A Nagy Testvér dönt

Magyarok a zűrben

A Magyar Országos Levéltár 2010. november 13-án a Múzeumok Őszi Fesztiváljának keretében levéltári éjszakát tart, amely számos programmal várja a betérő érdeklődőket. A rendezvény keretében kiállítást nyílik az első magyar űrhajós fellövésének 30. évfordulója alkalmából, ahol a levéltár kincsein kívül más múzeumok űrrepüléssel kapcsolatos tárgyai is láthatók lesznek.

1965-től zajlott az Interkozmosz űrkutatási program, amely a szocialista országoknak is lehetőséget nyújtott arra, hogy részt vegyenek a Szovjetunió űrkutatási programjában. Ez ekkor még tudományos műholdak nemzetközi műszerekkel, kísérletekkel történő feljuttatását tartalmazta, de 1976 nyarán a moszkvai Interkozmosz értekezleten a szovjet delegáció vezetője bejelentette, hogy az együttműködést ki akarják terjeszteni ember vezette űrhajók indítására is.

Hamarosan eldőlt, hogy milyen sorrendben utazzanak a résztvevő országok űrhajósai, amelyben szovjetek javaslatai voltak a döntőek: először az Interkozmoszból legnagyobb részt vállaló három ország képviselői mehettek (Csehszlovákia, NDK, Lengyelország), azután a többiek ABC (persze cirill ABC) sorrendben. A lengyelek tiltakozására az NDK és Lengyelország helyet cseréltek. A magyar űrrepülés idején a hazai lakosság körében felmerült, hogy a magyarok ötödik helye a kedveltségi sorrendet is jelenti, a magyarázat azonban egyszerűnek tűnik, az orosz ABC-ben a „b” (Bulgária) éppen megelőzi a „v”-t (Vengríja – Magyarország). Vélhetően a „tudatos” a szerencse kérdése volt, hogy Kuba, Vietnam, Mongólia a cirill ABC-ben hátrébb álltak?!

Az űrhajósok kiválasztásának folyamata a moszkvai döntés után hamarosan megkezdődött. A szovjet tapasztalatok alapján a magyar űrhajós is a vadászpilóták közül kerülhetett ki. 95 fő jelentkezett, a többszöri szűrés után négyen maradtak, akiket Moszkvában vizsgáltak tovább. Közülük Farkas Bertalan és Magyari Béla lett a kiválasztott. A kérdés még 1977-ben eldőlt, és a két űrhajósjelölt 1978. március 20-án Csillagvárosban megkezdte az űrhajóskiképzést. A Moszkvától 40 kilométerre lévő elzárt 3000 fős városkába családjaik is velük mehettek, ami enyhítette a kemény kiképzési körülményeket. 1979 év elején készen álltak arra, hogy júniusban egyikük az űrbe repüljön.

A közös űrrepülések sorozatában 1977. szeptember 29-én történt meg az első lépés: pályára állt a Szaljut–6 űrállomás. Az beüzemelés azonban meghiúsult, csak 1977 decemberében sikerült a Szojuz–26-nak kikötnie az űrállomáson. Az első nemzetközi legénység a csehszlovákiai Vladimír Remekkel 1978. március 2-án jutott fel az űrbe. A magyar repülést megelőző bolgár űrhajós, Georgi Ivanov 1979. április 10-én indult a Szojuz–33 űrhajóval. A repülés váratlanul kudarcba fulladt, az űrhajót nem sikerült összekapcsolni a Szaljut–6-tal. Az eset után bizonytalan időre elhalasztották a magyar űrrepülést, Farkas Bertalan és Magyari Béla pedig hazautazott Magyarországra.

Miután módosították a hajtóművet, felküldték az új alaplegénységet (Leonyid Popov és Valerij Rjumin) a Szojuz–35-tel. 1980. május 26-án este 20 óra 20 perckor pedig Valerij Kubászov szovjet űrhajós ezredes és Farkas Bertalan, a Magyar Néphadsereg légierejének századosa a Szojuz–36 fedélzetén elhagyta a Földet, hogy csatlakozzon a Szaljut–6 űrállomás legénységéhez, Popov parancsnokhoz és Rjuminhoz.

Az egyes űrrepüléseket az összes űrrepülésben érintett „szocialista” ország tömegpropagandájában igyekeztek kihasználni, amelyek azt is szolgálták, hogy a szocializmus magasabb rendűségének, tudományos sikereinek bizonyítása, hirdetése mellett az egyre romló életszínvonalról eltereljék a figyelmet. A magyar politikai vezetés szintén igyekezett e kiváló alkalmat felhasználni arra, hogy Farkas Bertalan személyének – mai szóval – sztárolásával az említett célokat szolgálja. Kiválasztása is megfelelt az elvárásoknak.

Az 1976-ban még bajusztalan Farkas Bertalan (ekkor még a tartalék Magyari Béla is az volt) bajuszt növesztett, mert ez felelt meg egyes politikai vezetők kívánságának. A kiválasztásban vélhetően az is szerepet játszhatott, hogy Farkas Bertalan magasabb volt társánál, s házaspárként is jobban megfeleltek a döntéshozók szempontjainak. A soknemzetiségű Szovjetunióban ez talán utoljára Jurij Gagarin kijelölésekor volt szempont, ugyanis a rendszer inkább szolgálat-központú volt, ami azt jelentette, hogy a beosztásnak, a korábbi űrrepülések idejének, számának megfelelően választották ki őket. Így Valerij Kubászov volt a soron, s a hozzá rendelt Farkas Bertalan is hamarabb repülhetett. A magyar félnek csupán abba volt beleszólása, hogy ki legyen az első számú magyar jelölt.

1. Magyarok a zűrben
2. A tömegpropaganda irányvonala
3. Az Izvesztyija űrrepülési különszáma

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
• A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
• Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
• Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
• Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
• Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
• Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban