Hetven éve kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása

A zsidók jogainak korlátozása

A magyar nemzetgyűlés 1920. szeptember 26-án fogadta el a nem keresztény származásúak egyetemi felvételének szabályozásáról szóló törvénycikket, az ún. numerus clausust. Ez kimondta, hogy az országban élő "népfajok, nemzetiségek" nem tanulhatnak az egyetemeken nagyobb arányban, mint amekkora részarányuk van az összlakosságon belül. A zsidó származásúak továbbtanulásának korlátozására is született jogszabály csorbította a magyar zsidóság 1867-ben törvénybe iktatott politikai emancipációját.

1938. május 29-én hatályba lépett az első zsidótörvény, melynek értelmében a sajtó, az ügyvédi, a mérnöki és az orvosi kamara tagjainak, az üzleti és kereskedelmi alkalmazottaknak legfeljebb 20 százaléka lehetett zsidó vallású. A törvény ellen 59 keresztény magyar író, művész és tudós - mások mellett Bartók Béla, Kodály Zoltán és Móricz Zsigmond - tiltakozott.

Az 1939. május 5-én kihirdetett második zsidótörvény vallástól függetlenül zsidónak minősítette mindazokat, akiknek legalább egyik szülőjük vagy legalább két nagyszülőjük zsidó vallású volt, és az értelmiségi és művészi pályákon 6 százalékban maximálta a zsidóság arányát. Az 1939-ben elfogadott honvédelmi törvény teremtette meg a háború éveiben több tízezer zsidó életét követelő fegyvertelen honvédelmi munkaszolgálat jogi alapjait.

Az 1941. augusztus 8-án kihirdetett harmadik zsidótörvény megtiltotta a zsidók és nem zsidók közti házasságot, és "fajgyalázásnak" minősítette a nem zsidók és zsidók közti, házasságon kívüli nemi kapcsolatot. 1941. augusztus 27-29-én történt a holokauszt magyarországi zsidókat is érintő első tömegmészárlása: a németek az általuk megszállt ukrajnai Kamenyec-Podolszkij mellett mintegy 23 ezer embert végeztek ki, közülük mintegy 10-12 ezren lehettek Magyarországról kitoloncolt, javarészt hontalan zsidók.

Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után a Sztójay-bábkormány sorra hozta a zsidóellenes rendeleteket a sárga csillag viselésétől a kerékpárok beszolgáltatásán és a zsidók lakásának igénybevételén át a zsidók gettókba, Budapesten úgynevezett zsidóházakba való költöztetéséig. 1944. április 16-tól datálható a magyarországi zsidók elkülönítése, vidéken 1944 tavaszán gettókba zsúfolták a zsidóságot, majd általában valamilyen ipari létesítményből kialakított gyűjtőtáborokba vitték, ezután pedig rövidesen deportálták őket az ausztriai, németországi és lengyelországi koncentrációs (megsemmisítő) táborokba.

A tömeges deportálások 1944. május 15-én kezdődtek, először a keleti országrészekben, a visszacsatolt Kárpátalján és a Felvidéken, majd az egész országban. Az Adolf Eichmann által irányított német stáb a magyar közigazgatás és csendőrség apparátusának közreműködésével hajtotta végre néhány hónap alatt 437 ezer magyar állampolgár bevagonírozását. Auschwitzba napi négy szerelvény, összesen 147 vonat indult. Budapest zsidóságának elhurcolását a nemzetközi tiltakozás hatására Horthy Miklós kormányzó július 6-án leállította.

1. A zsidók jogainak korlátozása
2. Embertelen körülmények

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2021

• A táskák története
• Magyarországi népszámlálások 1920–1990 között
• Rákosi Mátyás népes családja
• A rock and roll rugói
• Hét pusztító fertőzés
• A művészet megszállottja: Peggy Guggenheim
  
• Magyar szülésznők szerveződése a századfordulón
• A „másik” Rajk
• A gyűjtögető Jan van der Heyden