A holokauszt elfeledett előzménye: a Német Birodalom első, afrikai koncentrációs tábora

Népirtások kora Afrikában

Namíbia délnyugati tengerpartján, Lüderitz város közelében fekszik a mára félszigetté alakított Cápa-sziget, amely ennek ellenére Mars-béli tájával világ egyik legelhagyatottabb helyének hat. Az Atlanti-óceán hullámai és szelei által simára mosott kövekből álló földdarabon a kíméletlen napsütés elől csupán néhány pálmafa nyújt némi védelmet.

A kietlen sziget külsejénél csak történelme zordabb, azonban ennek egyetlen mementója egy apró márvány emlékmű, amely a hajdanán a sírhelyek jelölésére használt köveket utánozza.

A mára a szárazfölddel közvetlen összeköttetésben álló félszigetet a 20. század elején még teljesen körülölelte a tenger, és jó okkal nevezték nemhivatalosan Halálszigetnek is. Számos herero és nama őslakos büntetésének utolsó állomása volt ez, akiket a német gyarmatosításnak való ellenállásukért ítéltek el. A börtönszigeten a kínzás, a kényszermunka és az éhezés várt rájuk.

A 20. század első népirtásai közül többet Afrikában követtek el a gyarmati hatalmak: ide sorolhatók II. Lipót belga király magánbirtokként kezelt óriási kongói gyarmatán véghez vitt embertelen tettek és a kontinens déli részén előrenyomuló britek által éhhalálra ítélt, szintén koncentrációs táborokba zárt búr foglyok szenvedései is.

E prominens eseteknél kevésbé híres, ám nem kevésbé kegyetlen volt az, amit a német hatóságok elkövettek az akkoriban Német Délnyugat-Afrikának nevezett gyarmaton. Arról pedig ennél is kevesebb szó esik, hogy mennyire közvetlen is a kapcsolat e népirtás és a későbbi európai holokauszt között.

A 19. század vége és a 20. század eleje az afrikai kontinens felosztásáért való harcról szólt Európa nagyhatalmai számára. 1900-ra a földrész területének több mint 90 százaléka valamely európai ország fennhatósága alatt állt. A 19. század második felében egyesült Németország igencsak késve érkezett az „asztalhoz”. Az 1880-as években a földrész délnyugati részén alakított ki jelenlétet az akkori Németország területének kétszeresén, és további gyarmatokat alakított ki északabbra, a mai Kamerunban és a kontinens keleti partján, a mai Tanzániában.

A gyarmatosítók által alkalmazott rendszeres erőszak ellen 1904-ben fellázadtak a hererók, majd csatlakoztak hozzájuk a namák is. A lázadást a németek kíméletlenül leverték: összesen mintegy 100 000 őslakos vesztette életét, a felük koncentrációs táborokban. Az eleve igen gyéren lakott terület népessége tovább csökkent, 1908-ra a hererók 80 százaléka és a namák fele eltűnt.

1. Népirtások kora Afrikában
2. A börtönsziget létrejötte
3. Élet a Cápa-szigeten
4. A népirtás öröksége

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• 10 tény az Oszmán Birodalomról
• Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
• Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
• Előkerültek a mohácsi csata maradványai
• Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején