Egy tudományos plágiumvita az 1840-es években

Az 1830-as évek végén jelentek meg az első olyan szerzői jogi töprengések, illetve törvénytervezetek, amelyek az írók, kiadók, szerkesztők érdekeit kívánták védeni a visszaélésekkel szemben. Ez idő tájt, 1840-41-ben történt, hogy bizonyos Cherrier Miklós János (1790-1862), a nagyszombati érseki líceum egyházjog és egyháztörténet tanára megjelentette négykötetes egyetemes egyháztörténeti művét Institutiones historiae ecclesiasticae N.[ovi] F.[oederis] címmel.

1841 júliusában egy másik pap-történész, a veszprémi egyházmegyében tanító Udvardy Ignác (1810-1874) az Athenaeum című folyóiratban tett közzé – ekkor még névtelenül – Írói orzás címmel egy rövid cikket, amelyben Cherriert plágiummal vádolta meg. Azt írta, Cherrier kevés kivételtől eltekintve két másik egyháztörténeti monográfia szövegét dolgozta át. Nem egy az egyben másolt, hanem „szinonimizált”, vagyis az átmásolt mondatok egyes szavait rokon értelműekre cserélte, s ha egy-egy tagmondatot felcserélt is, az eredeti szövegek szerkezete és tartalma jól felismerhető maradt. A cikk úgy becsülte, hogy Cherriernek alig volt önálló szövege, lényegében a terjedelmes szöveg egészét másoktól ollózta össze.

Megjelölte a plagizált műveket is, ezek közül az egyik Vass László (1780-1842) kanonok, pesti egyetemi tanár Institutiones historiae ecclesiasticae novi foederis című 1828-ban megjelent műve volt. (E munka egy hosszabb távra tervezett sorozat első és egyetlen megjelent darabja az Introductio vagyis bevezetés címet viselte.). A másik forrás szerzője Jacob Ruttenstock egyháztörténész (1776-1844), a bécsi egyetem teológiai karának tanára volt, aki 1832 és 1834 között jelentette meg Bécsben az Institutiones historiae ecclesiasticae N.[ovi] T.[estamenti] című három kötetes művét.

Udvardy azt állította, hogy Cherrier sorról sorra, szakaszról szakaszra, fejezetről fejezetre átírta az említett művek szövegét, s „a széles olvasottságú, igaz szerző fölötte számos idézvényei ugyanazonosságával újranyomtatá”. Hasonló vádat fogalmazott meg Cherrier másik nagy, egyházjogi ismereteket összefoglaló Enchiridion juris ecclesiastici… művével kapcsolatosan is. Cherrier „éppen nem dicséretes tettének” elsősorban azt nevezte, hogy forrásait nem tüntette fel, az idézés szabályai nélkül, sajátjaként kezelte a másoktól „elorzott” szövegeket.

Úgy vélte, az ügy nemcsak az érintett szerzőknek okozott károkat, hanem negatív színben tüntetheti fel a magyar tudományos kutatások színvonalát, s – tekintettel arra, hogy egyházi személyről volt szó – a magyar katolikus egyházat is. Mint írta, ezért érezte erkölcsi kötelességének, hogy a nyilvánosság elé tárja bizonyítékait a plagizálásról. Mivel hatályos szerzői jogi törvény nem létezett, azt is hangsúlyozta, hogy Cherrier eljárásáról egyedül a közvélemény hozhat ítéletet.

Fazekas Csaba cikkének folytatása a Múlt-kor magazin téli számában

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

14. Az iszlám vallás kialakulása és főbb tanításai
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• 10 tény Irán múltjáról
• El Báb – A Kapu: Egy ezredéves várakozás beteljesedése
• Az iszlám korai időszakából származó mecsetet találtak Izraelben
• A Közel-Kelet XIV. századi Marco Polója: Ibn Battuta 30 éves mekkai zarándoklata
• A lázongó janicsárok életének központjában az étel állt
• Az iszlám születése – ki volt Mohamed próféta?
• „Az elképzelhető legarrogánsabb és leggonoszabb emberek”: kik voltak a török elit keresztényből lett muszlimai?
• Hogyan készülhetett Mohamed előtt a világ legrégebbi Koránja?
• Jeltelen sírba temetnék Mohamed prófétát