Fókuszban Salamon király bányái

2010. november 25. 09:34

Újra fellángolt a vita Dávid és Salamon király létezéséről, amelynek problematikáját egyre több és több fórumon boncolgatják.

Korábban

Dávid Góliát elleni harca, isteni kiválasztottsága és a keresztény, illetve muzulmán tradícióhoz ezer szállal kötődő emléke miatt a Biblia egyik legismertebb alakjának számít. Fia, Salamon nevéhez az első zsidó templom építése fűződik, de gazdagsága mellett az uralkodása során elkövetett hibái is híressé tették.

A bibliai alakok létezéséről szóló diskurzussal jelenleg két mérvadó orgánum, a National Geographic és a PBS televízió is foglalkozik. A bibliai történetek komoly kihívás elé állítják a régészeket: ha ezek a királyok annyira híresek voltak, miért van az, hogy gyakorlatilag semmilyen nyomot nem hagytak maguk után? Néhányan azt gondolják, hogy Dávid és Salamon nem töltöttek be jelentős szerepet a Közel-Kelet történetében, s csak az őket követő századokban nőtt meg ismertségük. Az ezt valló történészek szerint a 10. századi Jeruzsálem nem volt több egy kis falunál, s köszönő viszonyban sincs a Bibliában leírt ragyogó várossal.

Ezzel az anomáliával magyarázható, hogy miért volt akkora hírverés az utóbbi években talált régészeti bizonyítékokkal kapcsolatban. Tel Dan-nál például egy i.e. 9. századi írásos kőemléket találtak, amelyen a „Dávid házára” történt utalás olvasható, bár ez erősen vitatott. Egy másik, i.e. 10. századi cserépedényen a héber írás legkorábbi előfordulása látható, s ahol ezt megtalálták (Khirbet Qeiyafa), a régészek számos csontra is bukkantak – disznócsontot viszont egyet sem találtak, amelyből arra következtettek, hogy ez inkább júdeai, mint filiszteus terület lett volna.

A régészek jelenleg egy jordániai rézbánya maradványait tárják fel, amely az i.e. 10. századra datálható, s amely a feltételezések szerint Salamon király vagyonát gyarapíthatta. A San Diegói Kaliforniai Egyetem antropológus professzora, Thomas Levy és Mohammad Najjar jordániai régész vezetésével indult ásatás olvasztószerkezeteket és ősi sírokat tárt fel. A radiokarbonos kormeghatározás során kiderült, hogy a bányászat Salamon uralkodása alatt érte el tetőpontját, valamint hogy a munkák a 10. század végén váratlanul véget értek – ahogyan azt a Biblia is írja.

A kritikusok szerint a radiokarbonos vizsgálatok nem elég pontosak ahhoz, hogy teljes bizonyossággal el tudják dönteni, hogy a bánya Salamonhoz, vagy egy későbbi dinasztiához tartozott-e. Levy azonban maga is elismerte, hogy az eddig rendelkezésükre álló bizonyítékokból nem lehet minden kétséget kizáróan megállapítani a kapcsolatot.

Levy szerint számos bizonyíték van arra, hogy a helyiek, nem pedig az egyiptomiak vagy asszírok diszponáltak a bánya felett. A munkálatok mértéke viszont egyértelműen arra utal, hogy az meghaladta egy falu szervezési képességét. Az antropológus figyelmeztetett: a kutatás megkezdése előtt nem arra kereste a választ, hogy vajon tényleg létezett-e Dávid és Salamon, de mind elmondta, elérkezett az idő a „történelmi szövegek – köztük a Biblia – közötti kapcsolatok átvizsgálására.”