A kor hírességeivel és egy adag postával körözött Magyarország felett az „ezüst szivar” 1931-ben

Monumentális szerkezet szállt 1931. március 29-én Budapest fölé. Mintegy harmincezer ember vonult ki a csepeli reptérre, hogy megcsodálhassa a hatvan tonnás, hatalmas „ezüst szivart”, a Németországból érkező Graf Zeppelint. A léghajózás közel négy évtizedes története a mai napig nem múlt el nyomtalanul.

A magyar légikaland

A légi óriást milliók várták érdeklődve 1931. március 29-én. Az egek ezüst vándora este fél tízkor indult a németországi Friedrichshafenból, majd hazánkba látogatott. A Zeppelin vállalat LZ-127 jelzésű, Graf Zeppelin nevű léghajója az akkori idők legnagyobbjának számított. A 10 filléres Magyarország aznap címlapon hozta: „Négyszer láthatja holnap Budapest népe a Zeppelint”.

„A Zeppelin ma este 9 óra 36 perckor startol Friedrichshafenból Budapest felé” – írja a Magyarország tudósítója 1931. március 29-én. „Az óriás léghajó és rajta lapunk megbízásából Karinthy Frigyes, lassú éjjeli menetben teszi meg az 1100 kilométeres utat” – tájékoztatott a lap. Az információk tanúsága szerint az útvonal csak München felett dőlt el.

A BZ127 hajnali három órakor küldött szikratáviratot a csepeli rádióállomásra, és ebben jelezte az út tényleges irányát. A nagy légikalandba reggel hat órakor bekapcsolódott a magyar rádió is, amely öt percenként tájékoztatta a rádióelőfizetőket a Zeppelin haladásáról.

Az óriás végül leszállás nélkül haladt a München-Salzburg-Bécs útvonalon, a magyar légtérbe a Fertő-tónál lépett be, majd Pápa, Tihany és Székesfehérvár érintésével érkezett Csepelre.

A korabeli híradások szerint egy kicsit elidőztek a Balaton fölött reggel fél hét körül, nehogy túl korán érjenek a budapesti célállomásra. A leszállást ugyanis március 29-én vasárnap reggel 8 órára időzítették. Addigra legalább 30 ezren vonultak ki a Weiss Manfréd Művek saját repülőterére.

Magyar Miklós, a léghajó egyik utasa így írt a Budapest felett töltött percekről: „Pár perc múlva már jó magasra jutottunk és Buda felé fordultunk. A Gellért-hegy olyan volt, mint egy természet alkotta hatalmas tribün, amely feketéllett a nagyszerű látványosságra összesereglett embertömegektől. De a Dunát szegélyező budai hegyek, a Várhegy, a Rózsadomb mind, mind feketéllett az emberektől. Tisztán láthattuk felülről, hogy közeledésünkre a sokaságok megmozdultak és karjaikat fellendítve zsebkendővel, kalappal integetnek felénk üdvözletet. Csodálatos, hogy innen felülről milyen tökéletes, majdnem geometrikus rajznak látszik a város és milyen szép. A por és füst ide nem jut fel, a kristálytiszta légben úszunk és előttünk nincsen sehol akadály.”

A Zeppelin összesen hatvan tonnát nyomott, és első ránézésre erősen emlékeztetett egy repülő, ezüst szivarra: impozáns látványosságnak számított a harmincas években a maga 236,6 méteres hosszával és 30,5 méteres átmérőjével.

A légi óriás összesen 115 kilométeres óránkénti sebességre volt képes, ám utazás közben maximum 70 kilométeres óránkénti sebességgel haladt, így minden idők legegyenletesebb és legsimább útját garantálta a fedélzetén utazó húsz utasnak. Ennyi volt ugyanis a Graf Zeppelin teljes kapacitása.

„Az utasok kiszolgálásáról és a léghajó kezeléséről 40-45 fős személyzet gondoskodott. Az utasok a hengeres test alatti gondolában helyezkedtek el, a személyzet az alumíniumvázú, vászonborítású test belsejében lévő hidakon és létrákon közlekedhetett a 17 gáztartály között. A léghajó mozgását 5 darab egyenként 540 lóerős, 12 hengeres motor segítette.” – mutatott rá a Budapest Anno Blog.

Karinthy és Horthy István is a fedélzeten utazott

A Magyarország cikke szerint a csepeli repülőtéren helyszíni szemlét tartottak a rendvédelmi hatóságok. A Magyar Aero Szövetség 250 utászkatonát vezényelt ki a helyszínre, hogy segítsék a léghajó leszállását és lehorgonyzását, a róla ledobott kötelekkel. A feladat azonban nem bizonyult egyszerűnek, hiszen a jeles nap havas záporokkal tarkított szélviharban köszöntött a fővárosra.

„Szilaveczky rendőrfőtanácsos arra is figyelmezteti a közönséget, hogy lehetőleg sárcipőben menjen ki Csepelre, mert a mezőn hosszú darabon gyalogolni kell és a talaj rendkívül sáros” – írja az újság. – „A mentők ezúton is figyelmeztetik a közönséget, hogy a villamosokon tartózkodjék a tolongástól és a rendőri előírásokat a közlekedésnél a legszigorúbban tartsák be, mert a balesetek csak így kerülhetők el.” A mentőkészültség reggel hét órától a repülőtér hangárjában teljesített szolgálatot.

Nagyon várták a Dunántúlon is a Zeppelin érkezését, ám az előre bejelentett irány módosítása az itt élőket is bizonytalanságban tartotta. „A Graf Zeppelin magyarországi körrepülésének útvonalát érthetetlen okokból még az utolsó pillanatban sem közölték teljes bizonyossággal a nyilvánossággal” – írja a pécsi székhelyű Dunántúl napilap 1931. március 29-én. – „Az esti órákban egymást érik az egymásnak ellentmondó jelentések, amelyek szerint egyáltalán nem bizonyos, hogy a Graf Zeppelin elrepül Pécs felett.”

Az újságban közzétettek szerint a jelentés csak a késő órákban érkezett, eszerint a léghajó útvonala a következő: Budapest, Miskolc, Debrecen, Kecskemét, Szeged, Székesfehérvár, Budapest.  A Zeppelin utasai végül rövid Budapest feletti repülés után északkeletnek fordultak.

Átrepültek a Mátra felett és Eger, valamint Mezőkövesd érintésével Miskolc fölé érkeztek. Innen déli irányban haladtak tovább Szentes és Hódmezővásárhely felé, majd Debrecen érintésével visszafordultak és a Jászság fölött elrepülve tértek vissza Csepelre a délutáni órákban.

Újabb sikeres landolás és pihenő után indultak vissza állomáshelyükre, a németországi Friedrichshafenbe. A Zeppelin fedélzetén tizennégy utas tartózkodott ekkor. A Bodeni-tó partján fekvő német városba hajnali 3 óra 30 perckor érkeztek meg.

A léghajón több neves személy is utazott, többek között Karinthy Frigyes, Horthy István, valamint gróf Almásy László Ede Afrika-kutató. A Zeppelin fedélzetén tartózkodott Gömbös Gyula honvédelmi miniszter és több újságíró.

Elsőként Karinthy Frigyes lépett ki a léghajóból a sikeres földet érés után. Horthy Istvánt édesapja, Horthy Miklós kormányzó személyesen várta a repülőtéren. Az érkező tizennégy utast, Lehmann és Flemming kapitányokat, illetve a személyzet tagjait Budapest főpolgármestere köszöntötte.

A Zeppelin léghajó postát is szállított. Az 1931. március 21-én megjelent Rendeletek tára beszámolt róla: „Ezekkel a léghajójáratokkal a következő feltételek mellett közönséges levelek és levelezőlapok küldhetők: a levelek súlya egyenkint a 20 grammot nem haladhatja meg, illetve a levélpostai légiküldeményekre a „Légipostával” feljegyzést, vagy kékszínű légipostai ragjegyet kell alkalmazni.”

A rendelet arra is rámutat, hogy az ilyen módon szállított levelek címlapjának felső részén szembetűnő módon, egy táblázat szerint kell feltüntetni a megfelelő légiutat, ha azokat a Zeppelin magyarországi körrepülése, vagy a Németországba való visszatérése alkalmával szállítja. Azt is említik, hogy a levélpostai küldemény rendeltetési helyének megfelelő rendes postai díjon felül kötelező légipostai pótdíjat kell fizetni. Ezekbe belefoglalták a Budapest-Friedrichshafen közötti repülőgépes szállítás díját is.

Ikonikus jelképpé váltak a Zeppelin léghajók

A repüléstörténet kétségtelen csúcspontját jelentette – miután 1929-ben és 1930-ban már egy-egy alkalommal átrepült Magyarország fölött – a német Graf Zeppelin léghajó 1931-es márciusi, budapesti látogatása.

A „csodaszivar” hatszáz útján másfél millió kilométert tett meg, több mint 17 ezer órát repült, 34 ezer főt szállított, megfordult Észak- és Dél-Amerikában, a Közel- és Távol-Keleten, de Szibériában és az Északi-sarkvidéken is.

„Szép, fenségesen szép a lázas és lelkes embertömeg, csaknem oly szép, talán még szebb, mint a nyugodtan úszó léghajó” – írja az Újság munkatársa, Wallesz Jenő.

„Csak ilyen lázas és lelkes embertömeg számára érdemes dolgozni, mert ennek az embertömegnek lelkiállapotában ismeri fel a tudomány a maga diadalát” – folytatta méltató sorait a cikkíró.

A léghajózás közel négy évtizedes története nem múlt el nyom nélkül. Még ma is fel-felbukkan nem csak a sajtóban vagy a történelemórákon, hanem a visszaemlékezésekben és már a közösségi portálokon is.

„A Zeppelin lénye és feladata, hogy a béke járműveként támogassa a szívet és a lelket” – mondta a híres Hugo Eckener kapitány az 1952-es kampányfilmben, amely a Schau dir Zeppelin NT címet viselte, és amit megtalálunk ma is a legnagyobb közösségi videomegosztó portálon. „Még a mai napig magával viszi a szellemünket azokba a magasságokba, ahol kinyithatja szárnyait” – mondta a kapitány.

A léghajók végül számos országba jutottak el, és sok emléktárgy maradt utánuk. Ezek közül talán a legérdekesebbek a bélyegek: Magyar Posta például több léghajózással kapcsolatos emléket hozott forgalomba.

A Zeppelinek mai változatai pedig még ma is közlekednek a bajor földeken. A jegy ára azonban elég borsos: egy negyven perces utazás több száz euróba kerülhet.