Megtalálták Aquincum elveszett városfalát
Több mint százhúsz év kutatás után most nyáron sikerült végre megtalálni Aquincum római kori polgárvárosának keleti falát. A Budapest-Esztergom vasútvonal átépítése során gazdag leletanyag: pénzérmék, kerámiaedények és az erdők istenének apró szobra is előkerült.
Nagy várakozás előzte meg az idén tavasszal megindult régészeti munkálatokat az esztergomi vasút felújítási munkálatai kapcsán, hiszen a vasút kelet-nyugati irányban a római kori városon és közvetlen környezetén halad keresztül. A régészetileg védett területen a BTM Aquincumi Múzeumának csapata követi nyomon a földmunkákat és végzi el a szükséges feltárásokat Láng Orsolya és Lassányi Gábor ásatásvezető régész irányításával. A feltárások gyors és gördülékeny kivitelezését segíti a múzeum a beruházó Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztési Zrt. (NIF) és a kivitelező A – Híd konzorciummal kialakított jó munkakapcsolata.
A jelenlegi munkálatok során eddig elsősorban a várostól nyugatra, a római kori villaövezet területén volt néhány kisebb beavatkozás. Itt római és középkori leleteket gyűjtöttek a múzeum munkatársai. A kutatások eddigi legfontosabb állomása a római kori város keleti szélén most készülő vasúti hidak pilléralapjainak feltárása volt.
Ásatás a vasúti töltés alatt
Itt az egyik pillér alapozási gödrében - már a város határán kívül - egy kút és egy nagyméretű szemétgödör került elő, az utóbbiból hatalmas mennyiségű, 2000 éves városi szemét: konyhai és asztalai edények, ételmaradékok (állatcsontok), érmek, táblás játékok zsetonjai és a közeli fazekasműhely hulladékai (rontott edények töredékei) kerültek elő. A leletek között több, mint 1800 éves, a mai Francia – és Németország területén készült díszedények (terra sigillata) és Hadrianus császár bronz érméje is megtalálható.
A nyugatabbi - már a római városon belül - kiásott pillér helyén sikerült pontosan azonosítani a település keleti szélét: előkerült a határt jelző, nagyméretű vizesárok, az egykori városfal már az ókorban lebontott maradványa, illetve egy, a város határával párhuzamosan futó kövezett út is. A vizesárokból ruhakapcsoló tűk (fibulák), pénzérmék és edények darabjai származnak, amelyek szerint az árkot az i. sz. 2. század első felében áshatták ki a rómaiak.
Római kori ruhakapcsoló tűk, pénzek és egy csont játékkorong
A most előkerült maradványoknak azért van különösen nagy jelentőségük, mert míg a négy oldalról fallal körül vett város másik három oldala már ismert volt, a kutatók idestova 120 éve keresték a település ezen keleti határát – mindeddig eredménytelenül. Néhány évvel korábban ugyan már sikerült azonosítani a városfal előtti egyik árok részletét, a keleti fal most volt megfigyelhető először.
A felsorolt igen gazdag leletanyagban fellelhető egy apró, Silvanust, a kertek, birtokok és erdők védőistenét ábrázoló ólom szobrocskája. Hasonló tárgyakat általában az isteneknek szánt ajándékként helyzeték el szentélyekben. A város ezen északkeleti sarkában az aquincumi ásatások 120 évvel ezelőtti megindulása óta gyakorlatilag nem volt mód módszeres feltárásra, így az előkerült emlékek nagy jelentőséggel bírnak.
Ez is érdekelhet
Silvanus isten apró ólom szobrocskája
A feltárások és megfigyelések a vasútépítéshez kapcsolódó földmunkák idején még folytatódnak, de az már most egyértelműen látszik, hogy a vasútvonal több mint 100 évvel ezelőtti megépítése során a régészeti emlékek jelentős része épen maradt a töltés és sínek alatt. A mostani felújításhoz kapcsolódó régészeti munkák egyedülálló - és az adott területen feltehetően hosszú időre az utolsó - lehetőséget nyújtanak Aquincum titkainak feltárásához.
