A „sánta hölgy”, akire a Gestapo vadászott – Virginia Hall útja a lánygimnáziumtól a francia ellenállásig

2018. június 29. 12:36 Múlt-kor

Virginia Hallnak ugyan egy lába volt csupán, de egyetlen másik titkos ügynök sem okozott annyi fejfájást a náciknak, mint a „sánta hölgy”. A kiváló képességű nő egyenes úton volt a diplomata testületbe való bekerülés felé, azonban egy váratlan baleset következtében minden álma szertefoszlott. A több nyelven beszélő hölgy ezután máshol kamatoztatta tudását.

Korábban

Nem más, mint a Gestapo jelentette ki róla, hogy „a legveszélyesebb a szövetséges kémek közül”. „Meg kell találnunk és meg kell semmisítenünk” – mondták. A németek ilyen és ehhez hasonló szlogeneket írtak több száz plakátra, amelyek busás jutalmat ajánlottak fel a Harmadik Birodalomra ilyen hatalmas fenyegetést jelentő nőről szóló információért.

A neve Virginia Hall volt, és amerikai kémként való tevékenysége a második világháborúban teljes mértékben igazolta az ellenség félelmét. Németország egyszerre összes kettős ügynökét ráállította arra, hogy bármilyen információt megtudjanak erről a rejtélyes nőről, és öljék meg, ha megtalálják. Azonban a Gestapo és annak Hall vadászatára alkalmazott tisztje, Klaus Barbie – a „lyoni mészáros” – sohasem jöttek rá valódi nemzetiségére, de még a nevére sem. Ez annyira feldühítette Barbie-t, hogy egy alkalommal dühében elkiáltotta magát: „Bármit megadnék, hogy egyszer a kezem közé kaphassam azt a sánta kanadai kurvát!” Hall azonban nem kanadai volt. Nemzetisége mellett sok minden más is volt, amit nem tudtak a nácik erről a vakmerő kémről.

Korai élete

Hall 1906. április 6-án született a Maryland állambeli Baltimore-ban egy csendes állattartó farmon élő gazdag családban. Kiemelkedő tanuló volt, osztályelnökké is választották a Roland Park Country School nevű baltimore-i elit lánygimnáziumban, ahol emellett az iskolai újság főszerkesztője és a gyephokicsapat kapitánya is volt. Társai úgy emlékeztek rá, mint legegyedibb évfolyamtársukra.

Gimnáziumi társai elkápráztatása után a Barnard College női főiskolán és a mára a Harvard Egyetem részévé vált Radcliffe College női főiskolán is tanult, amelyek az ország legnevesebb bölcsészkarai közé tartoztak. Hall ezután úgy döntött, Európában folytatja tanulmányait, így Párizsban és Bécsben is megfordult. Külföldi tartózkodása során közgazdaságtanból és nemzetközi jogból szerzett diplomát, valamint folyékonyan megtanult franciául, olaszul és németül.

Tanulmányai befejezése után írnoki pozíciót töltött be az amerikai nagykövetségen előbb Varsóban, majd 1931-től a törökországi Izmirben. Itt történt meg 1932-ben, hogy egy vadászaton véletlenül lábon lőtte magát. A seb üszkösödni kezdett, így bal lábát térdtől amputálták. Ez a tragikus balsors keresztülhúzta minden tervét, hogy egyszer belépjen hazája diplomáciai testületébe, amire már régóta vágyott. Az amerikai külügyminisztériumnál szigorú szabályok voltak érvényben a bármiféle fogyatékossággal élők felvétele ellen. Ügye felülvizsgálatát kérő levelére Cordell Hall külügyminiszter durva hangon azt válaszolta, „Hallból kiváló karrierhölgy lehet a konzuli szolgálatnál.” Jövője örökre megváltozott.

Ő azonban nem adta fel. Ehelyett megtanult újra járni műlábbal (amelyet Cuthbert névre keresztelt), 1939-ben pedig otthagyta írnoki munkáját, szebb jövőt keresve. Visszatért Párizsba a német invázió előestéjén, 1940 májusában. Segíteni akart a háborús helyzetben, így gépkocsivezető lett a francia mentőszolgálatnál. Hamar Angliába kellett azonban menekülnie, miután a németek bevonultak Párizsba. Londonban a Különleges Hadűveletek Végrehajtó Egységéhez (Special Operations Executive, SOE) jelentkezett, ahol fegyverhasználatra és ellenálló tevékenységekre képezték ki. Hall hamarosan elkezdte a gyakorlatban is alkalmazni a tanultakat, és a második világháború egyik leghíresebb kéme lett.

Háborús kém

Az SOE-hez való belépés után Hallt (kódnevén: Germaine, többek között) Franciaországba küldték információt gyűjteni az ottani német műveletekről, valamint segíteni megszervezni és felfegyverezni a francia ellenállást. A New York Post nevű hírlap riporterének álcázva lépett francia földre 1941 augusztusában. Novemberre már megszervezett egy hű francia állampolgárokból álló hálózatot, amely a HECKLER (gerebenező, illetve olyan személy, aki egy fellépőt zavar megjegyzéseivel) kódnevet viselte.

A HECKLER hihetetlen sikereket ért el. Többek között segített több lelőtt brit pilótának biztonságba jutnia, hírszerzést adott át a szövetségeseknek, és több új SOE-ügynököt is sikeresen elhelyezett Franciaországban. Amikor azonban Németország 1942 novemberében Franciaország addig szabadon hagyott részeit (az úgynevezett „Vichy Franciaországot”) is megszállta, Hallnak Spanyolországba kellett menekülnie. Néhány hónappal korábban a Gestapo már elkezdett a „sánta hölgyre” vadászni. Barbie a HECKLER több ügynökét is elkapta, de Hallt nem.

Hamarosan biztonságban volt Spanyolországban, előtte azonban túl kellett élnie a kemény téli utat a Pireneusokon keresztül műlábával – utóbbit maga mögött húzva verekedte magát keresztül a havon. Egy ponton sikerült üzenetet leadnia feletteseinek Londonba, arról tudósítva őket, mennyi gondot okoz neki Cuthbert. Azt válaszolták: „Ha Cuthbert nehézséget okoz, ölesd meg!” – az SOE-nél vélhetően nem voltak tisztában azzal, hogy Cuthbert nem egy személy, hanem Hall művégtagja.

Hallt végül nem sokkal később egy vasútállomáson váratlanul letartóztatták illegális határátlépése miatt. Hat hétig tartották börtönben, mígnem egy rab, aki mellette ült, szabadon lett engedve, és informálta az amerikai hatóságokat Barcelonában, akik aztán elérték kiengedését. Ezt követően az amerikai kémszolgálatnál, a Stratégiai Szolgálatok Hivatalánál (Office of Strategic Services, OSS) helyezkedett el.

1944 májusában ismét Franciaországba küldték, ezúttal Marcelle Montagne néven, egy vidéki falu mezőgazdasági munkásaként. A gyanú elkerülése végett Hall őszre festette be haját, csoszogott, hogy elrejtse sántaságát, és még fogtöméseit is olyanokra cseréltette, amilyeneket a francia fogorvosok használtak. Feladata az volt, hogy rádiósként ő koordinálja titokban a különféle szállítmányok ledobását az ellenállóknak, és jelentsen a környékbeli német hadmozgásokról is. Hall azonban még ennél is tovább ment: műveletekbe kezdett a németek ellen.

Utolsó jelentésében azt írta, csapatával felrobbantottak négy hidat, tehervonatokat siklattak ki, több helyen elvágtak egy fontos vasútvonalat, és telefonvezetékeket vágtak le. Az ő nevükhöz volt társítható körülbelül 150 német megölése, és további 500 foglyul ejtése. E jelentés 1944 szeptemberében érkezett, amikor a partra szállt szövetséges csapatok már a térségben mozogtak, így Hall posztja megszűnt. Ekképpen ért véget Virginia Hall háborús kémtevékenysége.

A háború után a francia kormány a pálmalevéllel ékesített Hadikereszttel (Croix de Guerre avec Palme) tüntette ki, a britek a Brit Birodalom Rendjének (Order of the British Empire) tagjává emelték, az Egyesült Államok pedig a Kiváló Szolgálat Keresztet (Distinguished Service Cross) adományozta neki. Truman elnök személyesen szerette volna kitüntetni ezzel egy nyilvános ceremónia keretében, Hall azonban ezt visszautasította, azzal az indokkal, túl sokat fedne fel róla továbbra is élő esetleges ellenségei számára. A kitüntetést így végül William J. Donovan tábornoktól vette át.

Hall továbbra is kémkörökben mozgott – a CIA-nál dolgozott elemzőként egészen addig, míg 60 éves korában, 1966-ban nyugdíjba nem vonult. Élete hátralevő részét szülőhazájában, Maryland államban töltötte. 1982-ben hunyt el, 76 évesen.