2025. tavasz: Szürke eminenciások
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Emil Gilelsz

2010. szeptember 12. 12:40

(1916-1985)

Emil Gilelsz, a múlt század egyik legnagyobb zongoravirtuóza 1916. október 19-én született Odesszában. Családja nem érdeklődött különösebben a zene iránt, de volt zongorájuk, Emil ezen kezdett hatévesen játszani. Tizenhárom évesen már nyilvánosan koncertezett, s hamarosan felvették a moszkvai konzervatóriumba, ahol húszévesen tanárnak nevezték ki. 1933-ban ő győzött az össz-szövetségi zenészek versenyén, 1939-ben pedig Brüsszelben ő nyerte meg elsőként az Erzsébet Királyné Díjat.

1939-ben a New York-i világkiállításon képviselte volna hazáját, de a második világháború kitörése megakasztotta nemzetközi karrierjét. A háború alatt is tanított, koncertezett a frontvonalban és a hátországban, kórházakban, 1943-ban a blokád alatt szenvedő Leningrádban, két évvel később a potsdami konferencián lépett fel. A háborút követő években gyakran játszott húgával, aki hegedült, zongoratriót alapított Leonyid Kogan hegedűssel (húga férjével) és Msztyiszlav Rosztropovics gordonkással.

1947-ben a szovjet vezetés az elsők között engedélyezte számára a külföldi koncertezést, 1955-ben végre elutazhatott Amerikába (előtte utolsó művészként a 30-as években Szergej Prokofjev turnézott a tengerentúlon), az Ormándy Jenő vezényelte philadelphiai filharmonikusokkal Csajkovszkij 1. zongoraversenyét adta elő, majd szólóestjével kápráztatta el a Carnegie Hall közönségét. A hatvanas-hetvenes években az egyik legkeresettebb szovjet zenész volt, egy évből majdnem kilenc hónapot turnézott. Magyarországon is többször vendégszerepelt, először 1946-ban, utoljára 1980-ban.

1981-ben egyik amszterdami koncertjét követően infarktust kapott, amiből teljesen soha nem épült fel. Utolsó fellépése 1985 szeptemberében Helsinkiben volt, néhány héttel később, 1985. október 14-én halt meg Moszkvában, néhány nappal 65. születésnapja előtt.

Emil Gilelsz rendkívül széles repertoárja a barokktól, Bachtól és Scarlattitól a klasszikusokon és romantikusokon át a 20. századi kortárs zenéig, Prokofjevig és Bartókig terjedt. Beethoven, Brahms és Schumann műveinek egyik legkiválóbb tolmácsolója volt, Profokjev több zongoraművét ő mutatta be a közönségnek. Művészetében különleges helyet foglaltak el Beethoven zongoraművei, a nagy komponista összes zongoraversenyét lemezre vette, de Beethoven összes zongoraszonátáját már nem tudták vele rögzíteni.

Gilelsz hangszertudása technikai akadályt nem ismert, zongorajátékában a technikai tökéletesség érzelemgazdagsággal párosult. Játékából, ha kellett erő és robbanékonyság, de ha kellett, líraiság ás visszafogottság áradt, sikerült egyensúlyt tartania a virtuozitás és az intellektualizmus között. Munkásságát a legnagyobb szovjet kitüntetésekkel ismerték el, megkapta a Sztálin-díjat, két alkalommal a Lenin-rendet, a Lenin-díjat és a Szovjetunió népművésze címet.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2025. tavasz: Szürke eminenciások
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár