A legkülönfélébb okokból csatlakoztak Szálasi mozgalmához annak női tagjai

2021. május 4. 14:53 Pető Andrea

Korábban

Az utolsó szó jogán négy órán át beszélt elítélése előtt a később felakasztott Szálasi
A színpadon kívül, bátorságával és emberségével alakította a legnagyobbat Bajor Gizi
Felfoghatatlan emberi és anyagi veszteséget okozott a II. világháború Magyarországnak

A nemzetformáló nővezetők

A nyilas nőszervezés sem volt mentes a személyes rivalizálásoktól, mint minden politikai szerveződés. A nyilaspártban lezajló hatalmi harc kulcsfigurái Meggyes Kálmánné, Thoma Józsefné, Dücső Jánosné voltak. Szálasi Meggyesnét a „pestkörnyéki női főkerület” vezetőjéből emelte a „női totális mozgósítás” felelősévé (Kovarcz Emil pártszervező mellé), mert mintegy 8000 tagot sikerült „lelkiismeretes és egyedülálló szervezőképessége” miatt beszerveznie.

Meggyesnére a Szálasi iránti feltétlen hűség volt a jellemző (a személyleírásban szereplő, „feltűnően csinos” jelző mellett), alapelve pedig az, hogy „[a] nő helye a családban van. Hivatása az anyaság. Gyermek nevelése. A nemzet jövőjének formálása. A családból való kiemelése csak arra az időre indokolt, ameddig azt a nemzet háborúban állása megkívánja”.

Szálasi 1945. december 14-i népbírósági kihallgatásán elmondta, hogy 1942-ben megüresedett az országos nőszervezői pozíció, mert Dücsőnének, akit a szociális különbségek elleni harc vitt a pártba, elege lett a párton belüli nómenklatúra kialakulásából és Szálasi személyiségéből, így lett aztán Thománé a budapesti, Meggyesné pedig a főváros környéki szervezet női vezetője.

Továbbá Szálasi – mivel vallomása szerint „más alkalmas személyt nem talált” – az elsőként említett asszonyt nevezte ki a vidéki női szervezetek élére is. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy Lutz Gizella baráti viszonyba került Thománé férjével, aki a zenetanára volt. Mikor pedig Meggyesné a Kovarcz-féle mozgósítási feladatot megkapta, Thománé lett a Budapest környéki szervezetek vezetője is.

Szálasi készségesen összefoglalta a kihallgatásán a választottja fő feladatait: egyrészt a szociális szolgálat irányítása, amely a szomszédságszolgálat nevet viselte, és a joghátránnyal sújtottak, az úgynevezett börtönösök ügyeinek intézését jelentette. Másrészt a női öntudat olyan fokra emelése, hogy a férfiak párt- és mozgalmi harcát serkenteni tudják. Harmadrészt az anyák hivatásrendjének megszervezése.

Thománét a 1946. szeptember 26-i bírósági tárgyalásra hordágyon vitték, mert – orvosi bizonyítvány szerint – „diftéria utáni bénulásban van”. Nagyon ügyesen azzal védekezett, hogy „[amit csináltam, annak] semmi köze a nőpolitikához nem volt, és azt nem a nyilaskeresztes pártban, de akármelyik jelenlegi demokratikus keretben kifejthettem volna. Hogy ezt pont a nyilaskeresztes párt keretében tettem, részemről meggondolatlanság volt. […] Az igaz, hogy női vezetőképző tanfolyamot vezettem, de ez is teljesen politikamentes volt.”

Thománé természetesen minden lehetőséget megragadott, hogy védje magát: többek között állította, hogy soha nem hordott nyilasegyenruhát, csak zöld inget – de még 1945 márciusában is nyilasjelvényt, -gyűrűt és -karkötőt viselt. A népbíróság első fokon öt évre és vagyonelkobzásra ítélte, amit aztán a NOT enyhített, mert a vagyonelkobzással nem akarták a családját sújtani.

előző oldal következő oldal 2 / 5