Már fiatalon méltatták irodalmi tehetségét, ám az iskolában rossz tanuló volt Weöres Sándor

2021. június 22. 17:01 MTI

108 éve, 1913. június 22-én született Szombathelyen Weöres Sándor Baumgarten- és Kossuth-díjas költő, író, műfordító, „akit az Isten is költőnek teremtett”.

Korábban

Anyai ágon nagyszebeni szerb családból származott, édesapja huszártiszt és földbirtokos volt. Édesanyja négy nyelven beszélt és szépen zongorázott, a kisfiú tőle örökölte a művészetek iránti fogékonyságát. Már négyévesen írt, hétévesen Shakespeare műveit bújta. Elemi iskoláit Pápán és Csöngén végezte, gimnáziumba Szombathelyen, Győrött és Sopronban járt, itt is érettségizett.

Gyenge tanuló volt, ám költői tehetsége korán megmutatkozott, még kamasz volt, amikor a Pesti Napló és a Pesti Hírlap közölte verseit. Ezek közül az Öregek című annyira megtetszett Kodály Zoltánnak, hogy megzenésítette, Kosztolányi pedig így méltatta: „Te, drága csodagyermek, úgy játszol nyelvünk zongoráján, mint kevesen.” A Nyugatban először 1932-ben jelent meg Weöres-vers, s még a szigorú ítész, Babits is lelkesen üdvözölte az ifjú költőt.

Az érettségi után apja csöngei birtokán dolgozott, majd 1933-tól a pécsi egyetemen jogi, majd földrajzi és történelmi tanulmányokat folytatott, diplomát végül filozófia-esztétika szakon szerzett. 1939-ben a filozófia doktora lett, A vers születése címmel írt disszertációt. Már egyetemistaként bekapcsolódott a Batsányi Kör és a Janus Pannonius Társaság munkájába, részt vett a pécsi Öttorony című lap szerkesztésében is.

Első verseskötete Hideg van címmel 1934-ben jelent meg. 1935-ben Baumgarten jutalomban, 1936-ban Baumgarten-díjban részesült, ebből finanszírozta 1937-38-as észak-európai és távol-keleti útját. 1941-től a pécsi Városi Könyvtár vezetője és a pécsi Sorsunk folyóirat társszerzője volt. A Nyugat 1941-es megszűnése után a Magyar Csillag, a Válasz, később a Diárium lapok közölték írásait.

Weöres Sándor 1943-ban költözött Pestre, ahol az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett. A második világháború végén a csöngei apai birtokon tartózkodott, majd rövid ideig Székesfehérváron volt múzeumi tisztviselő. 1947-ben feleségül vette Károlyi Amy költőnőt, akivel csaknem egy évet ösztöndíjjal a római Collegium Hungaricumban töltött. Hazatérte után, 1949-től – politikamentes alkata és „formalizmusa” miatt – csak a magyar irodalomban új minőséget jelentő gyermekversei (Bóbita, Ha a világ rigó lenne) és műfordításai jelenhettek meg.

1956-ban kiadták A hallgatás tornya című válogatáskötetet, de 1964-ig – mint a „tűrt” kategóriába tartozó szerző – ismét nehezen tudta írásait megjelentetni. 1959-ben Kínában, 1966-ban Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban tett körutazást. 1964-ben a Tűzkút című kötete előbb Párizsban, majd itthon jelent meg, 1968-as Merülő Saturnus című kötete pedig pályájának egyik csúcsát jelenti.

Helyzetét az 1970-ben megkapott Kossuth-díj konszolidálta, amelynek összegéből Pásztor Béla-díjat alapított fiatal költők számára. 1972-ben jelent meg a Psyché című kötete, amelyben egy elképzelt 18. századi, arisztokrata származású, félig cigány költőnő, Lónyay Erzsébet nevében írt verseket és fiktív naplót. A könyv, amelyből Bódy Gábor rendezett nagy sikerű filmet, Weöres szerepjátszó készségének és stílus-virtuozitásának legszebb példája. 1977-es Három veréb hat szemmel című kötete a magyar költészet rejtett értékeiből és furcsaságaiból nyújt válogatást.

Sokhangú és igen terjedelmes életművében külön fejezetet jelent műfordítói munkássága, amely a költészet szinte valamennyi területére és korszakára kiterjedt. 1982-ben elsőként jutalmazták Magyarországon Forintos-díjjal, a műfordítóknak járó legmagasabb szakmai elismeréssel. (A kitüntetést 2002 óta Hieronymus-díjnak nevezik.) Az „egyetemesség dalnokának” is nevezett költőt különösen az antik kultúra és a keleti irodalom vonzotta, felfogására a keresztény és a platóni szemlélet egyaránt hatott. Írt mesejátékokat (A holdbeli csónakos), oratóriumdrámát (Theomachia) és drámai költeményt, minden hangnemben és versformában ugyanolyan magas színvonalon alkotott.

Utolsó nagy fellépése Londonban volt, ahol 1980-ban felolvasói estet tartott. Hosszan tartó, súlyos betegség után Budapesten hunyt el 1989. január 22-én. Csöngén 2006-ban felavatták feleségével közös emlékházát, 2007-ben szülővárosa, Szombathely szobrot állított emlékére, s a helyi színház is az ő nevét viseli. A 2013-as év Weöres Sándor centenáriumi éve volt Magyarországon, amelynek keretében a Magyar Posta emlékbélyeget, a Magyar Nemzeti Bank emlékérmet adott ki tiszteletére.