A magyar könnyűzene az 1980-as években

2022. február 13. 07:38 Csatári Bence

A Kádár-rendszer utolsó évtizedében pártállami jóváhagyással énekelhette Nagy Feró az István, a királyban a szovjet elnyomás elleni áthallásosra hangszerelt tiltakozást, miszerint „Nem kell olyan Isten, aki nem tud magyarul, szabad magyaroknak nem kell ilyen úr”. Holott néhány évvel korábban még azt üvöltötte a mikrofonba – egyértelműen az akkori szocialista potentátoknak címezve –, hogy „Tőled nem kell, nem kell, még a nem kell sem kell, semmi”. Az angolszász hard rockra alapozó bandák az 1980-as évek első felében még gyűjtötték a babérokat, miközben rajongóikat péppé verték a rendőrök, a punkzenészek egy részét börtönbe csukták, ugyanakkor a rádióban a napfényes diszkóslágerekkel bombázták a közönséget.

Korábban

Az 1980-as évek az angolszász rock and roll megkésett hazai virágzásával kezdődtek, amit a Kádár-rendszer akkor már elnéző mosollyal tűrt. Fenyő Miklós és csapata, a Hungária éppen azt lovagolta meg, hogy az ötvenes-hatvanas években akár hatalmas robbanása is lehetett volna ennek a műfajnak, ha a hatalom ezt megengedi. Mindenesetre óriási kedvenccé váltak, és a jampistílust a tinédzserek országszerte róluk másolták.

Újra itt vannak a nagy csapatok

A Hungária nevezetes „bemutatkozó” koncertje 1980. március 2-án a Műegyetem E-Klubjában volt, s ez nemcsak a banda életében vált fordulóponttá, de a magyar rocktörténetben is. Maguk sem hitték el, de amikor kilestek a függöny mögül, látták, milyen sokan követelik őket vissza vastapssal és őrjöngve a színpadra. Erdős Pétert, aki viszont állandó kerékkötőjük volt, sikerült kicselezniük: amikor épp külföldön nyaraltak Csepregi Évával, szinte titokban – de azért Wilpert Imrének, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) főszerkesztőjének a segítségével – felvették az Omega stúdióban a nagylemezüket, és innentől egy ország dalolta slágereiket, amelynek betetőzése az 1981-es táncdalfesztivál volt a Limbó hintó című dalukkal. Megtört a jég, és a rock and roll végre megtűrt, sőt divatos stílus lett Magyarországon. Erdős első nekifutásra csak 40 ezer példányt nyomtatott ki a Rock ’n roll partyból, emiatt 1980 karácsonyán egyáltalán nem lehetett kapni, de aztán az eladási adatokat látva megenyhült, és másfél éven belül meg sem álltak a 600 ezres példányszámig, amit rajtuk kívül csak az Omegának sikerült elérnie (ha az István, a király-duplalemezeket példányonként egynek számoljuk).

A „magyar Beatles”, az Illés volt az évtized másik nagy visszatérője, igaz, csak egyetlen alkalomra, de akkor aztán méltán zúgott az „Újra itt van a nagy csapat!” rigmus, hiszen a program része volt Koncz Zsuzsa és a Tolcsvay-trió fellépése is. Az 1981. március 26-án a Nemzeti Sportcsarnokban megtartott koncert előtt azt rebesgették, hogy ezen az alkalmon jelentik be a KISZ alternatívájaként megalakult másik ifjúsági szervezetet, de erre nem került sor. A fellépést az is indokolta, hogy időközben kiderült, hogy nagyon kevés mozgókép állt rendelkezésre az Illésről, ezért szerettek volna egy hosszabb filmet készíteni róluk. Ehhez egy grandiózus koncert megrendezése látszott a legkézenfekvőbbnek Koltay Gábor számára, akinek a Színház- és Filmművészeti Főiskolán ez volt a vizsgafilmje.