Hamisítvány Szent István nevében a 17. századból

Az oklevél szövegét Inchoffer Menyhért publikálta először egyháztörténeti művében (Inchoffer, Melchior: Annales ecclesiastici Regni Hungariae, Romae, 1644. 256-257.) és forrás megjelöléseként azt állította, hogy a szöveget Levakovics Rafael ferences rendi szerzetestől kapta, aki szerint e bullát Verancsics Antal érsek 1550-ben másolta le a traui (ma Trogir, Horvátország) levéltárban. „Végül pedig mi - írja Inchoffer -, [...] hogy ne lappangjon tovább magánemberek titkos fiókjainak sötét mélyén, a jog és a nyilvánosság érdekében közöljük ezekben az évkönyvekben." (Bene Sándor fordítása)

A bulla hitelességét először Gottfried Schwarz támadta meg 1740-ben, majd végül másfél évszázados vita után Karácsonyi János bizonyította be 1891-ben, hogy az oklevél gyenge újkori hamisítvány, amelyet VII. Gergely pápa okleveleiből és Szent István király úgynevezett Hartvik-legendájából állítottak össze az 1630-as években azzal a céllal, hogy a magyar király 17. századi főkegyúri jogát (azaz a főpapok királyi kinevezését) igazolja. Szerzőjét Karácsonyi Marnavics Tomkó János boszniai püspök személyével azonosította. Az újabb kutatások inkább más, szintén délszláv származású egyháziak közreműködését feltételezik hamisítóként, elsősorban Levakovics Rafaelt, és a bulla megszövegezését 1638-ra teszik. A történészek az oklevelet a 17. század egyházpolitikai történetének jelentős forrásaként tartják számon, de Szent István korára vonatkozóan nincs forrásértéke.

Az oklevél latin szövegét csak publikációkból és újkori másolatokból ismerjük. Amikor 1877-ben az Országos Levéltár első főigazgatója (ahogy akkoriban nevezték: főlevéltárnoka), Pauler Gyula és munkatársa, Óváry Lipót allevéltárnok elkezdték kialakítani az újjászervezett levéltár első időrenden alapuló gyűjteményét, a Diplomatikai Levéltárat, és a régi levéltár különböző fondjaiból és állagaiból kiszedték a mohácsi vész előttről származó okleveleket, a Szilveszter-bulla lett az első darab, ez kapta a DL 1-es sorszámot. Nemcsak az eredetiben megmaradt okleveleket emelték ugyanis ki régi őrzőhelyükről, hanem a másolatokat és az újkori átírásokat is, köztük a hamis okleveleket is. A Szilveszter-bulla eredeti őrzőhelye a Magyar Kamara Archívuma, Kincstári levéltárának az 1770-es években kialakított gyűjteménye, a köztörténetileg fontos iratokat tartalmazó, úgynevezett „Acta publica" volt, ahol két helyen is (Fasc. 1. No. 6. és Fasc. 39. No. 1.) fellelhető volt három egyszerű másolati példányban. Mindhárom a 17-18. századból való.

Rácz György írása és a forrás a Magyar Nemzeti Levéltár oldalán

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

7 960 ft 6 490 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 9 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

2. Hunyadi Mátyás uralkodása
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• A befolyásolható ifjú király előbb esküt tett Hunyadi Lászlónak, majd kivégeztette
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• Fényes győzelmet arattak Kinizsiék Kenyérmezőnél a portyázó törökök felett
• A "lacipecsenye" és a "lacikonyha" kifejezések is Dobzse László király emlékét őrzik
• A kiéheztetés lassú, de biztos fegyverével kényszerítette térdre Ausztriát Mátyás király
• A skót klánalapító, a skizofrén és a püspök – öt királyi fattyú a magyar történelemből
• Akire a bakó negyedszer is lesújtott
• A Habsburg, aki elvesztette Bécset