A modern hadsereg alapjait vetették meg a félelmetes janicsárok
2018. október 25. 11:57 Múlt-kor
Korábban
Elit katonákból haszontalan bajkeverők
A XVI. századtól kezdődően az aranykor rendíthetetlen szigora gyengülni kezdett. A janicsárok pénzéhes és előjoghajhász katonákká változtak, akiken egyre inkább múlott egy-egy trónutódlási harc kimenetele. „Az egyre gyakoribbá váló testvérgyilkosságok esetében is, amit a trónvárományosok az ellenlábas eltávolítása érdekében rendeltek meg, a janicsárok pótolhatatlan szerepet töltöttek be” – mondja Bernardini. „Sokszor az ő segítségükkel dőlt el, ki lesz a következő uralkodó. Az 1600-as években például IV. Murád szultán testvére, Ibrahim húsz évet töltött el a szeráj aranyozott börtönében azért, hogy az uralkodó ne gyilkoltassa meg. A szultán leléptetése után a janicsárok szabadították ki a fogságból, és végül ők voltak azok is, akik megölték, miután őrültnek titulálták.”
A hadsereg hanyatlása tovább folytatódott: az 1600-as évek végén engedélyezték a janicsárok házasságkötését, lehetőségük volt második és harmadik állást vállalni (sokan kereskedtek), és karriert építeni korrupt üzelmeiknek köszönhetően. A cölibátus feloldása és a devsirme megszüntetése egy olyan foglalkozássá tette a janicsárságot, mely apáról fiúra szállt, s ami olykor biztos pontként szolgált a török családok gyermekeinek. A könnyelművé vált janicsárok egyre inkább problémaforrásnak számítottak, és gyakran fenyegetést jelentettek az elitre nézve. Felesleges, drága és hatástalan kaszttá váltak, ugyanis a fegyelem és a testedzés hiánya a hatékonyság rovására ment.
Ezt bizonyítja több komoly vereség is, mint például az 1683-as bécsi kudarc, mely azon túl, hogy örökre megállította az oszmánok európai terjeszkedését, bebizonyította a török hadsereg európai hadseregekkel szembeni alkalmatlanságát, melyek időközben sokat fejlődtek, miután tanultak korábbi taktikai és technológiai hibáikból. „Az Oszmán Birodalom, mely fénykorában Lengyelországig ért, illetve a janicsárság, mely egykor a katonaság elitjének számított, már csak árnyékai voltak önmaguknak” – magyarázza Bernardini. „Nem véletlen, hogy II. Mahmud, az 1800-as évek első szultánja és újítója megszüntette a janicsárságot: elsősorban a hadsereget akarta megreformálni és tudta, hogy ennek legnagyobb akadálya éppenséggel a saját ’testőrsége’.”
Ahogyan a krónikák mesélik, a „boldog esemény”, azaz a vég 1826-ban jött el: a janicsárok sokadik lázadása vérengzésbe csapott át. Minimum négyezer janicsár vesztette életét Isztambul kaszárnyáinak ágyútüzében. A szultán egykori védelmezőinek története véresen ért véget; a már haldokló félhold birodalma pedig kevesebb, mint egy évszázaddal később mindössze egy epizód maradt a történelemkönyvek lapjain.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király 16:05
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában 15:05
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély 10:35
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat 09:50
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke 09:05
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás tegnap
- A politikai rendőrség még a szabadságharc után is veszélyesnek tartotta Mindszenty Józsefet tegnap
- Előbb filmsztár lett, majd a színpadot is meghódította Törőcsik Mari tegnap