Segítséggel született Shakespeare egyik darabja

Az Oxfordi Egyetem angolkarán dolgozó Laurie Maguire szerint egy ilyenfajta együttműködés azonban korántsem csorbítja a költőzseni hírnevét. "A közös alkotás során a harmonikus látásmódon van a hangsúly" - mutatott rá a szakember, aki a közelmúltban fedezte fel egyik kollégájával a Minden jó, ha vége jó című komédia és a Middleton stílusa közötti hasonlóságokat, amelyek segíthetnek magyarázatot adni a darab "stílus-, és szövegbeli, valamint narratív jellegzetességeire".

A szakemberek ismeretei szerint Shakespeare Middletonnal együttműködve vetetette papírra az Athéni Timon című tragédiát, amely 1606 körül született, nagyjából egy időben a Minden jó, ha vége jó című alkotással. Maguire szerint a vizsgált darabban sokkal több rím van, mint az I. Jakab-korabeli többi Shakespeare műben: Shakespeare nagyjából ugyanolyan arányban használt rímes sorokat, mint Middleton tette a saját munkáiban.

Emellett a Shakespeare-re jellemzőnél jóval gyakrabban fordulnak elő a műben az utolsó előtti szótagon hangsúlyozott sorok, valamint a három és négy szótagú végződések, amelyek szintén Middleton védjegyei. Az író ugyanígy előszeretettel használta előtagként a "minden" kifejezést is, amelyet Shakespeare ritkán alkalmazott, ám ebben a címben kétszer is elsütött.

A szakember szerint a bárd hasonló együttműködéseire már régen fény derült, de a mostani elmélet azt sugallja, hogy Shakespeare nem csupán a karrierje elején, illetve végén, hanem végig szívesen alkalmazta ezt a munkamódszert. "Amikor Shakespeare más színdarabírókkal dolgozott együtt, az mindig egyfajta mester és tanítványa jellegű együttműködés volt: a korai években ő volt a tanonc, idővel pedig mesterré nőtte ki magát - mutatott rá Emma Smith, Maguire kollégája.

Middletont gyakran a "másik Shakespeareként" emlegetik, és az Oxfordi Egyetem Kiadója szerint a bárd mellett ő volt az egyetlen reneszánszkori színdarabíró, aki a komédia és a tragédia műfajában is mesterműveket alkotott. Maguire szerint az alkotói együttműködés teljesen logikus munkamódszer volt egy olyan korszakban, amikor a színházak még csak a szárnyaikat próbálgatták és új darabokra volt szükségük.

"A kreatív zseniről alkotott romantikus képünk szerint a költők egyedül dolgoznak, ám az utóbbi évtizedekben egyre jobb képet nyerünk az Erzsébet-korabeli színházak működéséről, és Shakespeare színdarabírói oldaláról" - mutatott rá a szakember, hozzátéve, hogy a reneszánsz kori darabok több mint 50 százaléka alkotói együttműködés gyümölcseként született, amely gyakorlat az adott korban bevett, nem pedig a kivétel volt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2019

• Széchenyi Zsigmond vadászkalandjai
• Az 1990. októberi taxisblokád
• Az amerikai modernizmus első nagyasszonya
• 1918 - Az őszirózsás forradalom tündöklése és bukása
• A zselízi Eszterházy-kastély
• 1849 - Az aradi vértanúk tragédiája
• A szesztilalom rettegett szélmalomharcosa
• A Drechsler-palota különc asztaltársasága
• Hét híresség, akit elutasítottak a seregtől