Csak a filmekben öltöztek pirosba a római katonák

Az egykori észak-angliai katonai tábor feltárása igen gazdag leletanyagot eredményezett, mert a légionáriusok - hogy megóvják faházaikat a sárba való süllyedéstől - háztartásuk szükségtelenné vált tárgyait beletaposták a földbe. "Végtelen sok forrásanyagunk van"- jegyezte meg a felszínre hozott tárgyak mennyisége kapcsán Michael Tellenbach, a mannheimi Reiss-Engelhorn Museum (REM) igazgatója. Tellenbach más európai szakemberekkel közösen a római divatot kutatja; az általa vezetett intézmény elektronmikroszkóppal elemzi az ókori kelmék szerkezetét.

A ruhafoszlányok bizonyítják, hogy a rómaiak korukban páratlan textiliparral rendelkeztek, mert az egyiptomiaktól átvett szövőszék-készítési módszert felhasználva birodalom szerte létesültek ruhaneműket előállító üzemek. Az impérium szükségleteit kielégítendő fokozatosan olyan tömegtermelést építettek ki, amelyet egy évezreddel később csak a késő-középkorban tudtak létrehozni.

Régebben úgy hitték, hogy a formához igazított ruhák idegenek voltak a rómaiaktól, akik ezért zsákszerű ruhában jártak, így sokkolta a régészeket, amikor a leletetek alapján egyértelművé vált, hogy ez nem igaz.

A divattörténészek jelenleg a modern cimkék ókori megfelelői után is kutatnak, ugyanis elképzelhető hogy készítőik Rómában is jellel látták el a nemes kelméket. A kölni érsekség múzeumában őriznek egy tunikát, amelybe vörös cérnával egy kappa betűt hímeztek, ami utalhat a tulajdonosra és a készítőre is.

Számos kérdés vár megválaszolásra a rómaiak alsóneműivel kapcsolatban is. A szicíliai Villa Romane del Casale mozaikjain bikinire emlékeztető ruhadarabban fürdőző nők láthatóak, de eddig kevés bizonyítékot találtak a hasonló alsóneműkre vonatkozóan. A légionáriusok egyfajta alsónadrágot hordtak nemiszervük védelmében, míg a földművesek pedig egy pelenkára emlékeztető lágyékkötőt viseltek.

A Mannheimben őrzött leletek cáfolják a római katonák öltözködésével kapcsolatban elterjedt tévhiteket is. A fényes egyenruhák csupán Hollywood filmiparának találmányai, a katonák valójában nem rendszerezetten öltöztek, valamint piros színű ruháik sem voltak, mert inkább a földszíneket és a zöldet kedvelték. A vörös szín a nőknek volt fenntartva. Ráadásul sokan nem is engedhették meg a ruhák festését, ugyanis a türoszi csigákból előállított anyag drága volt; ezzel a körülménnyel a csalók is tisztában voltak, így megjelentek az olcsó másolatok is, erről Ovidius is említést tesz egy művében, az Ars Amatoriában.

A kései császárkorban fokozódott a divatőrület, a finom kelmék iránti vonzódás még Róma büdzséjét is veszélyeztette, ugyanis hatalmas mennyiségű pénz folyt el Keletre az importált ruháknak köszönhetően; a római gazdaság megmentése érdekében Diocletianus császár egy rendeletében meghatározta a külföldről származó ruhákért kérhető legmagasabb árat. A mannheimi kutatók szerint a gazdasági krízisre találékonysággal feleltek a ruhakészítők, ezért csalánból is szőttek ruhát.

Róma városában semmilyen viselet sem keltett megbotránkozást a birodalom multikulturális jellege miatt. Egyedül a metroszexuális, férfiatlan öltözködést ítélték el, amely ellen Ovidius is kikelt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2022

• A szeretet mártírjai – megjelent a Múlt-kor téli száma
• Maksymilian Kolbe atya önfeláldozása
  
• Az embermentő Jane Haining
  
•  Sisi unokahúgának botrányos emlékiratai
  
• Diego Velázquez: Krisztus Márta és Mária házában
  
• Karikás Mihály és a Kis Pipa
• A fordulatra képtelen fenegyerek: Grósz Károly
  
• A Szentföld egy magyar tiszt szemével
  
• Clara Schumann – A nő, akinek először sikerült