7 végzetes pillanat

A kulturális forradalom is véget ért Kínában a „négyek bandájának” bukásával

2018. november 20. 08:32 MTI

38 éve, 1980. november 20-án kezdődött Pekingben a „négyek bandájának” pere. A Mao Ce-tung elnök felesége, Csiang Csing köré tömörült pártfrakció kezdeményezte a Mao által 1966-ban indított „kulturális forradalom” legvadabb kilengéseit, és „a Nagy Kormányos” életének utolsó éveiben egyre nagyobb befolyáshoz jutott Kína vezetésében. Mao 1976 szeptemberében bekövetkezett halála után azonban alulmaradtak a hatalmi harcban; a televízióban is közvetített kirakatper során „ellenforradalmi felforgatás” vádjával ítélték el őket, bár a kiszabott halálos ítéleteket nem hajtották végre.

A négyek bandája

Csiang Csing, a szép és fiatal, de jelentéktelen sanghaji színésznő 1936-ban ismerkedett meg Mao Ce-tunggal, akinek hamarosan negyedik felesége lett. Csiang a politikában nagyobb tehetséget árult el: 1962-ben férje szóvivője, majd a kulturális ügyek irányítója lett, s 1967-ben bekerült a Központi, két évvel később a Politikai Bizottságba is. Mao 1966-ban robbantotta ki a „nagy proletár kulturális forradalmat”, a fanatizált tömegeket mozgósítva saját párt- és államapparátusa ellen. Az ország tíz éven át a különböző hatalmi csoportok közötti hol nyílt, hol rejtett harc színterévé vált, az áldozatok száma hivatalos adatok szerint is tízezrekre rúgott, nem hivatalos becslések szerint egymillió körül járt. Csiang természetesen Mao voluntarista politikáját támogatta, így került szembe a pártvezetés Teng Hsziao-ping és Hua Kou-feng képviselte gyakorlatiasabb, az anyagi érdekeltséget is megengedhetőnek tartó csoportjával.

1973-ban Csiang Csing juttatta a Politikai Bizottságba Csang Csung-csiaót, Vang Hung-vent és Jao Ven-jüant, a Mao legszorosabb hátországát jelentő sanghaji pártvezetés tagjait. A szélsőbalos frakció befolyása azonban már Mao halála előtt csökkenni kezdett, még maga Mao is azt mondta élete végén: „Csiang Csing a hatalomra vágyik. Halálom után sok gondot fog okozni.” A „négyek bandája” 1976 elején még el tudta tüntetni a süllyesztőben Tenget, de a Mao örökébe lépő Hua első dolga az özvegy és társainak letartóztatása volt. A lépést a sokat szenvedett kínaiak spontán örömünnepe követte, a „kulturális forradalmat” hivatalosan befejezettnek nyilvánították.

A „négyek bandája” ellen masszív propagandakampány indult (a kínai nyelvben a négy és a halál szavak nagyon hasonlítanak, így megbélyegzésük mélyebb jelentést is hordozott). A perre már az (ismét) rehabilitált Teng vezetése idején került sor, a tárgyalás során a színészi képességeit utoljára kamatoztató Csiang azzal védekezett, hogy mindenben Mao utasításait követte. Teng azonban nem akart mártírokat faragni az elítéltekből. A hatalommal való visszaélésért, 750 ezer ember meghurcolásáért és 35 ezer haláláért Csiangra és Csangra kirótt halálbüntetéseket felfüggesztették, Vang és Jao hosszú börtönbüntetést kapott. Csiang 1984-től házi őrizetben élt, pulóvereket és babákat készített, fogadhatott vendégeket, gégerákja miatt 1991-ben lett öngyilkos. Társait később szabadlábra helyezték, azóta mindannyian meghaltak.

2018. tél: 7 végzetes pillanat
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!