Ősi dán temetkezési lepel csalánszövetből

2012. október 2. 15:07

A kutatók egy Dániában fellelt urnát beborító szőttes újraelemzése során megtudták, hogy az nem lenből, hanem a bronzkorban finomsága miatt luxusterméknek számító csalánszövetből készülhetett. A Scientific Reports-ban közölt felfedezés új megvilágításba helyezheti a bronzkori Európa kereskedelmét.

Korábban

A dániai sírban talált ősi szövetdarabka nem termesztett lenből készült, amint azt korábban hitték, hanem importált vadcsalánból, ami arra utalhat, hogy a sír lakója messziről érkezhetett. A Scientific Reports című tudományos folyóiratban közölt felfedezés új megvilágításba helyezi a bronzkori Európa kereskedelmét – jelentette be Ulla Mannering, a téma kutatója, a Koppenhágai Egyetem régésze.

„A kőkor óta igen fejlett mezőgazdaság és a textíliák előállításának technológiája figyelhető meg a térségben” – mondta Mannering. „Elég szokatlan, hogy egy társadalom, amelyet a mezőgazdaság határoz meg, egy olyan anyaggal dolgozzon, amely nem a 'sztenderd' mezőgazdasági termelés eredménye, más szóval: vadonélő növényekkel.”

A dániai Voldtoftében, a Lusehøj nevű bronzkori temetkezési helyen fellelt fényes és puha szövet az időszámítás előtti 940-750 közötti időszakra nyúlik vissza, így hozzávetőlegesen 2800 éves. A bronzkor i. e. 3200-től i. e. 600-ig tartott Európában.

A szövetet egy hamvasztott maradványokkal teli urna befedésére használták. Egy fényűző, luxus anyagdarab lehetett, véli a kutató. „Az európai csalánból nyert szálak nagyon finomak, puhák és fényesek, gyakran egyfajta korabeli selyemként emlegetik” – mondta Mannering.

A korábbi elemzések szerint a dán szövet lenből készült, amelynek termesztése széles körben elterjedt volt a régióban. Azonban a norvégiai Bergen Egyetem nanofizikusával, Bodil Holsttal karöltve Mannering és kollégái fejlett módszereket használva ismét analizálták a szövetdarabokat. A rostokat, valamint egyes kristályok növényi szövetben való jelenlétét vizsgálva a kutatók megállapították, a lelet nem lenből, hanem egy csalánszerű növényből készülhetett.

A különböző vizsgálatok (stroncium) továbbá megállapították, hogy a csalán nem is helyben, tehát nem Dániában termett, ami arra utal, hogy importált növényi áruból készülhetett a szövet. Csak néhány olyan régió van, amely a szövetből kinyert stroncium arányoknak megfeleltethető, de a legvalószínűbb jelölt Ausztria délnyugati része. A bronzból készült temetkezési urnában található maradványok a mai osztrák területekről származnak, s valószínű, hogy a szövetanyag is innen eredeztethető, vélekedik Mannering.

A sírban lévő személyes tárgyak (például a két borotva) és a csontozat alapján arra lehet következtetni, hogy az elhunyt Skandináviából jött, s elképzelhető, hogy egy egykoron sokat utazó kereskedőről van szó. „Talán a mai Ausztria területén halt meg, s egy ottani urnába helyezve, textilbe csomagolva hozták haza maradványait dán földre, hogy eltemessék” – mondta a kutató.