Emlékmúzeum lehet a kistarcsai internálótábor helyén

Solymosi Sándor (Fidesz-KDNP) kedden azzal indokolta polgármestertársainak a kérést, hogy Kistarcsa ezzel a beruházással méltó emléket szeretne állítani az egykori diktatúra áldozatainak.

A tervezett múzeumban az érdeklődők korhűen "berendezett" cellákba tekinthetnének be, levéltári dokumentumok alapján pedig az annak idején ott raboskodókról és az egykori politikai miliőről is tájékozódhatnának. A rossz emlékű falak között történteket, illetve a kegyetlenkedéseket eredeti fotók segítségével igyekeznének bemutatni. Az emlékhely felépüléséig idegenvezető kalauzolásával iskoláscsoportokat fogadnának, kihelyezett történelemórákat tartanának az eredeti állapotában megmaradt táborban, az ideiglenes múzeumot pedig egy időre a művelődési házban rendeznék be.

Solymosi Sándor elmondta: a kéthektáros terület tavaly márciusban került az önkormányzat tulajdonába a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől, azzal a kikötéssel, hogy három éven belül egy rendőrőrsöt kell ott kialakítaniuk. Mivel 5 épület és 5 ezer négyzetméter még így is kihasználatlanul maradna, a hely "jellegéből" adódóan a diktatúra áldozatainak emlékét őrző múzeum, míg kellő, "százmilliós" fedezet megléte esetén egy Terror Házához hasonló létesítmény formálódhatna a táborból - tette hozzá a polgármester.

Mint közölte, ha lehet, pályáznak majd, némi önerőt is biztosítani tudnak, de számítanak az ország többi önkormányzatának, valamint az erre a célra áldozni tudó és akaró cégeknek az anyagi támogatására is.

Solymosi Sándor - aki Schmidt Máriát, a fővárosi Terror Háza Múzeum főigazgatóját is megkereste ötletével - az internálótábor történetéről szóló rövid leírást is mellékelte leveléhez. E szerint a terület egykor a vagongyár lakótelepe volt, 1919-ben a vörös terror üldözöttjeit zárták be ide. A tábor többször bezárt, majd újra megnyitott épületeiben katonatisztek, állami elöljárók ugyanúgy megfordultak, mint a Horthy-rendszerben "átnevelésre" Kistarcsára vitt emberek.

A második világháború idején deportálás előtt álló zsidókat gyűjtöttek itt össze, a Rákosi-rezsim idején pedig a rendszer ellenségeinek tartott emberek raboskodtak a falak között. 1949 táján az ÁVH vette át az irányítást, miközben bővítették, majd újra bezárták a tábort. A kapuk 1957-ben nyíltak meg ismét: eleinte rendőrkiképző iskolát működtettek a bázison, a rendszerváltás után pedig a harmadik világból menekült embereket helyeztek el itt.

Az internálótáborban megfordult Faludy György, Csurka István, Kádár János, valamint az Andrássy család több női tagja is.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6 368 ft 4 776 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 6 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2015/­nyár

• Az amerikai elnökök rettegett ellensége: a "húszéves átok"
• Különös kapcsolatban állt az égiekkel "Erdély Gödöllője"
• „A halál oka ismeretlen” - rejtélyes halálesetek a szocializmus évtizedeiből
• Aki egy ültő helyében száz kisfröccsöt is megivott
• Különös halálesetek a tudomány és a művészet világából
• Férfiaktok és romantikus novellák - hét diktátor furcsa hobbival
• Mit keresett Buffalo Bill Magyarországon?
• Ami kenterbe veri a Trónok harcát: Árpád-házi rémhistóriák
• Az athéni, akinek a fejére esett egy teknős