Több fal is létezett a kínai Nagy Fal előtt

2014. január 8. 08:56

A több mint kétezer évvel ezelőtt épített Nagy Fal az ősi kínai építészet monumentális megnyilvánulásainak egyik legszebb példája. Több ezer kilométeres hosszával arra szolgált, hogy megvédje a külső támadásoktól az újonnan egyesült birodalmat. Azonban a ma ismert és látható fal létrejötte előtt a háborúzó kínai dinasztiák egy sor másik falat is felhúztak. Egy amerikai régész nemrégiben az egyik legnagyobb felmérésébe kezdett.

Korábban

A chicagói Field Museum kutatójának, Gary Feinmannak nem volt célja egy újabb nagy fal feltárása. Azonban két évvel ezelőtt a kelet-kínai Santung tartományban járva, jó régészhez híven a földet bámulva cseréptöredékeket keresett, amikor egy ókori fal nyomaira bukkant, amelyet azóta "az első Nagy Falnak" hív.

A néhány helyen egykor akár a 15 méteres magasságot is elérő falról tudtak a santungi emberek, s azt az i. e. első évezredének közepére datálták, ezzel évszázadokkal megelőzi a ma is látható építményt. Amit Feinman felfedezett, egy korábbi fal része volt. "Jól lehetett látni a későbbi felderítéseink alkalmával, hogy az építményt igényesen tervezték meg" - mondta, majd hozzátette: "a magasabb hegygerinceken fut végig, amelyek Kelet-Santungban igen sziklásak. A fal felső részén meglepően jó állapotban maradt fenn."

Az ősi fal megszállottjává váló amerikai régész nagy álma, hogy feltárhassa az egész építményt, amely szerinte több száz kilométer hosszan kígyózhatott a hegygerinceken.

A kínaiak a fal építésekor az úgynevezett "döngölt föld" technikáját alkalmazták. A munkások egy meglehetősen finom szemcséjű anyaggal dolgoztak, ezt tonnaszámra hordták fel a hegytetőkre, ahol cölöpök segítségével sűrítették össze. Feinman úgy véli, a fal így képes volt átvészelni az elmúlt 2500 év megpróbáltatásait. Egy ilyen volumenű építmény megalkotása - a későbbi falhoz hasonlóan - több ezer munkáskezet igényelt. Gideon Shelach, a Jeruzsálemi Egyetem munkatársa szerint a Csi-dinasztia vezetőinek az építők verbuválása nem okozhatott gondot. "Rendkívül jó képességekkel rendelkeztek a lakosok háború esetén történő toborzásában, így a megfelelő számú munkás megszerzéséhez is adottak voltak a feltételek" - magyarázta.

A Nagy Fallal ellentétben, amely körülbelül 300 évvel később követte elődjét, a "Nagy Csi-fal" nem a hódítók határon kívül tartása végett épült. "Ezt a falat a már meglévő államalakulatok határára húzták fel" - mondta a kutató. A régió egymással folyamatos háborúban álló dinasztiái igyekeztek minél hatalmasabb létszámú seregeket fegyverben tartani, az állandó háborúskodásból végül Csin Si Huang-ti került ki győztesen. "Csin hadserege, amely az összes kínai államot leigázta, tíz év alatt mintegy másfél millió katonát alkalmazott" - mondta Shelach.

Az egyik leghíresebb kínai császár 221-ben véglegesen egyesítette a területeket, majd hozzálátott az addig számtalan független részből álló terület egységes birodalommá szervezéséhez. "Rájött, hogy a jó magas falak úgymond kezelhetőbb szomszédokat eredményeznek, így az északi területeken hatalmas építkezésekbe kezdett - még nagyobba, mint a Csi-dinasztia. Az általa építtetett falszakasz a ma ismert Nagy Fal része" - mondta Feinman, aki szerint a mai kínaiak egyre intenzívebben érdeklődnek a Csi-fal iránt is, amelyet a folyamatos építkezések immáron veszélybe sodortak. "Érdekes, hogy a Csi-fal manapság földútként szolgál a különböző faluközösségek között. Tehát ami egyszer a népek szétválasztására épült, ma azok összekötőivé lett" - tette hozzá.