Halálos divattrendek II.

2014. szeptember 2. 12:02

"A szépségért meg kell szenvedni!" - tartja a mondás, amely azonban nem teszi hozzá, hogy az embernek, aki ősidők óta próbál lépést tartani az éppen aktuális trendekkel, nem egyszer az életébe került a divatos öltözködés.

Korábban

Égő krinolin

Az előző összeállításunkban bemutatott fűző miatt már szó szerint fuldokló hölgyeket a korszakos divat deréktől lefelé sem kímélte. A 18-19. században elterjedt krinolin célja gyakorlatilag az volt, hogy a hosszú szoknyák harang alakú, széles formáját biztosítsa, amit lószőrrel, valamint kemény, alig hajlítható acélhálóval értek el. Eltekintve a kényelmetlenségtől, valamint hogy a ketrecszerű ruhadarabban még az olyan hétköznapi feladat, mint a leülés is bonyodalmakkal járt, halálos veszélyeket is hordozott a keményített abroncs.

A korabeli divatdiktátorok valószínűleg nem gondoltak bele, hogy a heves szélrohamoknál kvázi vitorlaként funkcionáló szoknyába belekapó szél könnyedén felboríthatja a hölgyeket. Többször is megtörtént például, hogy a meredek partszakaszokon vagy a mólókon sétáló nőket egyszerűen belefújta a szél a tengerbe. Továbbá nem egy esetben számoltak be az újságok olyan esetekről, amikor a lovas kocsik küllői közé belegabalyodott a ruhadarab.

Sarolta belga királyi hercegnő az 1860-as években

A legextrémebb eset Henry Wadsworth Longfellow amerikai költő feleségével esett meg 1861-ben: a krinolint viselő hölgy éppen könyvtárukban egy asztal mellett olvasott fel gyermekeinek, amikor a gyertya lángja a papírlapon keresztül átterjedt a szoknyára, amely pillanatok alatt lángba borult. A férj hiába rohant, hogy eloltsa a tüzet vagy megszabadítsa az asszonyt a ruháitól, a krinolin szorítása nem engedett, szerencsétlen Fanny pedig belehalt súlyos égési sebeibe. 1863-ban a chilei Santiagóban egy templomtűz során több mint kétezren vesztették életüket, ugyanis bár a templomajtó nyitva volt, az asszonyok a széles szoknyájuk miatt csak lassan és igen körülményesen tudtak kimenekülni.

következő oldal 1 / 5