Kánkán vs. sztriptíz
2012. március 14. 17:45
Első ránézésre a sztriptíz és a kánkán mutat némi rokonságot, azonban az eredetük nagyon különböző. A kánkán 1830-as párizsi megjelenésétől kezdve jelentős szerepet töltött be a női egyenjogúsítási mozgalmak terén, de a szexuális forradalomban is fontos tényező volt.
A lap-dance, más néven table-dance a sztriptíz egy formája, mely során az „ügyfél” fizet az általa kiválasztott lánynak egy szemtől szembeni „előadásért”. Ma már rendkívül népszerű az Egyesült Államokban, de hamarosan Nagy-Britanniába is betörhet, ha a helyi önkormányzatok kiadják rá az engedélyt. A sztriptíz – messze a lap-dance első megjelenésének helyétől – Párizsban száz évvel ezelőtt bukkant fel, s több hasonlóságot mutat az erotikus szórakoztatás egy másik formájával, a francia fővárosban elterjedt kánkánnal.
Első ránézésre a sztriptíz és a kánkán mutat némi rokonságot, azonban az eredetük nagyon különböző. A sztriptíz létrejötte a hálószobákban vagy a bordély termeiben folyó csábítási technikák fejlődésének köszönhető. Az első nyilvános sztriptíz előadás egy fiatal lány, Le Coucher d'Yvette nevéhez köthető, aki egyszer szerényen levetette ruháit a bámészkodók hadai előtt úgy, mintha valóban az ágyba készülne indulni.
A kánkán viszont mindig is a nyilvánosság előtt zajlott, kezdve 1830-as évektől, amikor is a munkásosztályból származó párok táncra perdültek Párizs kertjeiben. Természetesen ez azonmód kiváltotta az előkelő rétegek rosszallását, hiszen az új őrület résztvevői kontroll nélkül maradtak. Különösen a nők szempontjából vetődött fel az erkölcsi kérdés: mi lesz akkor, ha egy-két energetikusabb rúgásnál kivillan a láb, ne adj’ Isten, a fehérnemű. Éppen ez volt az, ami hírhedté tette a kánkánt abban az időben.
Az 1890-es években a helyzet nem sokat változott: a Moulin Rouge és más helyek táncosai továbbra sem prostituáltak, hanem professzionális szórakoztatók voltak, akik viszonylag magas béreket kaptak. A Moulin Rouge és a Jardin de Paris tulajdonosa, Joseph Oller igazán felvilágosult hozzáállásról tett tanulságot a foglalkoztatási kérdések terén, például legnagyobb tánccsillagát, Jane Avril szülési szabadságra is elengedte, ami abban a korban igen szép gesztus volt.
Franciaországban a század végén újításokat is bevezettek, hogy megkönnyítsék a táncosnők dolgát. Hogy a lábak mozgását szabadabbá tegyék, a szoknyák belsejében csökkentették az átfogó karokat, amik kezdetben arra szolgáltak, hogy ne emelkedjen túl magasra a ruhanemű széle, illetve a szemérmesebb részek jobb takarást nyerjenek. Majd megjelent a csipkés, hímzett szoknya, a rövidnadrág és a fekete harisnya, amely jelentősen megnövelte a csábítás hatékonyságát.
A kánkán jelentette a megoldást a „biztonságos szexre”, hiszen biztosította a lehetőséget a szexuális „élvezetre”, s a nemi betegségek megszerzésétől szűntelenül aggódó férfiak is végre megnyugodhattak. De nem ez volt az egyetlen olyan szempont, ami nyugtalanította a férfiakat: a nők egyre magabiztosabbá váltak a munkában és – ami a legjobban aggasztotta a férfiakat – a házasságban is.
A táncosok előadásai sok férfit zavartak, akik szerették volna, ha világos határok lennének a férfi és a női szerepek között. A férjek már hozzászoktak, hogy mind a házasságban mind a szexuális életükben kontroll alatt tarthatják asszonyaikat. Elvárták a hálószobai magányban előadott női előadásokat, azonban nem tartották elfogadhatónak, hogy tisztes nők, mint például a feleségük, élvezzék a szexet, bár elvárták tőlük, hogy sok gyermekkel ajándékozzák meg őket. A kánkán táncosok a szexuális forradalom képviselői lettek, amit a férfiak igen nehezen viseltek.
Néhány férfi számára a kánkán a szórakoztatás egyik formáját jelentette, de nem biztosított garanciát, hogy később nem találkozik egy prostituálttal. Habár néhány táncos megpróbálta a prostitúció felé elterelni életét, a legtöbben tartózkodtak ettől. Jane Avril is sikeresen ellenállt az örömlányok életvitelét erőteljesen propagáló anyjának, aki mindenre rákényszerítette volna. Grille d'Egout pedig korábban iskolai tanár volt, aki rájött, sokkal többet kereshet a Moulin Rouge táncosaként, mint a tábla előtt, plajbásszal a kezében.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
10. A reformkor fő kérdései
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Miért volt vértelen 1848. március 15-e?
- A nyelv átalakításáról szóló vitát is beindította a magyar államnyelvvé tétele
- Az irodalomban és a politikában is maradandót alkotott Kemény Zsigmond
- Az 1848-49-es szabadságharcban is tevékeny szerepet vállalt Irinyi János
- Alacsonyabb származása miatt sosem teljesülhetett be Vörösmarty első szerelme
- A cenzúra kicselezése érdekében adott alcímet a Himnusznak Kölcsey Ferenc
- Alig épült meg, máris történelmi esemény színhelye lett a Nemzeti Múzeum
- Nem láthatta színpadon a Bánk bánt Katona József
- Csatatértől az elmegyógyintézetig: ki volt Széchenyi István gróf?
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap