Szovjet könyvrazzia Debrecenben
2012. szeptember 4. 12:02
Az 1945. január 20-án, Moszkvában megkötött fegyverszüneti megállapodás 16. pontja értelmében Magyarországon a sajtó feletti felügyeletet az Ideiglenes Nemzeti Kormány (INK) a Szövetséges (Szovjet) Főparancsnoksággal közösen látta el. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) engedélye nélkül se könyvet, se időszaki kiadványt nem lehetett kiadni - írja Nagy Gábor az ArchívNet legújabb számában.
Korábban
Háttér
A fegyverszüneti egyezmény alapján az INK 1945. március 17-én (február 26-ai dátummal) kiadta az 530/1945. rendeletét, amelyben a könyvkiadók, nyomdák, könyvkereskedések, könyvtárak és magánszemélyek számára kötelezővé tette a szovjetellenes, antidemokratikus és fasiszta könyvek (továbbiakban tiltott kiadványok) beszolgáltatását és megsemmisítését. A rendelet erre 15 napos határidőt szabott meg. Április 26-án megjelent az 1.330/1945. rendelet, amely az 530/1945. rendelet végrehajtását hivatott volna szolgálni, és amely első ízben tett említést a későbbiekben felállítandó bizottságról, amelynek feladata a tiltott kiadványok jegyzékbe foglalása volt.
A rendelet kimondta még, hogy a beszolgáltatott könyvekből két-két példányt meg kell őrizni, valamint felkérte az ország lakosságát, hogy legyenek az INK partnerei, és segítsék őket ebben a munkában. Április 28-án aztán a Faust Imre vezetésével megalakult a Fasiszta Sajtótermékek Jegyzékét összeállító Bizottság, aminek eredménye a négy kötetes, A fasiszta, szovjetellenes és antidemokratikus sajtótermékek jegyzéke (továbbiakban Jegyzék). Azonban hiába volt a két rendelet és az éppen felálló bizottság, nem volt túl nagy foganatja. Gerő Ernő meg is jegyezte, hogy a rendeletet senki nem tartja be.
Ezt jól szemlélteti az is, hogy 1945. július 24-én Balogh István miniszterelnökségi államtitkár által jegyzett jelentés készült a SZEB-nek, amely összefoglalta az 530/1945. rendelet kiadása után történteket. A rendelet kiadása után a Miniszterelnökség (ME) felhívta a főispánok és a polgármesterek figyelmét arra, hogy a tiltott kiadványokat gyűjtsék össze, és további intézkedésig tárolják is azokat. A felhívás után az ME jelentést kért az addig végzett begyűjtésről, de az eredménytelen volt. Ezért az ME Erdei Ferenc belügyminiszterhez fordult, hogy mint a főispánok és polgármesterek feletti hatóság, ő maga kérje be a jelentéseket, és ellenőrizze a rendelet végrehajtását. Ezután az ME kérte a belügyminisztert, hogy a beérkezett jelentéseket adja át, hogy azt az ME a SZEB-nek tovább küldhesse. 1945 júniusáig azonban csak a budapesti rendőrség kimutatásai érkeztek meg Erdeihez, aki megsürgette a vidéki hatóságokat, de felhívása hatástalan maradt.
1945 augusztusában megjelent a Jegyzék első része, és még a nyáron meg is indult a begyűjtés az INK irányítása és a SZEB figyelő tekintete mellett, de eredmény így is elég szerény volt. Ennek oka egyrészt, hogy sokan már időnek előtte elégették ilyen tartalmú kiadványaikat, másrészt pedig, hogy a közelgő őszi választások miatt a SZEB sem ragaszkodott túlzottan a nagyobb mozgósításhoz, bár azt a kormány tudtára adták, hogy elégedetlenek az eddigi munkájukkal. Az ME decemberben újabb körlevelet intézett a főispánokhoz, amelyben hangot adott annak, hogy se a Kormány, se a SZEB nem elégedett az eddigi munkával, és bár már két Index is megjelent, a begyűjtés továbbra is csak csordogál. Ezért a „demokratikus ifjúsági szervezetek" a vidéki nagyvárosokban is gyűjtési akciót indítanak, és a főispánoknál jelentkezni fognak a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) helyi, illetve fővárosi tagjai, akik részére főispáni támogatást kért. A tiltott kiadványok begyűjtése azonban továbbra is akadozott.
1946. március 12-én a SZEB egy országos értekezletet hívott össze, amelynek keretében a kormány, a rendőrség, a főváros és a pártok képviselői elmondhatták, hogy mit végeztek. A jegyzőkönyv tanúsága szerint igyekeztek elszabotálni a begyűjtést, azonban a jól informált SZEB átlátott a dolgon, és kemény diktátumot intéz a magyar fél felé. Két nappal később a ME komoly hangú körlevelet küld a főispánoknak, amelyet azzal zár le a miniszterelnök helyett eljáró Balogh István miniszterelnökségi államtitkár, hogy a „most megindított akció sikeréhez nemcsak a reakció elleni belső küzdelem szempontjából, hanem külpolitikai szempontokból is nagy érdekek fűződnek, és ezért kérem, szíveskedjék a legnagyobb eréllyel és körültekintéssel gondoskodni az akció sikeres véghezviteléről".
Mint látható, a SZEB erélyes fellépése célravezető volt. Innentől kezdve pedig a SZEB már nem csak megfigyelőként, hanem aktív félként is részt vett a munkában Szergejcsuk (a forrásban Szergejcsev néven szerepel) alezredes ellenőrzése és Péter Gábor irányítása mellett. A szovjet beavatkozás hatékonyabbá tette a munkát, viszont jelentős túlkapásokat és hatáskör-túllépéseket okozott. Nem csak az indexekben szereplő munkákat vitték el és zúzatták be, hanem minden olyan kiadványt, amely az ő megítélésük szerint káros volt. Csak egy példa a túlkapásokra és a hozzá nem értésre Féja Géza jelentéséből, amelyet a veszélyeztetett javak miniszteri bizottságának küldött 1947. február 14-én:
„Ismételten rámutatok arra, hogy faluhelyen a fasiszta könyvek beszolgáltatása során rengeteg értékes könyvet szolgáltatnak be, olyan műveket, melyeknek semmi közük a fasizmushoz. Magam tapasztaltam, hogy Goethe, Heine, Schiller művei mellett még Karl Marx eredeti nyelven megjelent műveit is beadták, mert azt hitték, hogy minden németnyelvű mű fasiszta. Másutt pl. beszolgáltatták a XVII-XVIII. század protestáns íróinak Incze Gábor szerkesztésében megjelent új kiadását. Én lépéseket tettem Dukász Imre rendőrszázados úr útján az efféle művek megmentésére, s a gyulai orosz parancsnok Vándor f[ő]h[adna]gy úrra, az államvédelmi osztály vezetőjére bízta az ügynek az elintézését. Remélem tehát, hogy itt is megmenthetünk valamit."
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
27. Az első világháború és következményei
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Utazás a frontra, spanyolnátha, leleplezett viszony: mozgalmas év volt Franklin Roosevelt számára 1918
- A gránát még célt tévesztett, a lövések halálosan megsebesítették a főhercegi párt Szarajevóban
- Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
- Az első világháború harcainak valóságos időkapszulája került elő az olasz Alpokban
- Románia hadba lépését késleltette, Olaszországét azonban már nem tudta megakadályozni a gorlicei áttörés
- Háború, spanyolnátha, leleplezett viszony – sok fordulatot hozott Franklin Roosevelt életébe az 1918-as év
- Bár ebben reménykedett, Fritz Haber vegyi fegyverei nem tudták eldönteni az I. világháborút
- Az I. világháborús francia sisakok nagyobb védelmet nyújtottak, mint a mai amerikaiak
- Sártenger, életveszély és felelősség – az első világháború futárai
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély 10:35
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat 09:50
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke 09:05
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás tegnap
- A politikai rendőrség még a szabadságharc után is veszélyesnek tartotta Mindszenty Józsefet tegnap
- Előbb filmsztár lett, majd a színpadot is meghódította Törőcsik Mari tegnap
- Átírta a tévétörténelmet Larry Hagman és a Dallas sorozat tegnap
- Nem a folyó megfelelő részén haladt, ez okozta a Princess Alice katasztrófáját tegnap