25 éven át tartotta fogva eltűntnek hitt lányát egy édesanya, csak mert rossz férfibe szeretett bele

1901. május 23-án a párizsi ügyészségre egy rejtélyes levél érkezett. A névtelen üzenet írója azt állította, hogy súlyos titkot tud egy prominens személyiségről Poitiers-ben. „...egy kivételesen súlyos esetről tájékoztatom Önöket. Egy vénkisasszonyról van szó, akit Madame Monnier házában bezárva tartanak, félig éheztetve, az elmúlt 25 év alatt felhalmozódott, rothadó szemét között, a saját mocskában” – szólt az üzenet.

A hatóságok kételkedtek az írás tartalmának valóságában, ugyanis a Monnier család egy köztiszteletben álló família volt a közép-franciaországi városban. Az özvegy Madame Monnier a fővárosban is híres volt jótékonykodásairól, és még elismerő díjakat is kapott a közösségi munkájáért. A fia, Marcel pedig köztiszteletben álló ügyvéd volt. Mindennek ellenére az ügyészség kiszállt a rezidenciára, hogy ellenőrizze a névtelen fülest.

A családról tudni lehetett, hogy 25 évvel korábban tragikus módon, egyik napról a másikra eltűnt a 25 (más források szerint 27) éves lányuk, Blanche. A bátyja és az édesanyja, miután hetek, hónapok óta nem látta senki és már a halálhírét keltették, meggyászolta a lányt, és végül minden visszatért a megszokott hétköznapokhoz. A Monnier család azonban egy szörnyű titkot őrzött.

A bejelentés után rendőrök egy csoportja átkutatta a nemesi kúriát, ám nem találtak semmi szokatlan, egészen addig, amíg az egyik zárt emeleti szobából rothadásra emlékeztető, szörnyű bűz nem csapta meg az orrukat. Ráadásul a szoba le volt lakatolva kívülről. Miután leütötték róla a lakatot, kitárult az ajtó, és a bűz még elviselhetetlenebbé vált.

Miután összeszedték bátorságukat, behatoltak a szobába, amely rendkívül csendes volt, és annál sötétebb, ugyanis vastag függöny takarta el a ki tudja utoljára mikor kinyitott ablakot. Az egyik tiszt kinyitotta (tulajdonképpen berúgta) végül a nyílászárót, és miután a függönyt is elhúzták, szörnyű látvány tárult a szemeik elé. Mindenfelé élelmiszerek rothadó maradványai látszódtak, amelyek egyre sűrűbben sorakoztak az ágyhoz közeledve, ahol pedig egy csontsovány asszony feküdt. A rendkívül alultáplált, hunyorgó, riadt, ötvenes éveiben járó nő a széklettel és egyéb bűzös szeméttel bevont ágyon feküdt. (Egyes források szerint leláncolva.)

Kiderült, hogy a 25 évvel korábban eltűnt Blanche Monniert találták meg, aki valószínűleg az eltelt két és fél évtizedben még a napot sem látta rendesen, csupán félhomályban feküdt teljesen mezítelenül az ágyon, mindenféle érintkezéstől megfosztva. A szellőztetés is kimaradt az utolsó néhány évtizedben.

Egy szemtanú így írta le a hátborzongató látványt: „a szerencsétlen nő anyaszült meztelenül feküdt egy rothadó félben lévő szalmazsákon. Körülötte ürülék, hús, zöldség, hal és rothadt kenyér maradványait láttuk. Kagylóhéjat is találtunk, valamint több tucatnyi bogarat, amelyek Mademoiselle Monnier ágyában szaladgáltak. A levegő állaga, az elviselhetetlen szag egyszerűen lehetetlenné tette számunkra, hogy néhány percnél hosszabb időt töltsünk a helyiségben”.

A rend éber, bár halálra riadt őrei valóban nem tudtak a szobában tölteni néhány percnél több időt, miközben szerencsétlen Blanche két és fél évtizede volt bezárva a vizsgálatok szerint. A felfedezés után Madame Monniert és fiát letartóztatták, míg szerencsétlen nőt kórházba szállították. Az ápolók arról számoltak be, hogy az asszony félelmetesen alultáplált volt, csupán 25 kilogrammot nyomott, és szinte átlátszóan fehér volt a bőre, amikor kiszabadították. Állítólag 25 éven át az anyja által meghagyott maradékokból élt.

Mint kiderült, 25 évvel korábban a fiatal Blanche-nak volt egy kérője, aki azonban már igencsak benne volt a korban, ráadásul közember volt, egy elszegényedett ügyvéd. Az édesanyja megtiltotta a lánynak, hogy hozzámenjen, és bezárta egy lelakatolt szobába, hogy jobb belátásra bírja és megtörje makacs lányát. Teltek a napok, majd a hetek, hónapok és évek, ám a lány továbbra is a zárt ajtó mögött élt. Időközben (1885-ben) a kérő meghalt, ám ennek ellenére továbbra sem hagyta el a celláját, ahol csak a patkányok és a tetvek társaságát élvezhette. Az édesanya és a báty végül már csak azért sem engedték ki a szobából, hiszen féltek, hogy ezzel túl sok kockázatot vállalnának, hiszen már mindenki azt hitte, hogy az eltűnt Blanche valahol elhunyt.

Sohasem derült ki, hogy pontosan ki írta a névtelen levelet az ügyészségnek, a szóbeszéd szerint az egyik szolgálólány árulta el a családi titkot barátjának, aki annyira megrémült a hírtől, hogy egyenesen az ügyészségre ment. A hír hatalmas felháborodást okozott, a dühös csőcselék többször megrohamozta a házat. Az özvegy végül 15 nappal lánya kiszabadítása után szívrohamot kapott. Bátyja szintén bíróság elé került, amiért segített édesanyjának, ezért 15 hónapos börtönre ítélték. Később felmentették, mivel azt állította, hogy Blanche bármikor elhagyhatta volna a szobáját, ám erre nem volt hajlandó. A nő végül 1913-ban egy blois-i pszichiátriai intézetben fejezte be életét.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

23. A reformáció és a katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Brutális boszorkányüldözésbe torkollott a király rögeszméje a 16. századi Skóciában
• A leves, amely megállított egy háborút
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Példát mutatott a világnak Erdély a vallási toleranciában
• A vallásszakadást szentesítette az első vallásbéke
• Családja a végsőkig ellenezte Szalézi Szent Ferenc papi hivatását
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
• Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház