Újkori bálok a farsangi időszakban

Álarcosbál Budán

Így érthető, hogy 1785-ben Mathias Giradonnak fejtörést okozott, hol lehetne az alkalomhoz és a résztvevők rangjához méltóan megrendezni a következő karnevál idején a bálokat. Kérvényében nem csekélyebb építményt tűzött ki helyszínként, mint a budai királyi palotát. Ezen felül kérte az álarcos bálok tartásának engedélyezését is. Vajon miért lett volna jó az államnak, ha támogatja a találékony polgár javaslatát? Mivel a korabeli gazdaságpolitika monopóliumok révén igyekezett minél nagyobb bevételt biztosítani a kincstár számára (gondoljunk például a szerencsejátékok monopóliumára vagy a dohánymonopóliumra stb.), Giradon is hasonló bevételi forrással kecsegtette a véleményezőket.

Giradon a belépőjegyek árának előre megszabott százalékáért folyamodott a budai rendezvények, az ún. redoute-ok szervezési jogáért. Ezen túl úgy vélte, a bevételi összeg egy részéből pénzügyi alapot hozhatnának létre. A kora újkorban széles körben elterjedtnek számítottak az ún. alapok, alapítványok (idegen szóval fundus, fond). Ezek bevételei hozzájárultak különféle nemes, emberbaráti célok finanszírozásához is, legyen ez akár egy árvaház fenntartási költsége, vagy akár egy színházé - mint amelyet esetünkben Giradon csábító lehetőségként vetett fel.

Úgy tűnik, végül nem talált meghallgatásra a szemfüles Giradon kérvénye, mert néhány hónappal később az uralkodó a budai polgárok folyamodványát részesítette előnyben, akik a császár 1783. évi budai látogatása során elhangzott ígéretekre hivatkozva próbálták elérni céljukat. A látogatás során az uralkodó személyesen vizsgált meg több budai épületet, így az 1782. január 12-én kibocsátott rendelete értelmében feloszlatott budai klarissza kolostor épületét is. Míg kezdetben a papnevelde céljára jelölték ki, II. József 1783 őszén az országgyűlés Pozsonyi átköltöztetését és az üresen álló kolostor épületbe költöztetését határozta el (a papnevelde Pozsonyban került elhelyezésre).

A ma Úri utca 49. és Országház utca 28. szám alatti épülettömb átalakítása és felújítása azonban lassan haladt előre, sőt egy időre veszélybe került a munkálatok befejezése is. 1785 tavaszán azonban ismét megindultak a munkálatok, így az év végére már néhány reprezentatív terem elkészült. II. József a budaiak folyamodványára válaszolva engedélyezte, hogy az országház épületében kialakított termet, a hozzátartozó két szobát és a konyhahelyiséget a budai lakosok felhasználhassák a farsangi bálok céljára. 

Az írás folytatása a Magyar Nemzeti Levéltár Archívumában olvasható

1. Dominóbál, maszkabál
2. Álarcosbál Budán

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2010

• Az igazi Trebitsch
• Magyarországi gyász Sztálinért: "Meghalt mélységes megrendelésre"
• Romkert: egy Vas megyei kastély kálváriája
• Két magyar motoros kalandjai a Föld körül
• A kannibál gróf kalandjai
• Március 15. vagy április 11.? Egy nemzeti ünnep viszontagságai
• Hidegre tett konfliktus: harc az Antarktiszért
• Hogyan vált a házastársi erőszak bűncselekménnyé?
• A heraldikai káposzta története Ambrus Lajos tolmácsolásában