A középkori mágusok sokszor az egyház berkeiben tevékenykedtek

2023. március 5. 16:05 Múlt-kor

Korábban

Egy természeti mágia felé

A középkori európaiak számára a mágia és a tudomány szorosan összefonódott. Az anyagi világ Isten teremtése és birodalma volt, az ember hasznára alkotva, és az Istentől kapott hatalommal a varázslók vissza is élhettek. Hippói Szent Ágoston, az i. sz. 4–5. század befolyásos gondolkodója, így írt a fizikai és metafizikai keveredéséről: „Mit tálaltak fel ezeken a tálcákon feléd kívánkozásomnak? A napot, holdat, gyönyörű alkotásaidat, de mégis csak munkáidat s nem téged magadat! S még munkáid közül sem a legméltóbbakat! Mert ragyogók ezek ugyan és égitestek, de lelkes teremtéseid mégis előbbrevalók.”

Ágoston egy időben a manicheusok közé, egy dualista, gnosztikus alapokra épülő hitű valláshoz tartozott, és láthatólag vonzották az ég titkai és az aszttronómia; de a csillagászat nyomában ott járt az asztrológia is. Ágoston számára a kettő közötti különbség nyilvánvaló volt: „ki nem látja, hogy mekkora a különbség az égitestek időjárásra vonatkozó hasznos megfigyelései, mint amiket földművesek vagy tengerészek végeznek […] és a mennyeket vizslatók hiú képzelgései között, amelyekkel a jövőbe próbálnak látni, és megismerni a sors szándékait”.

Sokak számára az asztronómia és asztrológia kettőssége a tudományt is ingoványos talajra helyezte. II. Szilveszter pápa, aki Gerbert d'Aurillac néven kezdte életét, jelentős előrelépéseket tett: csillagászati műszereket készíttetett, és népszerűsítette az abakusz használatát. Zenei tanulmányai elősegítették a hangmagasság megértését, és Spanyolországon kívül is elterjesztette az arab számokat. Földrajzi kutatásai során pontosan helyezte el nem csak az Egyenlítőt, de a Ráktérítőt is.

Mégis, olyan gondolkodók is boszorkányság hírébe keveredhettek, mint Szilveszter pápa. Az Ars notoriához hasonló könyvek, amelyek ki nem érdemelt tudást ígértek, gyanússá tehették a zsenialitást, és a féltékenység a politikai motivációkkal egyesülve gusztustalan pletykáknak és vádaskodásoknak ágyazhatott meg. Szilveszter halála után legendák kaptak szárnyra róla, amelyek szerint nem csupán matematikát, de mágiát is tanult az andalúziai araboktól, és hogy tudásáért és a pápai hatalomért cserébe eladta lelkét az ördögnek.

A Közel-Keletről származó egyik könyv az eredetileg görög nyelven írt Corpus hermeticum, egy vallási-filozófiai gyűjtemény volt. Egy bizánci szerzetes révén került Firenzébe, latin fordítását pedig a 15. században készítette el a filozófus és humanista Marsilio Ficino.

Középkori asztronómus, kezében mágikus jelekkel vésett koronggal

Ficino orvos és csillagász is volt, és a kettőt szoros összefüggésben művelte: elméleteit összefoglalóan természeti mágiának nevezte. Álláspontja szerint ez nem a régiek démoni eredetű mágiája volt, hanem az anyagi világban rejtőző isteni hatalmat alkalmazta. Tanítványa, Giovanni Pico della Mirandola, még tovább ment: latin, héber és spanyol nyelvtudásának köszönhetően megismerkedett a kabbalisztikus tanokkal, és összefűzte azokat Ficino mágiájával.

Azonban míg Ficino megelégedett az isteni erő passzív alkalmazásával, Pico della Mirandola agresszívabb rendszerében aktív mennyei vagy angyali beavatkozást lehetett kérni, és a mágia használója közvetlen kapcsolatba kerülhetett magával Istennel.

Pico della Mirandola fiatalon halt meg, Ficino pedig nem érte el a remélt átütő hatást, sőt: munkája olyan rossz fogadtatásban részesült, hogy még patrónusa, Cosimo de’ Medici is alig bírta őt megvédelmezni. A természeti mágia elmélete viszont apránként terjedésnek indult a tudósok között és az egyetemeken. A teológiát és természettudományokat tanuló fiatalok számára a természeti mágia mélyen gyökeredzett mindabban, amit Istenről és a teremtett világról tanultak.

előző oldal következő oldal 2 / 3