2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Összeesküvők és a történelem

2011. augusztus 15. 10:04

Egy újabb amerikai mítoszt vizsgált meg és döntött le az elmúlt években vaskos politikai drámákat rendező Robert Redford: a The Conspirator a Lincoln-gyilkosság utóéletét, és az állami hatalom objektivitásába vetett hitet vette górcső alá.

1865. április 14-e az amerikai történelem egyik legneurotikusabb dátuma: John Wilkes Booth ugyanis ezen a napon ölte meg a színházi előadást megtekintő Lincolnt, az Uniót vezénylő, és a kontinens legvéresebb összecsapását megnyerő elnököt. A komoly társadalmi és gazdasági ellentétek miatt kirobbant fegyveres konfliktus az Észak győzelmét, és a Dél vereségét hozta el, ám a polgárháború utóhatásait még évtizedekig (és egyes történészek szerint a mai napig) nyögi a kontinens.

Robert Redford filmje azonban érdekes módon nem magát a gyilkosságot, és az ezt megelőző „konspirációt” mutatta be, hanem a Lincoln halála utáni felelősségre vonást, a leszámolásokat és a politikai bosszút, amellyel Andrew Johnson és Edward Stanton egyszer és mindenkorra szerették volna elejét venni még egy hasonló merényletnek, vagy épp a fegyveres összecsapások kiújulásának.

A főszereplő északi ügyvéd sorsa így nem könnyű: a közutálatnak örvendő „gyilkosok” közül az egyik tisztázatlan feladatú fiú anyját kell védenie a katonai bíróság előtt, akik legszívesebben mindenkit felakasztanának. Koncepciós per a javából: a hadigépezet bosszúszomjasan áll bosszút és tarol le mindenkit, aki az útjába áll.

Merénylet és összeesküvés helyett így egy északi konspirációt kapunk, amelynek fő célja megszabadulni mindentől és mindenkitől, aki bármit is tudhatott arról, kinek állhatott érdekében meggyilkolni az elnököt – ezt a legjobban talán az a pillanat jelzi, amikor az égő pajtában hátba lövik Booth-t.

Pörgős vágások és szenzációs kameramozgások helyett a téma egy lassú történelmi tablóvá szelídült Robert Redford kezében, aki a zseniális színészgárdát biztos kézzel vezeti végig a néhol kissé – néhol pedig túlzottan is - didaktikus tanmesén, amelynek a vége sem hoz megkönnyebbülést. „Inter arma enim silent leges” – kapjuk a magyarázatot, aminél többet és jobbat csak a végefőcím ad, amelynek zárószáma mindenki fejében sokáig megmarad.

A film hazai bemutatójáról nincs információ.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár