Színesbőrű volt-e Kleopátra?

Hughes-Hallett évtizedek óta kutatja a legendás szépségű uralkodónő utóéletét, a témát feldolgozó kötetét (Cleopatra: Histories, Dreams and Distortions) 1990-ben írta meg. A szerző szerint azóta minimum két ponton változott Kleopátra megítélése. Egyrészt afrikaivá vált: Martin Bernal Afrika-szakértő szerint a rasszista kutatók képtelenek voltak elfogadni, hogy a görög, ezáltal az európai kultúra szülőhazája valójában a fekete kontinens. Bernal eszméi hamarosan elterjedtek, így Kleopátra bőrszínét egyre többen sokáig szégyenletesen elhallgatott tényként kezelték. A Londoni Színház 1991-es előadásában a fáraónőt már egy fekete színésznő alakította Shakespeare darabjában, az Antonius és Kleopátrában.

A tudomány mai állása szerint viszont nem bizonyítható, hogy Kleopátra színesbőrű lett volna. Az uralkodó származását tekintve makedón volt, a rokonságban rendszeresek voltak a családon belüli házasságok, ő maga viszont apja egyik ismeretlen ágyasától született. Ráadásul a huszadik századi megkülönböztetés is helytelen, mivel az ókorban a mai értelemben nem tettek különbséget a fekete-afrikaiak és a fehér európaiak között, és a rabszolgaság sem függött a bőrszíntől.

A történésznő szerint Kleopátra nem lehetett észrevehetően sötétebb bőrű, mint azok a rómaiak, akikkel kapcsolatba került. A fáraónő Julius Caesar halála előtt Rómában élt; amikor Octavianus és az uralkodónő közti konfliktus utolsó szakaszához érkezett, a római költők és propagandisták erősen eltúlozták Kleopátra idegen származását. Azonban egyik írás sem tért ki arra, hogy kinézetében különbözne a rómaiaktól, márpedig ha fekete bőrű lett volna, azt Hallett szerint a források mindenképp megjegyezték volna.

A korai kilencvenes években Shakespeare művének másik feldolgozásban a hellenisztikus fáraónőt földön ülő, fekete bőrű nőként jelenítették meg, kihangsúlyozva az uralkodó nem európai jellegét. Lucy Hughes-Hallett szerint, noha nem ismerjük Kleopátra genetikai eredetét, az bizonyos, hogy a köztársasági Róma polgárait sokkolta Kleopátra, aki szeretett aranytrónszékben ülni.

A másik jelentős változás Kleopátra utóéletében a fáraónő közel-keleti megítélése: az 1920-as években Ahmed Shawqi egyiptomi drámaíró művében Kleopátrát már a nyugati hatás ellen védekező nemzeti hősnővé formálta. Ráadásul a térség lakóit sokáig elpuhult és nőies, önmagukat kényeztető embereknek tartották, míg a rómaiak a férfias erények – patriotizmus, önfegyelem, nemi mértékletesség és harckészség – megtestesítői voltak. Hughes szerint mára ez megfordult, napjainkban már a militáns iszlám képviselői tekintik elkényelmesedettnek a nyugati világot.

A szerző szerint Kleopátra - Artúr királyhoz hasonlóan - folyamatosan változik, és mindaddig átalakul, míg nevét el nem felejtik.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

7. Életmód és mindennapok a Kádár-korszakban
II. Népesség, település, életmód

• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• Lelkiismereti és erkölcsi kérdésnek tekintette az amerikai elnök a Szent Korona visszaszolgáltatását
• Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?
• A Népliget és a Margitsziget is szóba került, mint az Úttörővasút lehetséges helyszíne
• Ilyen az, ha csináljuk a fesztivált – koncertfotók a ‘80-as évekből
• Ledobni a vörös nyakkendőt – ilyenek voltak a szocialista úttörőtáborok
• Kilincs a túloldalon
• Az én 89-em
• Benzininjekció, néma talpak és Mengele – ártatlan volt-e Tóth Ilona?