944 között készült magyar vígjátékokban című tanulmánya a Korall Társadalomtörténeti Folyóirat 21. évf. 81. számában jelent meg 2020-ban, és az alábbi linkre kattintva olvasható teljes egészében. Amennyiben az írást forrásként kívánja felhasználni, kérjük, hogy az eredeti megjelenési helyet adja meg forrásul.
 

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. tél: A szeretet mártírjai
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Jelenet a férfihűség című filmből

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár