A magyar főváros az árvíz ellen: így öntötte el a Duna a múltban Budapestet
2024. szeptember 16. 14:30 Múlt-kor
A medréből kilépő Duna az elmúlt évszázadok során többször veszélyeztette már Buda és Pest lakóit. Az 1838-as óriási pusztítást követően a város egyre nagyobb erőfeszítéseket tett a védekezés érdekében, de még a 20. században is komoly kihívásokat okozott a folyó vízállásának drasztikus növekedése. Cikkünkben a három legdrámaibb dunai árvíz eseményeit gyűjtöttük össze.
A pesti alsó rakpart az 1965-ös árvíz idején (Kép forrása: Fortepan / Wittner Lucia)
Korábban
Wesselényi Miklós „árvízi naplója”
„Hol elől, hol hátmögül, hol oldal felől omlott egy-egy épület össze. Csak ezeknek dörgő, ropogó, csörgő lármája nyomta el időről-időre a kétségbeesők hasító sikoltásait és segítségérti már rekedt könyörgéseit” – jegyezte fel naplójába Wesselényi Miklós a személyesen is átélt eseményeket. 1838. március 13-án éjjel hatalmas árvíz érte el Pest-Budát. A pusztító jeges hullámok több ezer ember életét veszélyeztették a Duna vonalán.
A zsibói báró kisebb-nagyobb kihagyásokkal fiatal korától egészen látásának teljes elveszítéséig naplót írt. Többek között a nyugat-európai utazásairól, a meglehetősen szerteágazó szerelmi kalandjairól, valamint a korabeli országgyűlésekről is olvashatunk tőle. Az 1838. március 13-át követő másfél héten lejegyzett sorait „árvízi naplónak” tekintjük. Szilágyi Ferenc 1876-ban kiadott Wesselényi-életrajza után az olvasóközönség először a Vasárnapi Újság 1888-as hasábjain olvashatta a katasztrófáról beszámoló naplót.
A termetes, vakmerő és igen merész báró feltehetőleg magától értetődőnek tekintette, hogy segítenie kell a bajbajutottakon. Mivel kifejezetten jó állóképességgel rendelkezett, maga is beszállt a csónakokba, és napokon át mentette Pest-Buda lakosságát.
Sorai páratlan, ugyanakkor szívszorító betekintést adnak az utókornak az – akkor még főként német nyelvű – ikerváros sorscsapásáról. A dermesztő ár az amúgy is düledező vályogházakat már az első napokban ledöntötte. Wesselényi rémült, segítségért kiáltozó polgárokról írt, akik némely esetben „egymással vetélkedtek” az őket menteni kívánó ladikokért.
Az 1838-as Pesti árvíz
Az épületromok, jégtömbök, bútorok, zongorák, vízbe fúlt lovak és marhák okozta akadályok között evező bárónak olykor el kellett döntenie, hogy a hamarosan beomló falrészeken csüngők közül kit vesz fel a roskadásig telt csónakjába, és kit hagy hátra.
A naponta nemritkán 14 órát is dolgozó nemes éjszaka sem pihent, ha kellett, morgó kutyákat próbált menteni, korholta a veszteglő hajók tulajdonosait, de azt sem hagyta szó nélkül, ha valaki pénzért kínált segítséget.
Ételt szállított, segített megszervezni a fedél nélkül maradtak elszállásolását és élelmezését, miközben az ár miatt fertőződött kútvíz tönkretette a gyomrát, emiatt több éjszakát hánykolódott át. Volt, hogy órákig nem tudott csónakot szerezni, ugyanis nem mindenki gondolkodott úgy, mint ő. A zsibói bárónak jelentős szerepe volt abban, hogy a nagy pesti árvíz napjaiban „csak” 153 áldozatot jegyezhettek fel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley 20:20
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony 19:05
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
