Mára „kinőtte” az ember a Leonardo da Vinci által ideálisnak tartott testarányokat

Mintegy 500 évvel ezelőtt Leonardo da Vinci (1452-1519) úgy döntött, megrajzolja a szerinte tökéletesen arányos férfi testet. A rajzot ma Vitruvius-tanulmányként ismeri szinte az egész világ, és ma a velencei Gallerie dell’Accademia képtár őrzi. Egy nemzetközi tudóscsoport nemrég összehasonlította a rajz arányait mintegy 64 000 sportos alkatú férfi és nő testarányaival, és arra jutottak, a Leonardo által idealizált arányok több szempontból igen közel állnak a mai emberek testarányaihoz – de nem mindegyikben.

A tökéletes ember

Leonardo 1490 körül készítette a híres rajzot, Marcus Vitruvius Pollio (Kr. e. 80-70k. – Kr. u. 15 után) római építész tízkötetes Az építészetről (De architectura) című művének harmadik kötetében leírt arányok alapján, amelyekkel a reneszánsz zseni rengeteget foglalkozott.

Vitruvius azt írta: „Mert, ha az embert a hátára fektetik, kinyújtott kézzel és lábbal, és körzőt a köldökéhez helyeznek, két keze és lába ujjai érintik az innen írt kör kerületét. És miként az emberi test köralakot ad ki, úgy négyzet is rajzolható belőle.”

Az ókori építész szerint a négyzet középpontja az ágyéknál van, felső és alsó oldala pedig a fej tetejénél, illetve az egyenesen kinyújtott láb talpánál érinti a testet, két másik oldala pedig az oldalra kinyújtott kéz ujjainál.

A csapat arra jutott, az ágyékmagasság, a vállszélesség, és a térdmagasság tekintetében a mai emberek átlagban tíz százalékon belül megközelítik a Vitruvius-tanulmány arányait, míg a karfesztávolság, valamint a mellkas és a combhossz tekintetében többnyire meghaladják azokat.

„Leonardo a Vitruvius által leírt ideális emberi testet kívánta megörökíteni” – írták a tudósok tanulmányukban. „Ehhez maga mérte le a különféle arányokat, majd összeadta őket, létrehozva a világ egyik leghíresebb rajzát az emberi testről – a Vitruvius-tanulmányt.”

„Napjainkban már lehetséges precíz embertani testmértékekhez jutni gyorsan, nagy számú egyéntől. Megismételtük ezért modern testszkenneléses mérésekkel az ő megközelítését, hogy meghatározzuk, milyenek lennének a vitruviusi arányok a modern adathalmaz szerint, és hogyan néznének ki a Vitruvius-tanulmány stílusában megrajzolva” – írták.

Diana Thomas, az amerikai West Point-i katonai akadémia matematikusa elmondta: „A minták és a számítási módszerek különbségei ellenére Leonardo da Vinci ideális emberi teste és a mai mérések által kiadott arányok hasonlóak voltak.”

Kinőttük Leonardo arányait

Az amerikai csapat 63 623 férfi és 1385 nő háromdimenziós testképét készítette el, akik mind az amerikai légierő újoncai voltak, 17 és 21 év közötti életkorban. Mindkét nem képviselőinek méreteiből ezután átlagot vontak, és ez alapján készítettek mindkettőről a Vitruvius-tanulmányhoz hasonló rajzot.

A férfiak átlagmagassága 167, a nőké pedig 160 centiméterre jött ki, mindkettő magasabb a Leonardo rajzán ábrázolt alaknál.

„A karfesztávolság és a combhossz kivételével a testszkennelő által a férfiakon mért arányok és a Vitruvius-tanulmány közti különbségek tíz százalékon belül estek” – mondták el a West Point-i kutatók.

„A karfesztávolságbéli különbség 20 százalék volt, míg a combhossz 29 százalékkal volt nagyobb a Vitruvius-tanulmányénál.”

Az újoncok testképeiből vont átlag alapján készült rajzok azt mutatják, mind a férfiak, mind a nők keze kívül ér a test köré írt körön, míg a kör, illetve a négyzet középpontját már nem a köldök, illetve az ágyék jelenti.

Leonardo úgy hitte, az ember mikrokozmosz a világegyetem makrokozmoszában, azaz a teljes mindenség leképeződik az egyénben, és úgy gondolta, alkotásai is tükrözik ezt.

1492 körül így írt egy jegyzetében: „Az ókoriak az embert világegyetem kicsinyített másának is nevezték, és e név bizonyosan megérdemelt, mivel amennyiben az ember földből, vízből, levegőből és tűzből áll, teste a földére hasonlít.”