2022. tavasz: Megbízható elvtársak
ITT támogathatsz bennünket

A középkor 10 legjelentősebb mérnöki csúcsteljesítménye

2020. október 7. 17:44 Múlt-kor

A Bazacle-gát

A vízimalmok használata a középkorban jelentősen megnőtt. A Domesday Book, az angliai birtokokról és a lakosságról készített kétkötetes középkori összeírás például csak a 11. századi Angliában több mint 6000 malomról tesz említést. Tudunk arról is, hogy számos módszert alkalmaztak termelékenységük javítására. Bagdadban a Tigris folyó közepén hajómalmokat állítottak fel, amelyek állítólag naponta 25 ezer embernek elegendő mennyiségű lisztet őröltek.

Az egyik legimpozánsabb középkori létesítmény a franciaországi Toulouse-hoz köthető, ahol a Garonne folyó mentén gátakkal több tucat malomba terelték a vizet. A Bazacle-gát 1177-ből vagy még ennél is korábbról származott, 400 méter hosszú volt, és átlósan ívelt át a folyón.

Donald Hill: A technika története a klasszikus és középkori időkben című könyvében azt írja, a Bazacle a többi gáthoz hasonlóan úgy épült, hogy több ezer, körülbelül hat méter hosszú tölgyfaköteget döngöltek a folyó medrébe. Így párhuzamos palánkok sora alakult ki, és a közöttük lévő területet földdel, fával, kaviccsal és sziklákkal töltötték meg. A gát elé hullámtörőket építettek, hogy megvédjék az úszó törmeléktől.

A projekt tulajdonosa a Moulins du Bazacle Társaság volt, amelyet Európa első részvénytársaságának tartanak. A vállalat évszázadokig sikeres volt, még azután is, hogy a gátakat a 19. században hidroelektromos erőművekké alakította át.

London földalatti csatornája

Ahogy a középkori Európában egyre több város keletkezett, úgy lett egyre nagyobb az igény az ivóvíz iránt, amely az egyik legfontosabb infrastrukturális szükségletté vált. London a Temze partján terült el ugyan, de a víz tisztasága feletti aggodalmak és a város rohamos léptékű növekedése a helyi tisztviselőket új megoldásokra és új vízforrások keresésére sarkallta.

A 13. században London megvásárolta a város négy kilométeres körzetében a természeti erőforrások kiaknázásának jogát, vizeit pedig a föld alatt lefektetett csöveken keresztül juttatta el Cheapside-be, a város szívébe. A „Nagy Csatorna” munkálatai 1245-ben kezdődtek és legalább 1286-ig eltartottak. A konstrukció lehetővé tette minden londoni lakos számára, hogy szabadon hozzáférjen az vízellátásához.

A városi adminisztráció kimutatásai szerint gondoskodtak a fenntartásról, szabályozták a felhasználók körét, sőt a fekete halálra keresztelt pusztító pestisjárvány idején vizsgálták a járvány terjedésének mikéntjét is. A 14. század végére a vezetékrendszer a vizet a városba vezető csatornákkal bővült ki és egészen az 1666-os nagy londoni tűzvészig használták.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. tavasz: Megbízható elvtársak
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Bagdad alaprajza (767 és 912 k.)Watt-tenger a hollandiai Pieterburen közelében

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár