2020. különszám: Egészségünk története
ITT támogathatsz bennünket

A lovak mozgásával kapcsolatos heves vita indította el a mozizás történetét

2020. február 13. 09:59 MTI

125 éve, 1895. február 13-án állították ki a szabadalmi oklevelet a francia Lumière fivérek találmányáról, a mozgófényképről, amelynek története egy fogadással kezdődött: az amerikai Central Pacific vasútcég elnöke, Leland Stanford 1872-ben 25 ezer dollárt tett arra, hogy van olyan pillanat, amikor a vágtató ló négy lába a levegőben van.

Auguste és Louis Lumière
Auguste és Louis Lumière (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az amerikai Central Pacific vasútcég elnöke, Leland Stanford 1872-ben 25 ezer dollárt tett arra, hogy van olyan pillanat, amikor a vágtató ló négy lába a levegőben van.

A bizonyításra Eadweard Muybridge fotóst kérték fel, s az ő 1/500s záridővel készített képei közül több is akadt, amelyen az állat minden lába a levegőben volt. A fogadást így Stanford nyerte, de Muybridge tovább dolgozott.

1878-ban egy mezőn tucatnyi, a lovak mozgásirányára merőlegesen beállított fényképezőgépet szerelt fel, ezek zárszerkezetét egy vékony szálat átszakítva a lovak maguk hozták működésbe.

A lovak a képeken látható sziluettjét egy dobra másolta fel, amely az általa feltalált zoopaxiscope elnevezésű diavetítőben pörgött, és a szemlélőben a mozgás illúzióját keltette.

Vele egy időben dolgozott a francia Charles-Émile Reynaud, aki egy forgó korongra egy figura mozdulatait rajzolta, a dob közepébe tükörkoszorút tett.

Az általa 1877-ben prixonszkóp néven szabadalmaztatott szerkezet 12 képet vetített egy másodperc alatt, így a nézők már rajzfilmet láttak, mert szemünk a képek egytized másodpercnél rövidebb felvillanásait folyamatos mozgásként érzékeli.

A francia Étienne-Jules Marey 1882-ben madárképek készítéséhez alkotta meg "fényképező puskáját", amelynél a lemez felvételkor gyors forgásban volt és csak egyetlen kép felvételéhez szükséges időre volt megvilágítva. A pillanatképeket aztán egyetlen lemezre rögzítette, s ha az elmozduló képeket egy résen át nézték, azok egymásba folytak.

Mindezek a kísérletek azonban csak rövid, néhány másodperces mozgófilmet eredményeztek. Az Amerikában dolgozó francia Louis Le Prince volt az, akit a mozgókép igazi atyjának tekinthetünk, mert ő jött rá, hogy ha a képeket egy csíkra rögzíti, hosszú vetítési időt is elérhet, azaz eljutott a fogazott filmszalaghoz.

1886-ban szabadalmaztatott felvevő-lejátszó készüléke 16 lencsével és másodpercenként 16 kocka sebességgel dolgozott, a fényérzékeny szalag a felvétel, majd a lejátszás pillanatában állt a lencse előtt.

A nagy feltaláló, Thomas Edison 1887-ben kezdett a mozgóképpel foglalkozni, s előállt a kinetoszkóppal. Ez lényegében egy kukucskáló doboz volt, amelyben mintegy 20 másodpercig lehetett egy henger palástjára felvitt mozgóképet nézni.

Edison egyik munkatársa ugyan megoldotta, hogy egyesítse a fonográffal a kinetoszkópot, így a mozgókép megszólalt, a feltaláló azonban egyszemélyes szórakozásnak tekintette a filmnézést, s elzárkózott a vetítés gondolatától.

Edison szerkezetének 1894-es párizsi bemutatóján ott volt Claude-Antoine Lumière besançoni fényképész is, aki egy készüléket hazavitt fiainak. Louis és Auguste a szerkezetet vizsgálva megállapították: legnagyobb hibája, hogy a film a gépben folyamatosan fut, ezért nem elég világos a kép és a vetítés ötlete is felmerült bennük.

Rájöttek: ez csak úgy lehetséges, ha a film szaggatottan mozog a vetítőkapu előtt, s lehetőleg kétszer annyi ideig áll, mint ameddig a következő kocka a helyére ugrik. A megoldást Louis találta meg: két pecket alkalmaztak, amelyek beakadnak a képkocka két oldalán lévő lyukakba, lehúzzák a filmet, majd hátrahajlanak a következő lyukpárhoz.

Lumière-ék találmányukat 1895. február 13-án szabadalmaztatták. A filmet ugyanazzal a készülékkel vették fel és vetítették le, 16 kockát másodpercenként.

Az első filmvetítést 1895. március 22-én tartották a Nemzeti Ipart Támogató Társaság előtt, ekkor bemutatott egyperces filmjük címe A munkaidő vége volt, s a gyárukból távozó munkásokat ábrázolta.

1895. december 28-án már - óriási közönségsiker mellett - a párizsi Boulevard des Capucines-n lévő Grand Caféban nyilvánosan is bemutatták a híres Lelocsolt locsoló című burleszket. Bár aznapi bevételük csak 30 frank volt, ezzel kezdődött meg a mozi története.

Lumière-ék legnagyobb sikerüket az 1900-as párizsi világkiállításon érték el, ahol 21x16 méteres vászonra vetítettek, ez olyan anyagból készült, amely annyi fényt engedett át, amennyit visszavert, így mindkét oldalról nézni lehetett a képet. A fény (franciául lumière), amely vibrálva tört ki a filmvetítőből, immár nagybetűvel került be a technikatörténetbe.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. ősz: Hiúságunk története
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár