Háborúban elnyert függetlenség: Szlovénia és Horvátország önállósulása

A horvát önállóság pillanatai

Szlovéniához hasonlóan Horvátországban is az 1980-as évek végétől kapott erőre a nemzeti önállósodási törekvés, s ezzel együtt a társadalom demokratizálásának gondolata: itt is megjelentek az első ellenzéki szervezetek, amelyek százezer aláírással ellátott közös felhívásban követelték az általános, többpárti választások megtartását.

Az 1990. április 22-én és május 6-án megrendezett első szabad, többpárti horvátországi választásokon 30 párt közül a Franjo Tudjman vezette, a nemzeti jelleget kidomborító, jobbközép Horvát Demokratikus Közösség jutott abszolút többséghez, a Demokratikus Változások Pártjára keresztelt volt kommunista szövetség ellenzékbe szorult. Az új törvényhozás május 30-án Franjo Tudjmant választotta meg államfővé, a kormányfő pedig Stipe Mesic lett. Amikor Mesicet 1990 októberében beiktatták a kollektív jugoszláv államfői testület tagjai közé, ő lett a nyolctagú szövetségi államelnökség első nem kommunista tagja.

A horvát parlament, a Sabor 1990. július 25-én mondta ki Horvátország szuverenitását, törölte elnevezéséből a szocialista jelzőt, visszaállította a régi címert, s a szerbhorvát nyelv latin betűs írásmódját nyilvánította érvényessé. A szerb többségű horvátországi vidékek még aznap kinyilvánították autonómiájukat és szuverenitásukat, majd október 1-jén a horvátországi Szerb Nemzeti Tanács (a nem hivatalos parlament) is deklarálta azt.

1990 őszén a zágrábi parlament törvényt fogadott el arról, hogy a jövőben ne a szövetségi hadsereg vezetése, hanem a horvát elnök fennhatósága alá tartozzanak a tartalékosok, s Szlovéniához hasonlóan saját irányítása alá vonta a köztársaság területvédelmi erőit. 1990. december 22-én Zágrábban kihirdették az új alkotmányt, amely kimondta Horvátország szuverenitását és a jugoszláv szövetségből való kiválási jogát. Az 1991. május 19-i népszavazáson - amelytől távol maradt a lakosság majdnem hatodát kitevő szerb kisebbség - a szavazók döntő többsége, 95 százaléka a köztársaság szuverenitása mellett döntött.

A szlovéniai és a horvátországi önállósodási folyamat legtöbb lépésében hasonlóságot mutatott, s azonos volt a két tagállam elérendő végső célja is. A választások után az új vezetők tudatosan törekedtek lépéseik összehangolására, felismerve, hogy együttes fellépésük nagyobb esélyt kínál a sikerre. 1991. június folyamán is több ízben egyeztetett Milan Kucan szlovén és Franjo Tudjman horvát elnök, s megbeszéléseik eredményeként 1991. június 25-én a két állam törvényhozása egyidejűleg fogadta el szuverenitási és függetlenségi nyilatkozatát.

A jugoszláv szövetségi kormány elítélte és érvénytelennek nyilvánította e határozatokat, s a "renitenskedőket" fegyverrel kívánta meghátrálásra kényszeríteni. Június 27-én fegyveres összecsapások robbantak ki a szlovén területvédelmi erők és a bevonuló szövetségi néphadsereg (JNA) katonái között. Tíz napig tartó, 62 halálos áldozatot követelő háború tört ki, amelynek július 8-án a Brijuni szigetén megkötött elvi megállapodás vetett véget, ennek tető alá hozásában az Európai Közösség közvetített.

A konfliktus lezárásaként július 19-én a jugoszláv államelnökség úgy döntött, három hónapon belül kivonja Szlovéniából a szövetségi fegyveres erőket. A katonai konfrontációt viszonylagos rövidségét az magyarázza, hogy Szlovéniának majdnem homogén volt a lakossága, s kevés szerb élt a területén, nem úgy, mint Horvátországban, ahol 15 százalékos volt a szerb nemzetiség aránya.

A Szerbiához földrajzilag is közelebb eső Horvátországgal elhúzódóbb és sokkal véresebb fegyveres konfliktus bontakozott ki. Már július elejétől több fegyveres összetűzésre került sor a horvátországi szerbek lakta területeken a horvát nemzeti gárda és a szövetségi hadsereg, valamint az általuk támogatott szerb félkatonai csapatok között. Augusztusban az ellenségeskedés nyílt háborúba torkollt, különösen véres összecsapások zajlottak Eszék, Károlyváros, Vukovár, Vinkovci környékén, a jugoszláv légierő Zágrábot, a hadsereg és a haditengerészet Dubrovnikot is lőtte.

A horvátországi szerbek 1991 decemberében kikiáltották a Krajinai Szerb Köztársaságot. A szemben álló felek, elsősorban az Európai Közösség nyomására, több ízben fegyverszünetet kötöttek egymással, de ezek nem voltak hosszú életűek. A háborúban, amely 1992 áprilisától Boszniára is kiterjedt, az 1995. évi horvát hadműveletek (Villám, Vihar) hoztak fordulatot, melynek nyomán a horvátok visszafoglalták Szerb Krajinát, s a bosnyákokkal együtt felszabadították a bihaci enklávét. 1995. november 21-én az egyesült államokbeli Daytonban a bosnyák, a horvát és a szerb államfő aláírta a délszláv háborúnak véget vető megállapodást, amely elvezetett a boszniai békeszerződés 1995. december 14-i párizsi aláírásához.

Az 1991-1995-ös horvát elszakadási küzdelem mintegy 20 ezer ember életét követelte, s egy időre a horvát területek negyede szerb megszállás alá került. Az 1995-ben fel nem szabadított részeket, így Kelet-Szlavónia egyes vidékeit és Dél-Baranyát az ENSZ ellenőrzése alatt integrálták újra Horvátországba, ez a folyamat 1998-ra fejeződött be. Az Európai Közösségek tagállamai és más országok már 1992 januárjáig elismerték Horvátország és Szlovénia függetlenségét, május 22-én pedig az ENSZ közgyűlése felvette tagjai közé a két államot.

A szlovén és a horvát különválást előbb-utóbb a többi jugoszláv tagállam is követte: 1991 szeptemberében ilyen döntést hozott Macedónia, Bosznia-Hercegovinában népszavazás mondta ki 1992 áprilisában a függetlenséget (amelyet különösen véres háború követett). A régi Jugoszlávia helyén 1992-ben a Montenegró és Szerbia alkotta Jugoszláv Szövetségi Köztársaság maradt, ettől Montenegró 2006 júniusában vált külön. A régi jugoszláv föderáció szétesésének utolsó mozzanataként 2008 februárjában Koszovó mondta ki függetlenségét Szerbiától.

1. Egy sosemvolt föderáció bukása
2. A horvát önállóság pillanatai

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Németország

• A hatalmas veszteségek sem állították meg a szovjet hadsereget Sztálingrádnál 
• Egyetlen hajót sem süllyesztett el a rettegett német monstrum, a Tirpitz
• Pattanó bombákkal semmisítették meg a britek a Ruhr-vidék gátjait
• Megrendítő beszédet mondott a berlini fal árnyékában J. F. Kennedy
• Véletlenül jutott kulcsfontosságú szerephez a berlini fal ledöntésében Günter Schabowski
• Családját is feláldozta a propaganda mestere, Joseph Goebbels 
• Még az akasztófa árnyékában is tagadta bűnösségét Hermann Göring
• Búcsúcédulák bevételeiből finanszírozták, de így sem haladt a kölni dóm építése 
• Bár tudomására jutott, nem tett jelentést a Hitler ellen készülő merényletről Erwin Rommel