Deák Ferenc, a puritán politikacsináló

A politikai pálya csúcsán, majd „belső emigrációban”

Nyílt politikai szerepvállalásra 1860-1861-ben vállalkozott újra. Deák - aki az 1848 áprilisában kivívott törvényeket tekintette jogalapnak - úgy vélte, a Habsburg uralommal való megbékélés jegyében időszerű, hogy kompromisszumos tárgyalások kezdődjenek a két fél között. A kiegyezést azonban nem bármi áron tervezte, így a magyar országgyűlés hatáskörét megcsonkító Februári Pátens tartalmát elfogadhatatlannak tartotta, de a tárgyalási készség jegyében az elutasítást az uralkodóhoz intézett felirati formában kívánta megtenni, szemben a másik, határozati stratégiával, amely nem ismerte el Ferenc Józsefet az ország királyának és mindenféle alkut elutasított. A szavazás végül a határozatiak vezetője, Teleki László öngyilkossága és Deák Ferenc hatásos felirati beszéde folytán utóbbi elképzelése szerint történt.

A kiegyezéshez vezető út kezdetét a politikus 1865-ben közreadott Húsvéti cikke jelentette, amit egy pár hónappal korábbi bécsi kezdeményezésre írt meg. Írásában megfogalmazta, hogy az alkotmányosság visszaállítása esetén a magyarok hajlandóak bizonyos engedményekre az áprilisi törvényekből annak érdekében, hogy a birodalom egysége fennmaradjon.

A felgyorsuló tárgyalások - amelyet rövid ideig megszakított a porosz-osztrák háború - kulcsszereplője volt Deák és a később miniszterelnökké kinevezett Andrássy Gyula. Miután a magyar tárgyalófél az osztrákok külpolitikai kudarcai után is tartotta magát a korábbi követelésekhez, 1867-ben a két oldal megkötötte a kiegyezést. Ezt többen bírálták, így mindenekelőtt Kossuth, aki úgy látta, a Monarchia halálra van ítélve, de Deák vélekedése szerint a kialkudott konstrukció összhangban volt a korábbi törvényekkel, az ország pedig „beékelve a hatalmas orosz és német birodalom közé”, függetlenségét önállóan nem őrizhetné meg.

Deák Ferenc politikai pályafutásának egyik mérföldköveként tekinthetünk a kiegyezés megkötésére. Mérsékelt, türelmes és nyugodt karaktere, kompromisszumokban gondolkodó látásmódja és jó taktikai érzéke folytán a haza érdekében megfogalmazott céljait sikeresen elérte. Kormányzati pozícióra nem vágyott, ilyesmit nem is vállalt, demonstrálva ezzel azt, hogy a tevékenységében nem a személyes ambíciók vezérelték.

A haza bölcse utolsó éveiben tartózkodott a politikai szerepvállalástól, betegsége, szívbaja egyre inkább elhatalmasodott rajta. Utolsó hónapjait szeretett gyámleánya, Vörösmarty Ilona és annak férje, a későbbi miniszterelnök, Széll Kálmán körében töltötte, míg 1876-ban, életének 72. évében utol nem érte a halál. A 19. század egyik legnagyobb formátumú politikusa volt, tevékenysége pedig sorsfordítónak számít a magyar történelemben. 

1. A puritán élet és az ambíciók
2. A reformok szolgálatában, a „kötelező” miniszterség és a szabadságharc
3. A haza bölcse passzívan is tevékeny
4. A politikai pálya csúcsán, majd „belső emigrációban”

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2015

• Az amerikai elnökök rettegett ellensége: a "húszéves átok"
• Különös kapcsolatban állt az égiekkel "Erdély Gödöllője"
• „A halál oka ismeretlen” - rejtélyes halálesetek a szocializmus évtizedeiből
• Aki egy ültő helyében száz kisfröccsöt is megivott
• Különös halálesetek a tudomány és a művészet világából
• Férfiaktok és romantikus novellák - hét diktátor furcsa hobbival
• Mit keresett Buffalo Bill Magyarországon?
• Ami kenterbe veri a Trónok harcát: Árpád-házi rémhistóriák
• Az athéni, akinek a fejére esett egy teknős