A harmadik Magyar Köztársaság legnagyobb válságával fenyegetett a taxisblokád
2021. október 25. 14:35 Riba András László
Korábban
Blokádon innen és túl
Az áremelés hivatalos bejelentését követően szinte azonnal spontán gyülekezésbe kezdtek a taxisok a budapesti Dózsa György úton. Létszámuk a kora esti órákra meghaladta a 400-at. A jelenség szokatlan volt, ugyan a BRFK felvette a gyülekezőkkel a kapcsolatot, a friss jogállamiság törékeny politikai viszonyai között az új szabályrendszerek különösen megnehezítették a rendőrség értékelési és mérlegelési kompetenciáját.
A gyülekezési jog nem sokkal korábban még a rendszerváltó ellenzéki erőknek teremtett lehetőséget a kommunista vezetéssel szemben. Ebben az esetben azonban − az elmúlt rendszer ellenzékéből a demokratikus viszonyok között, szabad választások eredményeként hatalmat gyakorló – kormány elleni demonstrációhoz szolgáltatott alapot. Igaz, jogszerűtlenül, hiszen a taxisok nem jelentették be gyülekezési szándékukat.
A helyzet rendőrségi megítélésének bizonytalanságát jól mutatta, hogy a taxisok gépkocsioszlopa az Andrássy út−Bajcsy-Zsilinszky út−Alkotmány utca útvonalon a Kossuth térre hajthatott. Követelésük az üzemanyagár-emelésről született döntés kormány részéről történő visszavonása volt.
Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a Kossuth térre érkezve felszólította a résztvevőket a megmozdulás felfüggesztésére. A tiltakozók álláspontját Horváth Pál, a Budapesti Taxis Ipartestület alelnöke fogalmazta meg, érvelésében hangsúlyozta, hogy az emelés létükben fenyegeti a magánfuvarozókat.
Mindezek alapján kilátásba helyezték a demonstráció országos kiterjesztését. A taxisok érdemi rendőri intézkedés hiányában ezt követően rendkívül gyorsan, jól szervezetten eltorlaszolták a fővárosi hidak hídfőit. A kialakult helyzet értékelése és megoldása a politika különböző szintjein meglehetősen ellentmondásosnak bizonyult.
Ebben a feszült helyzetben a törvényes rendőri intézkedés elmaradásának hiányában világos és egyértelmű álláspontot fogalmazhatott volna meg a kormányfő, Antall József azonban műtéti beavatkozása után kórházban lábadozott. A miniszterelnöki teendők ilyen esetben megbízotti minőségben a belügyminiszter Horváth Balázsra maradtak. Az ORFK vezetője, Szabó Győző a kormány „civilesítő” személyi politikája miatt kevés gyakorlattal rendelkezhetett a kialakult helyzet kezelésében.
Helyettese, egyben elődje, Túrós András volt az a rendőri vezető, aki megfelelő tapasztalattal és főként kompetenciával bírt. A budapesti főkapitány, Barna Sándor szerepe nehezen tisztázható, hiszen az események kellő időben történő feltartóztatása, egyáltalán a demonstráció kibontakozásának megállítása az ő feladata lett volna.
A Duna-hidak, a főváros közlekedési csomópontjainak elfoglalását követően vidékre is eszkalálódott a blokád. Ennek következményeként az országos rendőri vezetésre hárult a válsághelyzet megszüntetése. A helyzet rendkívül súlyos volt, a repülőteret nem lehetett megközelíteni, a taxisok csak a mentőket és a megkülönböztető jelzést használó járműveket engedték közlekedni.
A politikai vezetés kutyaszorítóba került. A döntés visszavonásának elutasítása nem a kormány politikai rátartiságából fakadt, hanem a gazdasági válsághelyzet reális veszélye nem tette azt lehetővé. A rendőrség bevetése rendkívül ellentmondásos lehetőségnek „kínálkozott”. Egyrészt nemzetközi viszonylatban is negatív hatásokat válthatott volna ki amellett, hogy kellő erő és megfelelő eszközök hiányában az erőszakszervezet nem volt alkalmas a feladatra.
Az állomány számára a napokig elhúzódó útlezárások rendészeti kezelése nemcsak szakmai, de súlyos mentális kihívást is jelentett, közülük sokan szimpatizáltak a demonstrálókkal, akik akkorra már nemcsak a taxisokból és fuvarozókból, hanem az áremeléssel egyet nem értő állampolgárokból és ellenzéki politikai pártok támogatóiból tevődtek össze.
A SZDSZ országgyűlési vereségét a helyhatósági választásokkal kompenzálhatta, most pedig politikai kommunikációval és szervezéssel épült rá a megmozdulásra. Alkalmatlanságra hivatkozva direkt politikai nyomás alá helyezték a kormányt, annak lemondását szorgalmazták. Göncz Árpád köztársasági elnök szereplése – közjogi funkcióinak fényében – is meglehetősen ellentmondásosan alakult: egyrészt közvetlenül egyeztetett Barna Sándorral, Horváth Pállal, másrészt megjelent személyesen a demonstrálók között is.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
kommunizmus
- Kizárólag saját tagállamain belül hajtott végre fegyveres akciót a Varsói Szerződés
- Elsősorban Sztálinhoz volt hűséges a rettegett Péter Gábor
- Az ideológiai viták mellett szórakozásra is szakított időt Capri szigetén Lenin
- Különutas politikája miatt romlott meg Tito viszonya Moszkvával
- Bunkerország apafigurája, akit minden bűne ellenére mélyen gyászolt népe
- Minden várakozást felülmúlt a Skála kezdeti sikere
- Gumibottal nyomták el a gyertyák lángját Pozsonyban
- Még rendőrök sem tudták megfékezni a tömeget a Corvin Áruház első megnyitóján
- Elrendelői sem tartották be a magyarországi szesztilalmat
- Csak a kirobbant botrány miatt szüntette be az amerikai egészségügyi hatóság az emberkísérletet 17:05
- 10 híres merénylet, ami meghiúsult 15:05
- A válaszúti Bánffy-kastélyban koncertekkel és filmvetítéssel is várják majd a látogatókat 15:05
- Megemlékeztek Zirzen Jankáról, a magyar nőnevelés egyik legjelentősebb úttörőjéről 14:20
- Első nőként mászta meg a legmagasabb csúcsokat Tabei Dzsunko 09:50
- A közönség azt hitte, hogy Lincoln merénylőjének felbukkanása a darab része 09:20
- Rekord gyorsasággal osztották ki az első Oscar-díjakat 09:05
- A pestisjárvány miatt szenteltette magát pappá az opera műfajának megteremtője tegnap