Három teremnyi Egyiptom Budapesten

2014. július 10.-Múlt-kor

Új szerzeményekkel - köztük az egyiptomi gyűjtemény eddigi legjelentősebb vásárlásával - kiegészülve és újrarendezve nyílt meg még év végén a Szépművészeti Múzeum egyiptomi állandó kiállítása. A bemutatott, csaknem félezer műtárgyat a múzeum szakemberei tematikus egységekbe rendezve, az ókori egyiptomi univerzumot alkotó három szféra: az emberek, az istenek és a halottak témakörei mentén mutatják be, hangsúlyozva a három világ közötti átjárásokat is. A Múlt-kornak Liptay Éva kurátor mutatta meg az újrarendezett tárlatot.

Emberek-istenek-halottak

- Egy relief?
- Igen.
- Nem túl izgi.

Az egyik - az egyiptomi kultúráért amúgy kislány kora óta rajongó - barátommal lefolytatott eme rövid párbeszéd a lényegre tapintott. A vita nagyjából arról szólt: lehet-e izgalmas egy állandó tárlat sokadjára? Amikor arról meséltem neki, hova készülök, legyintve vetette oda foghegyről: egy új faltöredéktől még nem lesz az, még ha át is fazonírozzák. Nem tudom, nem lehet minden sarokban egy Nofertiti-büszt, de ezt már én tettem hozzá.

A szóban forgó intézmény a Szépművészeti Múzeum, amelynek állandó egyiptomi tárlata hosszú idő után tavaly decemberben végre teljesen megújult. A közel négyezer művet számláló Egyiptomi Gyűjtemény Közép-Európa egyik leggazdagabb kollekciója, ahol a fáraók korának művészetét mutatják be, s egyúttal a múzeum egyetlen olyan gyűjteménye, amely magyar ásatásból származó tárgyakkal is büszkélkedhet.

Relieftöredék Haunefer sírjából. Óbirodalom, 6. dinasztia (i. e. 3. évezred vége)

S hogy egy állandó kiállítás is lehet izgalmas, arra a Szépművészeti régi-új egyiptomi tárlata nagyszerű példa. Az újrarendezett, átépített, nagyobb területen, új szerzeményekkel kiegészült kiállítás új koncepcióval teszi átláthatóbbá, könnyebben befogadhatóvá Egyiptom ősi kultúráját, az eddigi kronológiai helyett tematikus egységekbe rendezve repíti át a látogatót az ókori birodalom több ezer éves történelmén. Elmentünk hát mi is, hogy a saját szemünkkel győződjünk meg az eredményről. Nem kellett csalódnunk.

A kiállítást Liptay Éva, az egyiptomi gyűjtemény vezetője és az újrarendezett tárlat kurátora mutatta meg a Múlt-kornak. "Időszerű volt a kiállítás újrarendezése, mert 1996-ban nyílt meg a legutóbbi állandó tárlat, s nagyjából 15 évenként érdemes megújítani egy állandó kiállítást. Ezt az egyiptomi tárlat esetében 2004-2005 óta terveztük" - mondta el Liptay Éva a Múlt-kornak. Ekkor döntöttek úgy, hogy teljesen más koncepciót valósítanak meg, s az eddigi kronológiai elv helyett tematikus helyeket hoznak létre: a két meglevő kiállítótér és a raktár helyett három termet. Megnyitottak átjárókat, lefalaztak egy új raktárhelyet, aminek eredményeképpen három, egymásból átjárható terem lett.

A három tematika az "Emberek, "Istenek”, "Halottak" koncepciója köré épül, amit a színszimbolikával is igyekeztek hangsúlyozni - ez igen látványosra sikeredett. Az elsőben, az emberek termében a zöld dominál: az egyiptomiak az életet ugyanis a sarjadással, a növényekkel, a Nílus utáni természeti újjászületéssel hozták kapcsolatba. Az isteneké kék lett, mivel ők az ókori egyiptomi elképzelés szerint az égben laknak. A harmadik terem a halottak terme, amely egy szép, mély piros színt kapott, egyrészt mert a túlvilág istenének jellegzetes múmiavászon színe is ilyesfajta piros volt.

Relieftöredék Haunefer sírjából

"Az érdekelt minket, hogy az univerzumnak ez a három csoportja: az emberek, az istenek és a halottak hogyan kommunikáltak egymással, hogyan járhatók át ezek a szférák, s az emberek milyen elképzeléseket alkottak erről" - fejtegeti a kurátor. Az első teremben ennek megfelelően olyan témaköröket érintenek, amelyek pontosan ezt a kommunikációt magyarázzák meg. Például a teremtést, amely részben ehhez a kommunikációhoz kötődik, s amelynek tárgyait két vitrinben mutatják be. A következő nagyobb tematikus egység a király köré épül, aki maga is egy közvetítő, hiszen isteni származású, s aki az istenek hatalmát képviseli: ő mutatta be a rituálékat, tárgyalt az istenekkel és közvetítette jóindulatukat az emberek felé.

Az ókori egyiptomi teremtéstörténetek első nyomait a piramisszövegek őrzik. Az Óbirodalom korában, az ötödik és hatodik dinasztia idején született, óegyiptomi (óbirodalmi) nyelven íródott vallásos-mágikus történetek valószínűleg a világ legrégebbi vallási szövegei, amelyeket a szakkarai piramisok belső falára és az uralkodói szarkofágokra véstek. A piramisszövegek számos különböző típusú és stílusú alkotás gyűjteményei, megtalálhatók benne himnuszok, dramatikus és áldozati szövegek, valamint különböző védő és elriasztó ráolvasások is. Az egyiptomi teremtésmítoszok közös kiindulópontja, hogy a világ teremtése előtt egy végtelen mélységű vízi anyag, Nun létezett, ahonnan az általa börtönbe zárt istenek nem tudtak szabadulni, így a világ megteremtése arra szolgált, hogy az istenek végre megjelenhessenek. Nun zár magába minden isteni és emberi létet, ahonnan előbb egy kis domb emelkedik ki, amelyen az első főistenek, a világ megalkotói foglaltak helyet.

A teremben balra, a falon egy hosszú, beépített vitrin látható, benne a mindennapi mágiával kapcsolatos műtárgyakkal. "Az emberek - akik nem jutottak be az istenek templomaiba - megtalálták az istenekkel való kommunikáció módját. Olyan tárgyakat állítottunk ki, amelyek részben az élet kritikus időszakaira - ilyen volt a rendkívül sok gyermek és édesanya halálával végződő szülés - vonatkozó mágikus eljárásokat mutatják be" - így a kurátor, aki kiemelte a törpeként ábrázolt Bészt, valamint a vemhes víziló alakú Thoérisz istennőt, akik félelmetes külsővel rendelkeztek, miután a gyermek és az édesanya körül ólálkodó démonokat kellett elűzniük.

Hathor-fejes jelvény töredéke. Későkor, 26. dinasztia (i. e. 7–6. század)

A következő nagyobb egység az egyiptomi írással kapcsolatos tárgyak, vitrinek. Ahogy azt Liptay Éva is hangsúlyozza, az írás Thot ajándéka volt, tehát valamilyen módon az emberek és az istenek közötti kommunikációval állt összefüggésben. Az egyiptomiak úgy képzelték, hogy a hieroglif jelek - amelyek mindegyike egy-egy élőlényt, tárgyat, fogalmat ábrázolt - a teremtéskor az isten által megteremtett tökéletes formái az általuk reprezentált dolgoknak, a kimondott és leírt szavak, szövegek pedig mágikus erővel bírnak.

A hieroglif írás (másik nevén képírás) körülbelül hatezer évvel ezelőtt alakulhatott ki. A hieroglifa, vagyis egy rajzos szimbólum eredetileg mindig konkrét tárgyat, élőlényt jelölt, ám később - a kutatások szerint négyezer évvel ezelőtt - az egyiptomi írás már az abc összes hangjegyét külön jelölhette. A hieroglif írás kurziválódása után a papiruszon egyszerűbben megformálható jelekké változott, s kialakult a hieratikus írás. Ebből fejlődött ki a démotikus írás, amely már szinte folyóírás, s az eredeti piktogramokat már szinte lehetetlen felismerni benne. E három írásrendszert párhuzamosan használták Egyiptomban, s tulajdonképpen ennek köszönhetjük újkori megfejtésüket is, ugyanis az 1799-ben felfedezett rosette-i kövön a démotikus és a hieroglif írás mellett görög nyelven is ugyanazokat a szövegeket írták egymás mellé, így Champollion ki tudta következtetni mondanivalójukat.

Mit keres a gabona a koporsóban?

Ebben a teremben helyezték el a sztéléket, amelyek legnagyobb része halotti sztélé. Ezek azt a célt szolgálták, hogy a sírba eltemetett halott rendszeresen részesüljön áldozati adományban. A sztélékén az áldozat bemutatását, azaz az emberek és istenek/halottak közti kommunikációt láthatjuk. Itt található a múzeum egyik új, 2012-ben szerzett műtárgya, a sztélékhez funkciójában hasonló ősbüszt. E tárgyak teste sematikus, fejük kidolgozott, nincs rajtuk felirat, s egy tiszteletre méltó őst ábrázoltak, akikről azt gondolták, hogy jó közvetítők az istenek felé.

Az első terem befejező tematikájának folytatásaként a második terem bevezető darabja is egy nagyméretű sztélé, amely a fáraó és az isten közötti kapcsolatot ábrázolja egy áldozati jeleneten. A második terem az istenek és az egyiptomi templomok világát mutatja be. Itt a szakemberek próbálták hangsúlyozni, hogy ez egy elzárt tér, ahova nem mindenki léphetett be, csak a papok egy része. Itt lett kialakítva egy naosz (szentély), ahol különböző isteneket mutatnak be - természetesen kicsinyített formában. Az istenszobrok a templomokban persze életnagyságúak voltak, s nem ritkán nemesfémből vagy nemesfémdíszítéssel készültek.

Férfiportré, Óbirodalom, 5–6. dinasztia (i. e. 25–22. sz.)

A terem egy másik részében rituális eszközöket (például a csörgő hangszerként használt szisztrumot), újévi köszöntő edénykéket, illetve áldozati táblákat láthatunk. Utóbbiakról azt kell tudni, hogy jelképes áldozatok voltak, amelyek arra szolgáltak, hogy ha a valóságban nem mutattak be áldozatot - például valamilyen oknál fogva a család nem gondoskodott erről -, akkor azt jelképesen biztosították az élők sorából eltávozottnak. A terem másik felében Ozirisz áll a középpontban, aki mint túlvilági istenség, szorosan kötődik a harmadik teremhez.

A terem egyik éke a gabona Ozirisz. Ennek lényege, hogy az ókori egyiptomiak termőföldből és gabonamagvakból egy Ozirisz múmiáját formázó mintát készítettek, és azt csíráztatták, öntözték 9 napon át. Amint ez a 9. napon kicsírázott, úgy gondolták, hogy az isten újjászületett, ahogy a föld, Egyiptom is, majd ezt a gabona múmiát később rituálisan eltemették. A tárlaton itt egy sólyomfejű koporsó látható.

A túlvilág termében számos koporsó és két múmia is található, amelyeket részben már vizsgálták, de kutatásuk még javában folyik. A már ismert eredményeket a falon olvashatjuk, CT-felvételekkel, magyarázatokkal kiegészítve, illetve itt kapott helyet az egyik múmia arcrekonstrukciója is. A koporsókon kívül rengeteg olyan tárgytípust mutatnak be, amelyek a túlvilági boldoguláshoz voltak szükségesek. Itt is, mintegy az első terem folytatásaként elhelyeztek egy hosszú fali vitrint, ahol azt láthatjuk, hogy Anubiszt mennyire sok módon, milyen különböző médiumokon ábrázolták - koporsótöredékeken, múmiavásznon, rajzként, vagy éppen amulettek formájában.

Fiatal nő Hathor istennő jelvényével. Újbirodalom, Ramesszida-kor (i. e. 13. sz.)

Egy másik fontos csoport a túlvilági életre utaló szívskarabeuszok, szívamulettek gyűjteménye. Az egyiptomiak szerint a halottnak Ozirisz isten ítélőszékénél, 42 bíra előtt kellett bevallani az életben esetlegesen elkövetett bűneit, illetve éppen ellenkezőleg, tagadni azokat, magyarázza Litkay Éva. Az egyiptomi vélekedés szerint a szív önálló entitás lett a túlvilágon, amelyről úgy gondolták, hogy nemcsak az érzelmeknek, a keringésnek, hanem a lelkiismeretnek és a gondolatoknak is a központja. Az agy szerepét nem ismerték, ezért sem mumifikálták.

A szív fontos szerepet játszott az ókori egyiptomiak kultuszában. A „szív megmérettetése” elnevezésű szertartás során az igazság mérlegének egyik serpenyőjébe az elhunyt szívét, a másikba egy strucctollat helyeztek, amely Maatot, az igazságosság és a rend istennőjét jelképezte. Amennyiben a halott szíve könnyebb, mint a strucctoll, az illető méltó, hogy az istenek társaságába kerüljön a túlvilágon. A strucctollnál súlyosabb szív viszont egyértelműen azt jelzi, hogy az eltávozott nem élt tisztességes életét.

Kait koporsója, Középbirodalom, 12. dinasztia eleje (i. e. 1985–1940)

A következő nagyobb egységet az állatmúmiák alkotják, amelyek a kurátor megfogalmazása szerint ugyan nem teljesen csak a halotti kultusz részei, de pont ezért jól illenek a képbe. Az állatokat általában nem azért temették el, mert maga az állat volt lényeges, hanem mert ez az istenek egy jelképe volt, az isteni kultuszhoz tartozott. A templomok szent temetőibe az i.e. 1. évezred második felében a zarándokok vagy hívők vásárolhattak állatmúmiát, hogy aztán kegyes ajándékként eltemethessék az isten számára. Voltak persze olyan állatok, amelyeket nem tömegesen temettek el - például az Ápisz-bika, amelyből egy időben csak egy példány volt a templomban.

A terem legvégében egy elkerített részen múmia alakú koporsók láthatók: közülük hat darab az 1907-es gamhudi ásatás révén került a múzeumba, köszönhetően annak, hogy egy magyar kereskedő szponzorálta az expedíciót. Az itt kiállított négy darab kanópusz edénybe a belső szerveket: a gyomrot, a tüdőt, a beleket és a májat helyezték, illetve látható néhány szolgaszobor, ún. usébti, amely a túlvilági munkát végezte el a halott helyett. Az új szerzemények közül kiemelkedik a múzeum által idén, 100 millió forintos állami támogatással megvásárolt, egy óbirodalmi (i.e. 2200 körül) sírból származó, több mint két méteres reliefes faltöredék. A másik pedig egy bronzkés, amelyen egy királyfi neve olvasható, s amelyet 2012-ben vásárolt a múzeum.