2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

A kiskirályokkal való harc töltötte ki az „utolsó aranyágacska” uralkodását

2023. július 23. 20:20 Múlt-kor

A szakadék szélén

Bár az új uralkodó látszólag a legnagyobb hatalmú nemesek támogatását élvezte, a főurak jóindulata csupán addig tartott, ameddig a király gyenge és befolyásolható volt – a korábbi erős központi hatalom visszaállítására tett bármilyen kísérlet azonnal ellenállást váltott ki.

Andrásnak uralkodása elején sikerült maga mellé állítania a két legerősebb kiskirályt, az ország északi részét birtokló Csák Mátét, valamint a nyugati végeket uraló Kőszegieket (utóbbiakat azáltal, hogy a családfő Kőszegi Henrik lányát egy itáliai rokona vette feleségül).

Habár fentebb említett koronázási esküjét 1290 szeptemberében az Óbudán tartott országgyűlésen kiadott első törvénykönyvével is megerősítette (ennek 34 cikkelyéből 19 a magánhatalmat kiépítő főurak ellen szólt, továbbá eltörölte a teljes megyék, illetve örökös ispánságok adományozását), hamar kénytelen volt ennek szellemiségével ellentétesen cselekedni, hogy megtartsa szövetségeseit.

A főurak hatalmát III. András igyekezett az egyház (különösen a hozzá végig hű Lodomér érsek) és a kevésbé erős nemesek segítségével ellensúlyozni (ennek keretében utóbbiakkal egyenlő rangra emelte az erdélyi szászok vezetőit, a gerebeneket is), azonban a kiskirályok kérdése nem pusztán belpolitikai ügy volt: András hatalmát külföldről is igyekeztek aláásni, éppen a leghatalmasabb magyar főurakon keresztül.

Habár Andrást az országon belül minden jelentősebb birtokos elismerte jogos királynak, külföldön IV. László halálát követően különféle jogcímeken többen is igényt tartottak a magyar trónra.

A már említett Habsburg Albert arra hivatkozva követelte magának az országot, hogy korábban IV. Béla az akkori német királynak hűbérbe ajánlotta az országot a tatárok elleni segítségért cserébe. A jogcím nem állt túl erős lábakon, mivel a segítséget IV. Béla végül nem kapta meg. Mindazonáltal a követelés 1291 nyarán magyar–osztrák háborúhoz is vezetett, amelyet a hainburgi béke zárt le.

IV. Lászlóval kihaltnak tekintette az Árpád-házat IV. Miklós pápa is, és a Szentszéknek igényelte a magyar trón betöltésének jogát, arra hivatkozva, hogy I. István a Szent Korona elfogadásával egyúttal a pápa hűbéresévé is vált, nemzetsége kihalásával pedig birtoka – Magyarország – Rómára szállt.

Leányágon, V. István lányán, a Sánta Károly nápolyi királyhoz feleségül adott Mária hercegnőn keresztül maguknak követelték a trónt a nápolyi Anjouk is. Mária 1292-ben fiukra, Anjou Martell Károlyra ruházta a „Magyarország királya” címet, és hozzá pártoltak a Kőszegiek is, mivel a hainburgi béke rendelkezései szerint le kellett volna rombolniuk a nyugati határ menti váraikat, amitől igencsak ódzkodtak.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
III. András a Képes Krónika egyik iniciáléjábanIII. András egy 1828-as litográfián IV. László és I. Rudolf német király a dürnkruti csatában még együtt harcoltakKároly Róbert a Thuróczi-krónikában

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár